~Mindig vártam, hogy eljöjjön értem a szőke hercegem a fehér lovon, hogy kimentsen ebből a pokolból...~
.
.
.
- Tudod te mi a legnagyobb bajod, Kim Taehyung? - mosolyogtam elkeseredve.
- Na mi?
- Az, hogy mindig azt akarod, ami nem lehet a tiéd. - h...
- Azt mondtam takarodj innen! Soha a büdös életben többet ne érj hozzám! - sírtam el magam és konkrétan kilöktem a kádból. Kicsit meglepetten nézett rám a fürdőszoba szőnyegen ücsörögve, vizesen, meztelenül, de nem érdekelt. Látni se akartam.
- Hát jó. Bár úgy is te fogsz jönni sírva, hogy dugjalak meg újra. Ezt te is tudod. - vonta meg a vállát, majd a törölközőjét magára tekerve kilépett a fürdőből, az ajtót maga után becsukta.
Vizes térdeimre hajtottam homlokomat, azonnal sírni kezdtem. Baromarcú, mit gondol ez? Ő bassza el, aztán másra akarja kenni?
~TÁJM SZKIP MÁSNAPRA~
A fürdőzésem után nem csináltam már semmit, csak a - Jiminnel közös - szobánkba mentem és lefeküdtem aludni. Másnap reggel 7-ig fel sem keltem, akkor is csak azért, mert óvatosan simogatta valaki az arcomat. Egyből átfutott az agyamon, hogy leverek egyet neki, ha Taehyung az, de ahogy kinyitottam zöld szempáromat, Jungkookot láttam magam előtt.
Összeszorult a szívem a látványától. Újra megcsaltam. És most hatalmas bunkóságra készültem. Mert sajnos tudtam, Taehyung terve pont úgy lesz, ahogy mondta. Lefekszek Jungkookkal és mintha mi se történt volna Taehyungal terhes leszek. Vagy nem, persze ennek örülnék jelenleg a legjobban.
- Jó reggelt Hercegnőm... - mosolygott rám kedvesen és lágy puszit nyomott homlokomra. Semmit sem sejt, nagyszerű.
- Szia Kookie... - motyogtam álmos hangon, amin elkuncogta magát.
- Hamar bealudtál tegnap... Minden rendben? - ült le az ágyra mellém.
Oh, ha te azt tudnád, mennyire nincsen semmi sem rendben...
- Igen, csak gondoltam hamar kelünk, és ma nagy utazás lesz, ezért ki akartam pihenni magam. Ne haragudj... - mosolyogtam rá kicsit szomorúan.
- Ugyan, ezért nem kell bocsánatot kérned. A többiek már lent reggeliznek, kb. egy óra és indulnánk a reptérre. Hoztam neked egy újabb pulcsit... - kuncogott a végén és a hátam mögé mutatott, Jimin helyére, ahol ott virított a pulcsija.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Ohh... Köszi... Akkor... Mindjárt megyek. - ültem fel, de nem vettem észre, hogy a takarót így ledobtam magamról és látszottak a szívások a nyakamon. Meg persze a szám is szét volt harapva.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
