2022 Adventi naptár

Öt

Miután kitette Steve-et a parkolóban, és otthagyta neki a kocsit is, John Paul kávézója felé vette az irányt, egyrészt mert úgy volt vele, hogy ha már Dylan magával vitte Porcelánt, Kóbor megérdemel ennyi kitüntetett figyelmet, másrészt meg a jól táplált ebre továbbra is ráfért a mozgás. Az is sokat nyomott a latban, hogy John nagyon szeretett reggel sétálni, és Paul kávézója, a Mindenízű pont kellemes távra feküdt Steve munkahelyétől.

Még előző nap megbeszélték Jase-szel, hogy összeülnek a kávézóban, és átbeszélik a karácsonyi terveket. Az is emellett az időpontválasztás mellett szólt, hogy aznap az orvos viszonylag későre ment a kórházba, és mivel máskor viszonylag nehéz lett volna összeegyeztetni vele eszükbe sem jutott halogatni.

Hamarosan meg is érkezett a lelkes Kóbor társaságában a Mindenízűhöz – a kutya egyébként csak két-háromszor gáncsolta el majdnem, amikor boldogan ügetve a lábai közé keveredett –, és ekkor még Jase-nek híre-hamva sem volt. Ha Flyod-nak nem kellett aznap korán bemennie az otthonba, akkor lehetséges, hogy nem siették el a reggelt. John sosem tett volna ezért szemrehányást, ő is bármikor szívesen akadályozta Steve-et a munkába készülődésben.

Ahogy belépett a kávézóba – az ajtónyitást az ünnepi szélcsengő csilingelése kísérte –, legnagyobb meglepetésére teljesen üres hely fogadta. Egyetlen lélek sem tartózkodott bent, ellenben mindenfelé karácsonyi díszes dobozok vártak a sorukra, hogy kikerüljön a tartalmuk a megfelelő helyre, kialakítva a Paul által megálmodott karácsonyi dekorációt.

– Ki van írva az ajtóra, hogy ma két órával később nyitunk! Ki hagyta nyitva a bejárati ajtót? – lépett ki a raktárhelyiségből Paul dohogva, még nem fordult az érkező felé, épp azzal foglalatoskodott, hogy lekapja a tíz körméről a barista lányokat.

– Ó, bocsánat – kezdett azonnal szabadkozásba John, miközben egy intéssel a lába mellé parancsolta Kóbort. – Őszintén megvallva nem láttam a kiírást. Akkor nem is zavarlak titeket.

Már épp kilépett volna a helyiségből, amikor hangját hallva Paul az irányába fordult. Azonnal eltűnt a haragos kifejezés az arcáról. Gyorsan keresztül sietett a kávézón, és elállta John menekülésének az útját – de természetesen csak úgy, hogy a másik minden mozdulatát lássa, és ne érezhesse fenyegetve magát.

– Jaj, ne viccelj! A kedvenc törzsvendégeinkre ez nem vonatkozik – vigyorgott a barátjára. – Ülj csak le, és mindjárt jövök a rendelésedért. Remélem, hogy a felfordulás nem zavar.

– Dehogy zavar! Ne légy hülye – viszonozta a vigyort John is. – Igazság szerint nem bánom, hogy nem dobsz ki minket, mert így nem kell a hidegben megvárnom Jase-t.

– Jase idejön? – csillant fel Paul szeme. A tavalyi karácsonyi meglepetés szervezés alatt és után még elválaszthatatlanabbak lettek ők nyolcan, mint amilyenek előtte voltak. Olyannyira, hogy azóta is rendszeresen látogatták az öregeket az otthonban. És éppen így maguk közé fogadták Dylant is, aki egyszerre kapott egy halom nagybácsit az őt befogadó két férfi mellé.

– Igen, már egy ideje terveztük, hogy beülünk ide egy kávéra – adott magyarázatot a kérdésre John.

– Akkor pedig mindenképp dobd le magad valahova! Itt jobb az idő, mint kint a cidriben. Már csak azért sem tennélek ki titeket, mert Jase így is olyan nehezen tud eljutni ide. Semmi esetre nem fosztanám meg a kedvenc karácsonyi vaniliás-mogyorós kávéjától, amikor épp van ideje benézni hozzánk. Tényleg, neked mit hozzak?

– Rád bízom, csak ne legyen túl édes. – Megpaskolta Kóbór fejét, aki kezdte megunni, hogy nem figyelnek rá eléggé, és mocorogni kezdett John lába mellett.  – Ja, és őméltóságának egy kutya kapucsinót kérnék még.