Tiltott Gyümölcs

𝐻𝑢𝑠𝑧𝑜𝑛𝑜̈𝑡𝑜̈𝑑𝑖𝑘 𝑟𝑒́𝑠𝑧

𝐃𝐞𝐯𝐢𝐧𝐚
08.01

Az elmúlt hetekben rengeteget dolgoztam. Bődület sokat. A belem kiköptem, de megérte. Ebben a pár hétben nagyobb sikert értem el, mint eddigi pályafutásom alatt. És ez mind Giorgio-nak köszönhető. A szárnyai alá vett. Ez több szempontból is jó volt, de főként, mert így kitudtam kapcsolni, s arra fókuszálni, ami igazán fontos. Vagyis: magamra.

Olyan nagy modellekkel dolgoztam együtt, mint Kendall Jenner, Bella Hadid, és még sorolhatnám. Életembe nem gondoltam, hogy idáig eljutok valaha, nemhogy azon a nyáron, amikor a szívemet összetörik. Úgy látszik ez az én szerencsém. A hírnév, amit elértem, messze túllépte azt, amiről álmodoztam.

És ez ha még önmagába nem lenne elég, beutaztam a fél világot. Soha nem jártam még Amerikába, most meg szinte letelepedtem. Giorgio is kint van velem, most épp New York-ban, s a legújabb kampányához fotózunk.

- Szedtél fel egy pár dekát. - simogatta meg a hasam.

- Igen? - rémültem meg.

- Dehogyis! - nevetett.

- Nagyon vicces... - forgattam meg a szemem.

- De már nem félek, hogy szétesel. - humorizált.

A tükörben nézegettem magam. Tényleg híztam? Ilyenkor a legrosszabb ez. Mert azt látom, amit akarok, vagy amit elképzelek. Most épp azt képzelem el, hogy jócskán felszedtem pár kilót, s azt is látom.

A munka után, ünnepeltünk egy vacsora keretein belül, s koccintottunk egyet a lezárásra. Majd visszamentem a hotel szobámba, s lepihentem. Vagyis azt tettem volna, ha nem csörög a telefonom.
Charlotte volt az. Na ne! Mit akar?

- Szia szupersztár! - szólt bele a telefonba.

- Szia.

- Azt hittem már olyan elfoglalt vagy, hogy fel sem fogod venni. Vagy már túl híres vagy hozzám? - kuncogott. Utálom mikor ezt csinálja.

- Bocsi! Lefoglalt a munka. Mit szerettél volna?

- Hát csak aggódom!

- Aggódsz? - nevettem. - Miért aggódsz?

- Haza jössz ugye az esküvőmre? Ha már a ruhapróbát kihagytad... - ó baszki! El is felejtettem ezt a kabarét. És milyen jó is volt...

- Mikor is lesz?

- Devina! - visított a fülembe. - Tizennegyedikén!

- O...

- Devina. Ne csináld! Könyörgöm! Ne hagyj egyedül! - kezdett el sírni. Mit egyedül? Ott lesznek a barátai, a családja, és a vőlegénye is!

- Persze, persze. Megoldom! Ott leszek! A ruháért meg ne aggódj! Küldj egy színkódot, és megoldom!

- Köszi Dev! Reménykedtem benne, hogy nem hagy cserbe a főkoszorúslányom. - a torkom összeszorult, ahogy kimondta.

Nem sokáig ment ez a csevely. Gyorsan leráztam, hogy elkezdhessek sírni, de kegyetlenül. A büdös picsába! Kizártam eddig őket, hogy ne fájjon. Ez pontosan eddig tartott.

Kopogást hallottam az ajtómon, ezért igyekeztem letörölni a könnyeim. Habár a bejárónőt nem hiszem, hogy izgatná az állapotom. Majd ajtót nyitottam. Meglepetésemre Giorgio állt előttem.

- Nagy hírem van... - kezdett bele, majd feltűnhetett neki a fejem állapota. - Kicsikém...Mi a baj? - ez a kérdés szakította át a gátat. Kegyetlenül elkezdtem bőgni. Kiadtam magamból a fájdalmat.

Elmeséltem mindent, részletesen a férfinak. Próbált vigasztalni, de nekem már az is elég volt, hogy kiönthettem a lelkem.

- Basszák meg! - mondta feldúltan. - Olyan koszorúslány ruhát varázsolok neked, hogy le sem fogják tudni venni a szemüket rólad! Nem mintha ehhez egy ruha kéne. - karolt át. Messze a legjobb ember, akit valaha ismertem. A munkában feljuttat a csúcsra, és a magánéletemet is igyekszik szebbé tenni. Apám helyett apám, ez az ember.

Visszautaztunk Milánóba, a márkájának a székhelyéhez. Mert szerinte így lesz meg a tökéletes ruhám.

08.14

Igaza volt. Tökéletes ruhát alkotott, ami tőle nem volt meglepő. A mentazöld anyag, - ami pontosan megegyezett színben Charlotte többi koszorúslányáéval - feszesen simult a testemre. A selyem anyag puha volt, és kényelmes. Öröm volt viselni. A földig ért a ruha, de a magassarkú felemelte. A két mellemnél az anyag olyan volt, mint a szív két felső csücske, s közöttük pontosan úgy is esett be egy kicsit. Giorgio szerint nem kell pánt, hogy így is tudjuk hangsúlyozni kellően a kulcscsontom.

A férfi is hivatalos volt az esküvőre, de ha nem lett volna, akkor is elrángattam volna magammal. Így ketten együtt érkeztünk meg a helyszínre, vagyis; haza.

- Készen állsz? - hajlította be előttem a kezét a férfi.

- Nincs más választásom. - karoltam bele, s vettem egy mély levegőt, majd elindultunk.

Most előszőr jöttem ide olyan érzéssel, mintha nem haza jönnék. Még az otthonomat is elvették tőlem. A picsába! Hogyan fogom ezt végig csinálni?
________________________
instagram: stooriesbylaura
tiktok: wattpad.stooriess