SOSEM EGYSZERŰ

21.

Nem, nem, nem, nem NEM!! Olyanról nem volt szó, hogy ez is megtörténik! Nem szabadna megtörténnie!

-...és majd csak óvatosan a lovakkal, mert van, amelyik rúg vagy kicsit odakap!-hallottam magam mellől Lando hangját, amire újra észhez tértem a kábulatból.

Arról volt szó, hogy ,,kiugrunk egy új lámpáért", nem arról, hogy egyenesen a szüleihez megyünk, hogy bemutathasson!! Tisztán rémlik, hogy megkérdeztem tőle, hogy az Ikeába vagy a Yskbe megyünk, mire ő beleegyezett az Ikeába és nagyjából már közel is jártunk...de bro, muszáj volt elkanyarodnia mellette és totál nem arra venni az irányt!

-És a szüleid otthon lesznek...?-ismételgettem alig pislogva. Király, már az alapfunkcióim is szünetelnek...

-Nyugi, még a tesóim is.-uhhhfbaszkiii...

Úgy vettem a levegőket, mint ahogyan szüléskor szokás és közben a lehető legnyugodtabb arcomat felvenni, ami talán egy kicsit torz képet adhatott, mivel Lando egy kicsit lelassított a szinte üres úton.

-Ugye...nem baj?...ez az egész.

-Mi? Nem!-jó, talán nem ez a legmeggyőzőbb mosolyom...-Miért?

-Semmi, csak nagyjából olyan arcot vágsz, mint aki mindjárt kiugrik a kocsiból.

Imádom, hogy mennyire őszinte néha...

-Nem, minden okés.-mutattam fel egy like jelet. Nem szabad meginognom, már olyan közel járok!
-Csak kicsit félek...hát talán anyudtól. Gondolom igazi anyatigris...persze a jobbik fajta!

-Mondhatni.-nézett vissza az útra egy halk nevetés után.-Bár én a helyedben inkább a húgomtól félnék...tudod, eléggé magánviseli a bátyuskája magánéletét és néha túlzásba viszi.

Egy látomásszerű kép mászott be a szemeim elé, amin egy székhez vagyok kötözve, miközben Lando huga folyamatosan bombáz kérdésekkel és közben kiégeti a retinám egy sokezerwattos lámpával. Megborzongtam, de borzasztóbbnál borzasztóbb gondolataim lettek hirtelen. Olyanok is, mint pl. hogy ezt már Lu is megcsinálta, őt is bemutatta a szüleinek...

Nem tudom, meddig gondolkodhattam olyan dolgokon, mint hogy vajon Lu mit mesélt magáról, vagy hogy a családja már most utálhat, de egy kis zötykölődés után megálltunk egy két emeletes külvárosi ház előtt, amit nem környékezett semmi úgy jó ötszáz méteren belül. Lando kipattant és a kétszárnyú kapuhoz lépve benyomta a csengőt, várt egy kicsit, majd visszapattant és behajtott az udvarba. Már kívülről is hatalmasnak tűnt az udvaruk, de belülről már látható volt, hogy a tuják elfedik a lovarda épületét, a kert végi rózsaligetet és a grillsarkot.

Remegő kezekkel szálltam ki a kocsiból, és amint ez feltűnt, gyorsan inkább a zsebembe süllyesztettem őket és halványan Landora mosolyogtam, amikor ő aggódva felémfordult, miután integetett valakinek a távolban.

-Csak picit hideg van.-léptem mellé, ingadozva a járóköveken. Nem értettem miért állunk egy helyben, mint két tehén a kapu előtt, amikor nyilvánvaló, hogy csak be kell mennünk a házba, ám ekkor jobb oldalról kirontott valami zöld és olyan sebességgel rohant felénk, hogy szinte időm se lett volna reagálni, amíg a paca nagy adag vizet fröcskölve egy közeli pocsolyából, le nem fékezett előttünk.

-LANDOOOOOOOO!!!!-kiabálta egy, a sráctól idősebb fickó, aki mellett egy lány éppen zsörtölődve szidta a soffőrjét.

-OLIVVEEEEEERRR!!!!-kezdett rá mellőlem is, majd a két férfi hamar egymás előtt termett, pacsiztak és szinte egyszerre léptek vissza a várakozókhoz (szóval hozzám és ahhoz a lányhoz).