SOSEM EGYSZERŰ

3.

Várható volt, hogy nem fogok tudni aludni, de így legalább sikerült rendesen megreggeliznem és még a villamost is elértem. Plusz pont, hogy az órára húsz perccel előbb érkeztem, így volt időm a legjobb helyet lefoglalni magamnak. Lu-nak nem, mert neki nincsenek ma órai, csak 11 után, szóval most egy ideig egyedül leszek. Táskámból elhúztam a laptopom és két füzetet meg a mobilom, ami már úgy rezgett, mint egy vibrátor.

Lu💜
AZONNAL HOZZ NEKEM EGY COLA-T!! megdöglöm, annyira fáj a fejem!!!

Cam
felejtsd el, már bent vagyok.

Lu💜
légysziiiiii, bármit megteszek!!

Inkább félretettem őt és a telefont is, és belekezdtem egy újabb fejezetbe az új kedvenc könyvemből és folytattam, amíg a többiek be nem értek és az óra el nem kezdődött. Aztán újabb rezzenés és újabb üzenet.

@luisinhaoliveria99 megjelölt egy bejegyzésben.

Egy tegnapi képen, ahol a cropptopjában pózol, miközben egyébként a kamera mögött három másik srác várt még a következő felelsz vagy merszre. Nem hittem volna, hogy kiteszi...azért belikeoltam.
És még egy csodás ember megtalált magának:Rosé.

Ro
leégetted a pirítóst és itthagytad a vajas kést!!!undi vagy!

Nem is ettem pirítóst! Rántott gombát ettem tegnapelőttről, kölesgolyókkal. De amúgy hogyne, otthagytam őket.

C
az nem én voltam, nem is ettem semmi ilyesmit! kérdezd meg a pasidtól, mielőtt engem baszol le❤️

-Camille?-szólítottak meg.

-Mivan?!-fordultam a hárommal mellettem ülő felé. A lány ferde szemmel nézte, hogy ennyire felkaptam a vizet, ezért inkább egy szó nélkül elém tolta a jelenlévői ívet, amire egy indulatos kanyarulatot véstem(ami kicsit sem hasonlított a normális aláírásomra) és lepasszoltam a többienek.

Eljött az idő, amikor egy másik terembe kellett átcuccolnunk, és csatlakoznunk Lu-ékhoz. Szokásos módon, el kellett haladnom a Rózsafolyosón, ami a két épületet kötötte össze, és nevét a köré növő vastag rózsalugasról kapta; nyilvánvalóan ez a kedvenc helyem az egész campuson. Néha elgondolkozom, vajon ha odaadnék néhány tövet a zseniális tudósainknak, akkor képesek lennének-e kifejleszteni egy olyat, amelyik önmagától lenne kék. Mindig a fehéreket szerettem, mert néha be tudtam őket színezni filcekkel.

Szóval már a teremnél jártam, amikor a helyünkön megtaláltam Lu-t, ahogyan egy kapucnival a fején, a padra borulva alszik. Mármint konkrétan alszik, még kicsit horkolt is!

-Lu!-ráztam meg finoman a vállát. Nem reagált, így megismételtem, hiába. Fél perc múlva be fog lépni a prof, és nagyon durván ki fogja dobni innen, ha nem keltem fel. Magasabbra emeltem a füzeteim és teljes erőből lecsaptam őket, alig tíz centire Lu fejétől.

-Tu perra!(te kurva!)-nyögte ő.-Aludtam!

-Vettem észre. Ezek szerint jól ment az éjszaka.

-Faszán. Alig egy percig bírta és fúj. Soha többé ne engedd, hogy ilyet tegyek!

-De mondtam!-ellenkeztem.-Te viszont fogtad és elhajtottál vele.

-Jó, de azt hittem te is elmész az egyikükkel! Azzal a magas böngyörkével tökre jól elvoltatok! Még meg is csókolt!

-Mersz miatt. Amit te találtál ki.-emlékeztettem. Még csak az arcára sem emlékszem...mondjuk a nevére sem. Vajon egyáltalán bemutatkozott? Én bemutatkoztam?

-Nem hoztál colat.

-Nem.

-Király. Akkor ma meghalok.