Tiltott Gyümölcs

𝑇𝑖𝑧𝑒𝑛𝑒𝑔𝑦𝑒𝑑𝑖𝑘 𝑟𝑒́𝑠𝑧

𝐃𝐞𝐯𝐢𝐧𝐚
04.02

- Szia Dev! - ölelt át Charlotte.

- Szia! - elég kellemetlenül éreztem magam.

- Te fogytál? - tolt el magától, s végig mért.

- Nem tudom. Nem hiszem. - rántottam meg a vállam.

- Nagyon vékony vagy. Ez így még egészséges? - persze, hogy túl vékonynak látszottam, hisz sport öltözetben voltam, ugyanis a barátnőm edzeni szeretett volna a parton.

- Charlotte! - akadtam ki rá. - Engedjük el! - kezdett dühíteni.

- Ne haragudj! Csak olyan jó, hogy itthon vagy! - elmosolyodtam. Majd neki is láttunk az edzésnek.

- Iszunk egy kávét? - kérdezte miután végeztünk.

- Fhu, én inkább nem mennék így emberek közé. - izzadt voltam, fáradt voltam, nem mellesleg az illatom se volt rózsás.

- Akkor nálam iszunk egyet. - kiugrott a szemem. Elég abszurd lenne a lány pasijával hármasban kávézni, a történtek után.

- Én inkább haza megyek. - próbálkoztam, de tudtam, hogy eredménytelen.

- Ne! Kérlek Dev. Olyan finom kávét fogok neked főzni, és le is tusolhatsz. Sőt, akár ma nálam is aludhatnál. - na ebből hogyan másszak ki? És, hogy aludjunk? Befeküdjek közéjük? - Olyan magányos vagyok. Charles versenyen, én meg nem szeretek egyedül lenni.

Megkönnyebbültem, hogy Charles nincs otthon. Így azért, màr más a helyzet. Máris szívesebben megyek át hozzá. Habár, felőlem ez tiszteletlenség, és pofátlanság, de ő nem tudhat róla.

Szétnézve közös otthonukba még jobban elszégyelltem magam. Ez tényleg a tökéletes fészek. Rengeteg kép volt róluk a falon, a polcokon, és szinte mindenhol. Nem tagadom, lennék Charlotte helyében, de nem ilyen áron. Megtanultam már a leckét...

- Tudod. Arra gondoltam, hogy bevinnélek a baráti körünkbe. - mondta ki.

- Tessék? - esett le az állam.

- Charles-el beszélgettünk. És szerintünk nagyon is bele illesz.

- Charles? Ezt ő mondta?

- Én találtam ki. De helyeselt. - ezt mondjuk erősen kétlem.

- Értem.

- És mit szólsz hozzá, akkor...? - egyből visszautasítottam volna, de bele gondoltam, hogy akkor magyarázatot kér, én meg azzal nem szolgálhatok neki.

- Jó. Persze. Miért ne? - erőltettem magamra egy kamu mosolyt.

- Tényleg? Jaj de jó! - ugrált hozzám, majd jó erősen megszorított.

- Tervezel haza menni valamikor?

- Apuékhoz? - kérdésemre bólintott egyet. - Igazság szerint, pont lesz egy divatbemutatóm Imolába pár hét múlva. Gondoltam haza megyek előtte. Rég láttam már a családom.

- Na jó! - jött őrületbe.

- Mi az? - értetlenkedtem.

- Nem hiszem el. Huszonnegyedikén van Charles-nek versenye Imolában, amire megyek én is. - s ekkor mintha egy lámpát kapcsoltak volna nála fel.

- Nem ott van borbirtoka apudnak?

- De?! - már előre rettegtem, hogy mit talál ki.

- Ez remek! Mit szólnál, ha összehoznánk a családokat? - tudtam, hogy valami ilyesmit forral. - Mármint. Anyumék imádnák, ha újra találkozhatnának a szüleiddel.

- Charlotte! - próbáltam félbe szakítani. Ugyanis van egy fontos információ, amit nem tud, pedig nem ártana.

- Ahj, annyira jó lenne. Úgy szerették egymást. - áradozott tovább, mintha meg se hallott volna.

- Charlotte! - próbálkoztam újra.

- Nyilván jönne Charles anyukája, és tesói is, de gondolom ez sem jelent bajt.?

- Charlotte!

- Mi az? - vett végre észre.

- Szerintem ez nem jó ötlet.

- Miért? - döbbent le teljesen. Sorolhatnám az okokat, de az egyiket nem szabad kimondanom, a másikat pedig még képtelen vagyok.

- Mert tudod, ott a divatbemutatóm is szombat este... - eléggé kamu indok volt.

- Hát elmegyünk rá. Légyszi Dev! Ez egy csodás lehetőség! Kikell az ilyeneket használni. Ki tudja, hogy hány ilyen esélyt kapunk még? Kérlek Devina. - nézett rám boci szemekkel. - Emlékszel még, hogy hányszor becsiccsentettünk a várban a bortól titokban? - nevettünk össze.

- Persze, hogy emlékszem. - mosolyogtam. Azok tényleg szép emlékek.

- Jó lesz, ígérem! És imádni fogod Charles családját. Ahogyan ők is téged. - győzködött. Hát nem is tudom... Kb egy hétre összezáratni magam Charles-el? Jó ötlet ez? Nyilván tudtam a választ, de egy apró részem akarta.

- Jó! Legyen! - bólintottam rá, mire fülsüketítő hangon elkezdett vinnyogni.

- Akár össze is hozhatnálak Charles valamelyik tesójával! - na ne. Ezt ne. Ebben a másodpercben megbírtam volna fojtani a lányt.

- Charlotte! - szóltam rá.

- Buksz a fiatalabbakra? Mert akkor Arthur, de figyelj Lorenzo se rossz. Ő igazán érett.

- Charlotte! - ismételtem meg. Igazából nevettem, de tudtam, hogy ez addig fog tartani, míg be nem tartja a szavát a lány, s elkezd kerítőnősködni.

- Imádni fogod! - bújt hozzám.

- Bizonyára... - mondtam megjátszva a kedveset. Még jó, hogy a fejem nem látta, mert továbbra sem rajongtam az ötletért. Lehet, ha tudná azt amit nem mondtam el, megértene. És most nem Charles-re gondolok. Oh neeem... arról ha rajtam múlik sosem szerez tudomást. Egyszer hibáztam, többször nem fogok. Vagyis... remélem...
________________________
instagram: stooriesbylaura
tiktok: wattpad.stooriess