SOSEM EGYSZERŰ

5.

Mindenki tudja, milyen ,,stalkolni" valakit, nem? Amikor mindenről is tudni akarsz, amit valaha is elkövetett az illető és ezért olyan kamu oldalt hozol létre, ami bárki más szempontjából megkérdőjelezné az eszed épségét... Ezzel remélem lényegében mindenki rájött, hogy mit is csinálok hajnali négy órakor, miközben Lu édesdeden alszik, tőlem alig egy méterre.

-Ki vagy te?-kezdtem el begépelni a Google-ba a fickó nevét. Egyből mindent kiadott róla; hol él, kik a szülei, tesója, hol vezet, mindent, ami normális. Aztán az instájára rákattintva már érdekesebb lett a helyzet, főleg a pletyka része.

Valamiért nem voltam meglepődve, hogy a követési listájának 60-70%-a szőke, vékony, alig múlt 18, modell lányokból áll. És mégis, valamiért zavart benne valami, amit konkrétan nem tudnék megnevezni, csak úgy érzem, hogy nem okés valami vele. Ez normális valakinél, akit még nem is ismerünk, nem igaz?

Visszakapcsoltam a normális profilomhoz, mert volt egy olyan sanda gyanúm, hogy valahol láttam már a Norris nevet és nem Chuck Norrisra gondolok. De persze nem kereshettem rá egyből, ezért Lu követéséből kerestem rá, ahonnan máris megtudtam miért:
469 bejegyzés 0 követő 0 bejegyzés

-Na baszd meg...!-csaptam a combomra. Aztán egyből meg is bántam, mert Lu mocorogni kezdett mellettem. Mikor tiltottam én le Norrist és miért? Hiszen nem is ismertem?

Hosszú, két percig tartó körömrágás után végül rányomtam a feloldásra. Végülis ő nem tudja, szóval lényegében most nem történt semmi sem. Minden okés, csak majd a bulin kell nagy körben elkerülnie és akkor megmenekültem...!

Végül feladtam más életének bújását és inkább elterültem az ágyon. A plafonon fluoreszkáló csillagok szabályos káoszban mutatták az utat az erkélyem felé, ahonnan az éjszakai városi élet különböző zajai szűrődtek be, egy szinte egységes morajt alkotva. Begubóztam magam egy hernyópózba és a jobb oldalra fordultam. A falon kicsivel a fejem felett ott fehérlett egy Polaroid kép rólam és Lu-ról, még a pesti Morrisonból, ahová rendszeresen jártunk vissza.

Néhány órával később kávé illata csapott meg, de olyan közelről, hogy tüsszögni kezdtem tőle. Felültem az ágyban és Lu vigyorgó fejével találtam szembe magam.

-Jó reggelt Csipkerózsika! Kérsz kávét?

-Mi? Nem, köszi. Hány óra?

-Tizenegy múlt néhány perccel...Van kifli is, meg eper lekvár.

-Baszki!-rántottam le magamról a takarót és fél lábon ugrálva (mert a másik elzsibbadt) kezdtem el ugrálni a fürdő felé.-Fotózásom lesz déltől!

-Mi?!-sikkantott Lu, aztán utánam rohant a fürdőbe, ahol én már őrült tempóban mosni kezdtem a fogaim.-Úristen, erről miért csak most tudok?!

-Mejt...njem...-jött az elmés válasz.

Erre Lu csak odalépett és meg se várva, amíg öblítek, felkontyozta a hajam.

-Hozok kaját, te addig fürödj le, de gyorsan, aztán valami feketét kotorj elő és addig én sminkelek. Deal?

-Deal!-bólintottam. Valóban, amire egy türcsiben kijöttem a fürdőből, ott állt egy vajas kifli, eper lekvárral és egy csésze kamillateával. Outfit terén egy garbós fekete pulcsit választottam meg egy újabb szürke szakadt farmert bő szárakkal és egy fehér magassarkú bokacsizmát. Mivel nagyjából sose hordok táskát, csak felkaptam a kocsikulcsom, a telefonom és a napszemüvegem és abban a pillanatban Lu is kilépett a fürdőből.

-Csini!-mondtuk egyszerre, aztán meg azt, hogy:-Jinx! Jinx megint!

Hármassával szedtük a lépcsőket lefelé, mert a lift második hívásra se ért fel, majd a kapu felesleges rángatása után sikerült ki is jutnunk a lakásból. Amíg fél kézzel kanyarogtam az utakon, a másik kezemet Lu művészien egyengette körmeim. Nem sok késéssel végül leparkoltunk egy bizarr hely előtt, majd az adott emeletig lépcsőztünk.