SOSEM EGYSZERŰ

15.

-Szóval...-lendítettem tovább az egyszemélyes beszélgetésem fonalát.-Ki az áruló?

Hallgatóságom -nyilván a legszakértőbb és legbölcsebb tanácsadóm, Mici- a legkevesebb érdeklődést is hanyagolva tőlem rávetette magát a fonalegerére.

-Pontosan! Valaki, akiben megbízol és hátbaszúr!-mutattam a cicára.-Nyilván nem te, de valami hozzád hasonló...!

Mögöttem a hűtőmre krimisorozatokat megszégyenlítő gondolattérképpel vázoltam fel az esetleges személyeket, motivációjukat, különböző helyszíneket és mindezt vagy tíz eltérő vastagságú és színű cérnával kötöttem össze.

-Lássuk csak...-léptem a ,,Budapest" nevű oldalra.-Enyhén fogalmazva is, soha a büdös életbe nem beszéltem senkivel, Lu-t leszámítva!-toltam a macskajáték botrészét Lu fotójára. Ki se kell mondanom, hiszen kizárt, hogy Lu legyen az!

Ahhoz képest, hogy nincs túl sok opció, rohadtul nem egyszerű... Persze, ha bárki kérdezné, minden okés, csak nem vagyok az a típus, aki annyiban hagy valamit, főleg akkor nem, ha tudom, egyszerűen TUDOM, hogy ezt most nem szabad csak úgy hagynom. Tudjátok, azt vallom, hadd fájjon neki is, ha már nekem is kellett.

Azonban két órányi felesleges kötögetés meg ragasztgatás után rá kellett jönnöm, ez nem lesz egy gyors folyamat, mint a filmekben.

Googlizni kezdtem, hogyan lehet rájönni gyorsan, ki az áruló, de a keresőmező felett megjelent egy értesítés, én meg túl gyorsan kattintottam rá, ezzel engedélyezve a hívást.

-Nem hittem volna, hogy ennyire hamar felveszed...

-Nem én!-nyomtam ki a nagyon nem kívánatos embert.

Percekkel később meg instán kezdett el ostromolni, ami egészen addig egyáltalán nem izgatott, amíg el nem olvastam ezt: ,,tudom, ki tett tönkre".

-Figyelek.-hívtam vissza azonnal. Halk nevetés volt a válasz, majd egy nagy levegőnyi sóhaj után megszólalt.

-Ez picurit bonyolult ahhoz, hogy telefonon beszéljük meg...esetleg egy fagyi?

-Nagyon vicces, de képzeld, ezúttal tudom, hogy futamod lesz!-mondtam és közben még egy büszke vigyort is sikerült magamravarázsolnom.

-Ki mondta, hogy ma fogom elmondani? A hétfő pont tökéletesen hangzik, ugye? Na akkor ezt is megbeszéltük!

-Mi? La--

-Érted megyek!

És már le is tette.

Szinte el is felejtettem hétfőig, hogy talit beszéltem meg vele, amíg be nem csengetett hozzám, kezében két Häagen-Dazs-al. Pontosítok; egy epressel és egy karamellással. Reggel hétkor...

-Szép jó reggelt! A tökéletes hozzávalója egy kis rejtvényfejtésnek!-nyújtotta át nekem az epreset és egy gyors mozdulattal már ki is bújt a cipőjéből és a konyha felé vette az irányt.-A kanalakat a felső fiókban tartod, ugye?

-Igen...?

-Helyes.-és már hallottam is a fiók becsukódását, és ismét előttem állt, kezében két fagyis kanállal.-Akkor kezdjük is!

Nem nagyon zavartatta magát és kényelmesen elhelyezdkedett a kanapémon, szájában lógott a kanál miközben a hűtőmet kémlelte. Legalább három ásítást elnyomtam és inkább megmostam a fogam, amíg ő továbbra is nyomozósdit játszott.

-Ennél sokkal egyszerűbb az ügy!-vont vállat, mikor visszamentem hozzá.-Lu volt az.

-Mi a f--?!!?!