Tiltott Gyümölcs

𝑇𝑖𝑧𝑒𝑛ℎ𝑎𝑟𝑚𝑎𝑑𝑖𝑘 𝑟𝑒́𝑠𝑧

𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬
04.22

Miután Gilberto nyálat cserélt ezzel a Tina nevezetű fazonnal, nekem is összeállt a kép. Leesett, hogy nem a lánya, hanem sokkal inkább a barátnője? Vagy csak szerető, vagy nem tudom, hogy pontosan ez, hogy működik ebben a házban.

A vacsora után Devina elpakolt egyedül. Én pedig Charlotte-val töltöttem a szabadidőm. Nem tagadom, sokkal inkább lettem volna a másik szőkeséggel. És ez a gondolat kezd aggasztani, ahogy az is, hogy a nap huszonnégy órájából huszonnégyet rágondolok, ugyanis még álmomba is felszokott bukkanni.

- Gilberto körbevezet minket a birtokon. Levisz a tóhoz is, úgyhogy elég nagy séta lesz. - készülődött a barátnőm a sminkes asztalnál.

- Most? Miért este?

- Mert szerinte ilyenkor a legszebb mikor kivan világítva. - nézett vissza rám a tükörből, majd felkelt, s behuppant mellém az ágyba. - És a legromantikusabb is. - lopott egy csókot.

- Ó, én nem megyek. - esett le, hogy célozgatott. - Eléggé elfáradtam, és holnap korán kikell mennem a pályára. Szeretném magamat kipihenni. - eléggé büszke voltam magamra, hogy összedobtam egy ilyen kifogást.

- Ahj, Charles... - nézett boci szemekkel rám, de nem tudott hatni. Nekem már konkrét terveim voltak arra az időre, amíg mindenki más körbe nézi hosszasan a birtokot. - Nagy szerencséd van, hogy egy piszok helyes pilóta vagy. - mosolygott, s örültem, hogy nem sértődött meg.

- Gilberto szerint egy óra biztos lesz. De ha felnyílik menet közben egy két palack, akkor előfordulhat, hogy akkora érünk vissza, mire te elmész. - nevetett Charlotte. Egye fene, nem bánom...

- Érzed jól magad! - nyomtam egy puszit a szájára.

Egy darabig hallottam a zajongást kívülről, amit a "túrázók" csaptak, majd egyre csak távolodott, míg teljesen el nem tűnt. Ekkor kipattantam az ágyból, s settenkedve Dev szobája felé lopóztam. Óvatosan bekopogtam, de nem érkezett válasz. Szóval vagy alszik, vagy nincs itt. Remélem az utóbbi, főleg, hogy felfedező túrára indultam miatta. Körbe jártam szó szerint az egész házat, de sehol nem láttam. Csalódottan léptem ki a teraszra, melynek csodálatos kilátása a hátsókertre tárult. Az egyik oldalt végtelennek látszódó szőlő sorok sorakoztak, középen egy társalgó rész volt és a medence, s ott volt kiépítve a kisút, mely segített az idegenvezetésben. A jobb oldalon, pedig a kis tó előtt pár hatalmas fa állt melyek felvoltak díszítve fényfüzérekkel, s alatta néhány hangulatos padocska foglalt helyet. S kiszúrta a szemem az egyik padon ücsörgő Devinát. A vacsora, sőt pontosabban Tina érkezése óta szomorúnak tűnik, csak azt nem tudom, hogy miért.

- Szia idegen! - ejtetten ki lágyan a szavakat, hogy véletlen se ijesszem meg az elmélkedő lányt. Két pohárral, és egy üveg borral csatlakoztam mellé. - Leülhetek? - kezével megtörölte a szemét, miközben bólintott egyet.

- Mi az, hogy idegen? - nézett rám mosolyogva.

- Most mondjam azt, hogy szeretőm? - viccelődtem.

- Semmiképp se!

- Mi bánt ennyire? - böktem oldalba a könyökömmel. Már épp kezdett volna bele, mikor újra megszólaltam. - Á-á! Meg se próbálj kamuzni! - mondatomra elmosolyodott, s leengedte fejét a talaj felé.

- Csak nehéz róla beszélni. - mondta más hangon, s most az eget kémlelte, mintha próbálná visszatartani a könnyeit.

- Semmi baj! - nyúltam el a kezéért, mely az ölében helyezkedett el, majd összekulcsoltam ujjainkat, s lehelyeztük kettőnk közé a padra. - Nekem bármit elmondhatsz.

- Apa megcsalta anyát. - mondta ki hosszas csönd után. - Majd anya teljesen összeomlott, s elváltak kábé egy hónapja.

- Szóval elég friss.

- Igen. - mondta meghatódottan.

- És ez a Tina...? - célozgattam, mire csak megforgatta a szemét.

- Kikészít. Egy idős velem....

- Uh. - szisszentem fel őszintén.

- Hát szerintem is. - nevettünk össze.

- Gyönyörű a mosolyod. - végre a szemembe pillantott ugyanúgy, ahogyan azon a felejthetetlen éjszakán is tette. - Akárcsak ez a hely. - néztem körbe. A gyengén világító, apró fényfüzérek felettünk, a mellettünk levő vonzó medence, s minden olyan idilli volt. Sikított a régi elegancia mindenről. Tisztára az én stílusom ez a hely, kívűl-belül.

- Tényleg szép. - ő is körbe forgatta tekintetét. Látszott az arckifejezésén, hogy mennyire szeret itt lenni. Majd újra visszanézett rám. Annyira közel voltunk, hogy óriási önakarat kellett a számomra , hogy ne másszak rá. Csak néztünk egymás szemébe, s egyre közelebb hajoltunk.

- Ti mit csináltok? - jött a hang mögülünk. A lebukás veszélye nagyobb volt most, mint bármikor. Basszus. Nekünk végünk...
________________________ 
instagram: stooriesbylaura
tiktok: wattpad.stooriess