𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬
08.14Odasétáltam Devina-hoz, aki végig figyelemmel kísért. A kezében volt az óriási menyasszonyi csokor.
- Szia.
- Szia. - mintha két óvódás beszélgetne...
- Hogy vagy? - kérdezte.
- Jó. Szerintem inkább térjünk rá a lényegre! Mióta tudod, hogy terhes vagy?
- Nem tudom, hogy terhes vagyok-e. - hadarta el.
- Mi? - teljesen összezavarodtam.
- Ma csináltam egy tesztet, ami pozitív lett, de többre nem volt időm, mert jöttél te, utána meg Charlotte... - fogta a fejét.
- Én annyira sajnálom. Én meg egyből neked estem... - szégyelltem el magam.
- Nem! Semmi baj! Sokkal inkább az fájt, hogy láttam a csalódást a szemeidben. - nézett félre.
- Csalódtam? Benned? Dehogyis! Sokkal inkább magamban. - hajtottam le a fejem.
- Charles...
- Szeretlek! - néztem a szemébe. Kimondtam, még mielőtt bármit is tudott volna mondani. - Szeretlek, szeretlek, szeretlek! Őrülten szeretlek! Sohasem éreztem még ilyet, s pontosan ezért ijedten meg először. Te vagy életem szerelme, gyerekkel vagy gyerek nélkül!
- Charles...
- Mondd, hogy te is szeretsz! Mondd, hogy te is ugyanígy érzel! Mondd, hogy velem akarsz lenni! Kérlek Devina! - fogtam a kezét, s szinte könyörögtem a szemeimmel. De csak reménykedhettem.
- Istenem. - mosolyodott el. - Persze, hogy szeretlek, te őrült! Azt éreztem, hogy belepusztulok ha elveszed őt. Rettegtem, hogy elveszítettelek.
- Dehogy veszítettél! Az első pillanattól a tiéd voltam! Mikor megláttalak akkor beléd szerettem. Onnantól kezdve egy pillanat sem telt el úgy, hogy ne gondolnék rád.
- Megőrülök tőled! - mosolygott zavarában. De annyira boldog volt, ahogy én is.
- Én meg érted! - húztam közelebb magamhoz. Testünk egymáshoz fonódott, s így is van ez jól, hisz minden egyes porcikánk összetartozik. Kezemet az arcára vezettem. Egy ideig csodáltam még, hogy mennyire gyönyörű, majd megszüntetve a köztünk levő kicsinyke távolságot megcsókoltam.
Sokszor ért már ajkunk egymáshoz, de így még soha. Ő a mindenem. S én képes lettem volna elengedni... Hát én tényleg nem vagyok normális!
- Őrülten szeretlek! - suttogta ajkamra. A világ legszebb érzése, és egyben a legjobb is, mikor két ember ugyanannyira szereti egymást. És a mi szerelmünk a megtestesül szenvedély, és odaadás.
- Csináljuk meg a többi tesztet is!
- Biztos? - félelme kiült az arcára.
- Dev! Bármi lesz az eredmény én melletted leszek örökké! És te is már elérted a célod. - céloztam a hírnévre, amit elért önerőből.
Nagy nehezen rásikerült beszélnem a lányt, hogy megcsinálja a maradék két tesztet. Az eredmény sajnos, vagy nem sajnos negatív lett. Mind a kettő. Így biztosan nem terhes a lány. Bekell, hogy valljam eljátszottam a gondolattal, hogy van egy kisfiunk, de úgy látszik erre még várnom kell.
Éjszaka a karjaimban a lánnyal ébredtem. Szörnyű álmom volt.
- Héj, mi a baj? - kelt fel a lány is.
- Nem akartalak felkelteni. Csak rosszat álmodtam. De itt vagy. - mosolyodtam el.
- Én mindig itt leszek. - mosolygott azzal a világmegváltó mosolyával. Szavakba foglalhatatlan amit ez a lány iránt érzek.
- Házasodjunk össze!
- Mi? Mikor?
- Holnap! Csak te és én. A családom, és a tiéd. És persze Giorgio. Semmi felhajtás!
- Ez olyan hirtelen ötlet.
- Azok a legjobbak! Kérlek!
- Legyen. - mondta félve.
- Ezaz! - döntöttem magunkat vissza az ágyba, s jól összebújtunk. Majd meglátja, hogy milyen jó ötlet is ez.
𝐃𝐞𝐯𝐢𝐧𝐚
08.15Giorgio valami hihetetlen ember. Ő biztos volt benne, hogy nem lesz meg az esküvő. S ezért magával hozta az egyik menyasszonyi ruhát, amit a fotózáson viseltem.
- Az isten is neked teremtette ezt a ruhát! Pont úgy, mint amennyire titeket egymásnak! Ennek így kell lennie! - adta át a csodás ruhát.
- Köszönöm Giorgio! Fantasztikus ember vagy! - öleltem át.
- Menj drágám! Kezdj bele a történetetekbe!
Késő délután, már majdhogynem a naplementében sétáltam az "oltárhoz". Ami ugyanúgy a kertünkben volt. Annyi különbséggel, hogy most Charles három tagú családja ült az egyik oldalon, a másikon pedig az én kis családom, amibe Giorgio is beletartozik.
Chiara nem szerette volna, ha semmi nyoma nem marad eme csodás napnak, ezért ő készítette a fényképeket.
Odasétáltam apával Charles-hez. S úgy nézett rám. Úgy, ahogy mindig tette, csak mostmár tudom is, hogy ez mit is jelent. És már ő is.
A válaszunk Igen volt. Nyilvánvalóan. Életem legszebb igene.
Összeházasodtunk! Életem szerelme mostmár hivatalosan is a férjem! Az életem legjobb része Ő!
𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬
Hat évvel később- Hervé! Jules! - szóltam az emeletre a gyerekeimnek.
- Mi az apa? - kukucskáltak érdeklődve.
- Megszületetett a kishúgotok! Gyertek! Megnézitek?
- Úristen, de jó! Menjünk! - szaladtak azonnal venni a cipőjüket.
- De pici! - ült mind a két fiunk Devina korházi ágyán, miközben a feleségem a harmadik babánkat fogta.
- Ti is ekkorák voltatok ám! - nevettünk össze Devina-val. Óriási megkönnyebbülés, hogy ennyi idő után is ugyanúgy néz rám.
- Annyira szép Amelia, mint anya. - súgta oda Hervé.
- Gyönyörűek ugye? - csillogó szemekkel bámultam a feleségemébe. Ennél boldogabb nem is lehetnék. Mindenem megvan s annál egy kicsit több is.
~ Vége ~
________________________
instagram: stooriesbylaura
tiktok: wattpad.stooriess
YOU ARE READING
Tiltott Gyümölcs
FanfictionCharles és Devina találkozása a pilóta barátnőjének köszönhető. Viszont senki sem sejtette, hogy megismerkedésük így fog alakulni... ‼️Szombatonként jön rész.‼️ "ᴀ ᴛɪʟᴛᴏᴛᴛ ɢʏᴜ̈ᴍᴏ̈ʟᴄs ᴍɪɴᴅɪɢ ᴇ́ᴅᴇsᴇʙʙ, ᴀ ɴᴏ̋ᴋɴᴇᴋ ᴇ́s ᴀ ғᴇ́ʀғɪᴀᴋɴᴀᴋ ᴇɢʏᴀʀᴀ́ɴᴛ ᴀᴢ ᴋᴇʟʟ, ᴀᴍ...