2022 Adventi naptár

Tizenhét

Jase legalább fél órával korábban megérkezett a kávézóba, mint ahogy megbeszélték. Szándékosan nem a Mindenízűt választotta, nem akart sem Paul kérdéseire válaszolni, sem ismerősökkel összefutni. Igyekezett egy olyan helyet találni, ami kifejezetten távol esett azoktól a helyektől, ahol meg szokott fordulni, vagy amiket a barátai látogatni szoktak. Így esett a választása erre a kávézóra. Tudta, akárhogy is záruljon az aznap, többet semmi esetre sem  fog visszajönni ide. Miután nagy nehezen kiválasztotta a helyet, írt Eriknek, hogy mikor és hol találkozzanak.

Nekem teljesen jó lesz ott. Bár nem igazán ismerem a várost, de megoldom. Otthon majd azt mondom, hogy különórára megyek.

Erik csak ennyit válaszolt neki, és ennyiben is maradtak. Jase nem reagált mással erre az üzenetre, csak egy feltartott hüvelykujjal, mégis tudta, hogy a magát a testvérének valló kölyök eljön majd. Sőt egyetlen percet sem fog késni. Hát ezért volt most itt. Egyedül. Floyd felajánlotta, hogy elkíséri, de nem tudott volna mit kezdeni a társasággal. Túl ideges volt ahhoz, hogy beszélgetéssel tudja tölteni a várakozást. Csak még nyugtalanabb és idegesebb lett volna tőle. Ezért abban maradtak, hogy Floyd elfoglalja magát valamivel a környéken, és majd csak akkor jön ide, amikor Jase jelez neki telefonon. Akár azért, mert úgy érzi, nem bírja tovább, vagy azért, mert mindent megbeszéltek a kölyökkel.

Még szinte kényelembe sem helyezte magát a legfélreesőbb boxban, már meg is jelent mellette egy pincér, hogy felvegye a rendelését. Legszívesebben kért volna egy alkoholos kávét, hátha sikerül oldania egy kicsit a mellkasában felszülő idegességet. Az tartotta csak vissza, hogy illetlennek tartotta volna, hogy nem várja meg Eriket a rendeléssel. Bár... meg kellene egyáltalán? Igazság szerint nem akart semmit a fiútól. Csak el akarta küldeni a fenébe, hogy ne zaklassa.

Legalábbis erről győzködte magát, és természetesen nem volt igaz, de még nem sikerült bevallania magának, hogy tényleg, őszintén kíváncsi volt. Valahol a lelke mélyen igenis érdekelte, mi van a szüleivel. Ha csupán azért, mert bizonyosságra vágyott, hogy jobb náluk, és nemcsak többre vitte, de boldogabb is nélkülük, mint valaha, akkor hát azért. Legyen bármennyire is kicsinyes ez a vágya. De énjének bántalmazott része továbbra sem akarta, hogy bármi közük legyen egymáshoz, csak a lezáráshoz és elengedéshez legszükségesebb híreket akarta megkapni Eriktől. Ezen kívül a kölyköt sem vágyott jobban megismerni. És nem meglepő módon újfent hazudott magának.

Eleinte észre sem vette, hogy még mindig nem válaszolt a pincérnek, annyira messzire futottak vele a gondolatai. Az vonta csak ismét magára a figyelmét, hogy az elegáns egyenruhát viselő férfi megköszörülte mellette a torkát visszarántva Jase-t a jelenbe.

– Egyelőre csak egy mentes vizet kérnék. Köszönöm. Még várok valakit – adta le a rendelését mosolyt erőltetve az arcára. De mennyire nem érezte azt a mosolyt! Vajon mindenki más annyira hamisnak látja, mint amennyire ő annak érezte arca merev vonásain?

– Rendben, uram, azonnal hozom – biccentett neki a pincér, majd sarkon fordult, hogy szinte azonnal visszatérjen a rendelt vízzel. Csak letette elé, aztán távozott is. Így pedig Jase ismét magára maradt a gondolataival.

Szerencsére nem kellett sokat várnia, mert talán nem egész tíz perc elteltével befutott Erik is. Arcán bizonytalan kifejezés ült, miközben körbekémlelt a kávézóban. És az idegesség csak még jobban kiült egész testtartására, amikor észrevette Jase-t. Úgy látszik, egyikük sem állt teljes mértékben készen erre a találkozóra. Bizonytalan léptekkel indult felé, mintha egyszerre húzná valami felé és az ellenkező irányba is.

Jase mellkasát pedig egyre jobban kezdték feszíteni az indulatok, ahogy a kamasz közeledését figyelte. Maga sem értette, honnan jön az a harag, de nem tudta elzárni magában. Ahogy Eriket nézte, egyre csak az járt a fejében, hogy neki valószínűleg mindenből jutott, ami neki nem. Azok a gonosz hangocskák még azt is feledtették vele, hogy tulajdonképpen semmit sem csinálna másképp, semmit sem akar, hogy ne pont így történjen az életében, mert akkor nem ismerné sem Floydot, sem a fogadott nagyszüleit.