SOSEM EGYSZERŰ

13.

Nem akartam megbántani, de nem is tudtam mit tegyek. Ahogyan néztem kilépni a szoba ajtaján, csakis az járt a fejemben, hogy lehettem ekkora balfasz, hogy ne tegyem meg azt a bizonyos dolgot. Hiszen erre vágytam, szinte az első pillanatoktól kedzve, és mégis visszahököltem?!

-Gyere, itt a kávéd!-paskolt a hátamra Max és letett elém egy bögrényi feketét.

-De én teát mondtam.-fordultam utána, de már belezuhant a mobiljába, szóval ugyanott volt, mint percekkel ezelőtt, hogy kellene valamit innom a pirítóshoz. Feltettem egy adag vizet és amíg vártam, elővettem egy teafiltert.

-Lu-val mizu?-szólt utánam Max, bár nyilván tudta, hogy fogalmam sincs róla, mi van Luisinhával.

-Passz.-töltöttem ki a vizet.-Mert?

-Régen volt nálunk.

-Ja, hát biztos elfoglalt, nem nagyon vágom. Az is lehet, a múltkori beszólásunk miatt megsértődött.-vontam vállat és inkább kerestem valamit, hogy kicsit távol tartsam magam ezektől az igazán érdekes kérdésektől.-Megyek letusolok, aztán mehetünk.

-Oksa.-intett ki Max, még mindig a telefonjába bújva.

Jéghideg vizet nyitottam, hogy sikerüljön felébrednem, de mindhiába. Azt az állapotot, amibe két napja kerültem, képtelenség kiverni a fejemből; Mille-t. Ő annyira más...!

-Baszki, koncentrálj!-szóltam magamra, mert a nagy ábrándozásban majdnem a samponnal akartam megfürdeni.
A fürdőből már a golfszerkóval léptem ki, és amíg vártam Maxre, folytattam a félbehagyott reggelim és a teljesen kihült teám kortyolgatásával.

-Mehetünk.-kapta fel a kocsikulcsokat a haverom, és fütyörészve elindult a kocsik felé. Egész úton valami új és extrém jó Quadrantos ötletről dumált, amit Riával dobtak össze, de valahogyan az egészből alig maradt meg valami.
Elmosódtak a mondatai, a kézmozdulatai és még maga a gondolatom is, hogy hova is megyünk most, mikor elhaladtunk egy plakát mellett, amin egy Millky Way-t reklámoztak.

-A faszom már!-nyögtem és lentebb süllyedtem az ülésemben, és fáradtan dörzsölni kezdtem a szemhéjaim. Ez már tényleg beteges lassan...!

-Mi van, baj van? Hahó, figyelsz?-fordult felém Max és lentebbtekerte a zenét is.

-Persze, nem, nincs semmi, engedd el! Figyelek.-csak beszélj tovább, hátha eltereli a figyelmem.

-Nem, haver, van valami.-jó, hát ezek szerint Max nem akarta elengedni.-Mesélj, mert nem vagy te ennyire puding egyébként...!

-Mi van?-hajoltam előre, de Max csak nevetett a reakciómon.-Anyád a puding!

-Hé, anyámat bírod!-mutatott rám azonnal és fenyegetően összehúzta a szemöldökeit.-Most meg beszélj!

-De nincs miről!-sóhajtottam.

Max nem válaszolt, és egy ideig csak más autók hangját hallhattuk, meg az utca zajait. A lámpa, aminél álltunk sárgára váltott, majd zöldre, és a lábam automatikusan rátaposott arra a helyre, ahol a versenyautóban a gáz is van. Nem tehetek róla, ha nem én vezetek, akkor is úgy teszek, mintha ettől függetlenül én vezetnék.

-Lányról van szó, ugye?-szólalt meg végül mégis Max és tövig nyomta a gázpedált, amitől az ülésnek nyomódtam picit.

-Mi, nem!-tagadtam egyből.-Nem, nem, nincs itt semmilyen lány!

-Camille az, ugye?-parkolt le egy merész bravúrral a golfklubbunk előtt végül. Még mázlim, hogy nem látta, amint elpirulok miközben kiszálltunk, mert az elég nah-húzás lett volna.