Olyan hirtelen pattantak ki a szemeim, mintha egyenesen kidobtak volna az álomból, amire már nem is emlékeztem addigra. Kellett egy-két másodperc, amire eszembejutott, miért nem egy kényelmetlen kanapén ébredek, bár a hátam ígyis fájt a sokáig tartó görnyedéstől és rossz alvópóztól.
A telefonom képernyőjéhez nyúltam, amin az óra alig mutatott többet, mint fél tizenegy. George továbbra is aludt, amikor kiszálltam a kocsiból, hogy odabent főzhessek neki egy hála-kávét.
Közeledve a házhoz, egyre tisztábban kezdtem meghallani azt az igazi, spanyol káromkodást, amit nem túl sok más nyelven tudnának cifrábban elmondani, mint itt.
-Mi törtnént?-kérdeztem egy csapat kicsitől, akik a felnőttek veszekedésétől kellő távolságra játszottak a ház verandáján.
-Nem tudni pontosan.-válaszolt egy szőke copfos kislány.
-Akkor kezdődött minden, amikor eltört egy dísztányér.-szólt közbe egy másik.-Aztán...
-Aztán a nagyi teljesen kikellt magából és kiabálta a nevedet.-vette vissza a szót a szöszi.
-De te nem voltál itt, így már az anyud is dühös lett, mire a keresztbaba sírni kezdett...-mutogatott a keresztelő főszereplője felé, akik már sietve igyekeztek távozni a házunkból.
-Köszi...kedvesek vagytok!-mosolyogtam halványan a gyerekekre, majd bevetettem magam a legvadabb és legveszélyesebbek közé: az enyhén másnapos, dühös családom köreibe.
Először Mama mackóölelése fogadott, majd egy erőteljes rázogatás követte. Papa a háttérbe vonulve motyogott a bajsza alatt, ha valakit, akkor őt biztosan nem bántotta, hogy nem abban a kanapéban aludtam este... A nagy katyvaszban szinte láttam, ahogyan az ifjú Escobar-ikrek (mivelhogy eléggé bennevannak a cuccban...) bosszúsan átnyújtanak egy köteg pénzt a nővéremnek, aki elégedetten kezdte el számolgatni az eurókat, amíg tekintete nem találkozott az enyémmel.
-Most mivan?-kérte ki egyből magának, mire csak ciccegtem egyet válaszul és hagytam, hadd számolgassa a rajtam nyert pénzét...márha egyáltalán rám fogadott.
Úgy terveztem, hogy mindenféle csetepaté nélkül majd lefőzök a hősömnek egy kávét és esetleg kicsempészek neki egy szeletet abból a málnás sütiből, amit sose vallana be, de én láttam, mennyire imád, de nem... A nyakamon csüngő családtól még ezt se lehetett megcsinálni...!
Minden mozdulatomat, fordulatomat a konyhában úgy figyeltek, mintha ők lennének az FBI, én meg valami terrorista, aki a kávéfőzővel tervezi felrobbantani a világot.
Aztán úgy döntöttem, hogy szellemnek nézem őket, és elengedem a fülem mellett a rosszalló puffogásokat és a nézéseiket, amikor visszatértem a sportkocsihoz. Az ajtónyitásra George már összerezzent, és kómás arccal igyekezett felmérni a terepet és az időt.
-Hány óra van?-kérdezte rekedtes hangon.
-Tíz körül lehet.-vontam vállat és átnyújtottam neki a gőzölgő kávét és a sütit.-Nem tudtam, hogy szereted, szóval kihoztam a cukrot és a tejet is.
-Köszönöm, egy angyal vagy!-pislogott kettőt, és bágyadtan elvigyorodtt.-Egy kis tej elég lesz, amúgy.
-Nem hagyhattam, hogy teljesen K.O.-ban vezess a reptérig!-néztem végig összekócolt haján és meggyűrt ingjén.-Egyébként tudok adni egy másik pólót, biztos van valamelyik srácnak itt egy kölcsönbe...
-Ugyan, hagyd csak!-tömött egy falatot az ételből a szájába, majd a tarkójához emelte a jobb kezét, és egy rántással lehúzta magáról a bő inget. Hirtelen eléggé melegem lett a kocsiban és akaratlanul is kifújtam a levegőt, ami benntragadt, amikor a hasizmaira vándorolt a tekintetem.
-Majd veszek egyet a bőröndömből!
أنت تقرأ
SOSEM EGYSZERŰ
أدب الهواةMindenki azt mondja, hogy az életben 3 dolog van, amit egyszer el kell érned: szerelem, gazdagság, siker. Más kérdés, hogy kinek melyik a fontosabb és mond le ezért egy másik dologról. Sose hittem a rózsaszín köd varázslatában, amíg... Amikor egy o...
