SOSEM EGYSZERŰ

22.

-Jössz?-nyújtotta felém enyhén remegő kezét Lando, rajta a kedvenc karkötőivel. Tudom, hogy nem szabadna, de nem tudtam nem aggódni érte..egyre több lett a szeme alatti karika és a múltkor még a kezei is úgy remegett, hogy nem tudta normálisan kitölteni a vizet.

-Itt leszek.-bólintottam és hagytam, hadd szorítson a fogáson.

A szoba ajtaján kilépve már vártak ránk a kollégái, akik azért felelősek, hogy a hoteltől a pályáig éppségben és hírességhez méltóan érkezzen meg. Négyen kísértek le a liftben, kicsit össze is voltunk szorítva, majd hárman videózni és fotózni kezdtek, amint Lando kitette a lábát a szerkezetből.

-Lando, először fotózkodnod kéne néhány fontosabb szponzorral!-adta az utasításokat a PR-ja.-Aztán jöhetnek a fanok; fotó, aláírás, néhány kisebb ajándék, kedvességek, csak a szokásos! Camille, te jó lenne, ha kicsit távol maradnál a fotóktól, me--

-Mi? Nem!-állt meg a gyorssétában Lando és ezért kicsit beleütköztünk többen is-mint a dominók-.
-Miért ne lehetne ott Mille is?

-...mert ez is a munkád része, Lando, és ez így működik.-válaszolta az egyik férfi és bizakodva rámnézett. Azonnal vettem a lapot; ha most ellenkezem, talán többé nem lesz ingyenes-belépő-a-barátnőnek engedély a csapat részéről.

-Nem erről volt szó...!-morogta kicsit feszülten a srác, miközben a keze szorítása már olyan erős lett, hogy a gyűrűm és az ő gyűrűje is mélyen a húsomba mélyedtek, amitől halkan felszisszentem.

-Esetleg majd később összefutunk!-erőltettem egy bátorító mosolyt az arcomra és szabad kezemmel kisöpörtem egy kósza tincset a szeméből, ami szőlőfürtként kunkorodott el a többitől.-Majd hozok neked müzliszeletet a büféből, ha mi érünk oda előbb!

Ő csak lehorgasztotta a fejét és mereven nézte a sprotcipőjét.

-Ez lenne az első futamunk...-motyogta alig érthetően.

-Ez lesz!-emeltem kicsit a borostás állán, hogy a szemébe nézhessek.-Csak most így jöttek ki a lépések, nincs ebben semmi!

-Vigyázzatok rá!-lendült egyet hátra Lando és egy figyellek!-mozdulattal a két kollégájára mutatott, akik mellettem álltak és a rögtönzött motivációs beszédem végére vártak.

-Ott tali!-integettem az egyre távolodó alakjának.

-Mogyorós banánosat kérek szépen!-kiabált még vissza az utolsó méterekről, ami elválasztotta a fanoktól.

-Tudom!-bólintottam. Szemei felragyogtak és utolsókat szökkelve dobott egy puszit és kikocogott a hatalmas rajongótáborához.

A két McLarenes alkalmazott a céges kisbuszhoz kísértek, aminek sötétített ablakai voltak és kis matricák a szélvédőjén, amik -gondolom-, a pályaellenőröknek kell, hogy megkülönböztethessék a többi kocsitól.

-Egyébként, ez a belépőd!-horgászott elő egy fityegős beléptetőt a nevemmel az egyik férfi és mosoylogva átnyújtotta.-Reméljük, minden stimmel...

Először csak egy röpke pillantást vetettem a lila szalagra, és csak utána vettem észre a turfisságot a dologban.

-,,Milky way"?-olvastam fel hangosan is a nevem alá írt becenevem.-Komolyan?

-Lando ötlete volt!-nevettek az utazótársaim.-Ő intézte az egészet.

És tényleg, a kép, ami hasonló, mint a személyiken, egy olyan kép virított rólam, amit ő fotózott és az instájára is kitett, miközben a hajamban picurka ezüstcsillagokat fűztek és kék ruhában vigyorgok a kamerának.