Tiltott Gyümölcs

𝐻𝑎𝑟𝑚𝑎𝑑𝑖𝑘 𝑟𝑒́𝑠𝑧

𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬
03.12

Charlotte amióta haza ért, azóta be sem állt a szája. Csak mondja, és mondja. Mindent elmesélt, hogy milyen szép ruhák voltak, hogy találkozott valami régi osztálytársával, és, hogy meghívást kaptunk az esti after partyra. Nagyon lelkes volt, én kevésbé. De a kedvéért rábólintottam.

A barátnőm egy világoskék, lazább ruhát választott, melyhez párosított egy pár magassarkút is. Nem az ő testéhez való, a passzos ruha. De ezt ő is tudja. Végre idén rábírtam venni, hogy velem együtt diétázzon. Hiába nem tökéletes az alakja, nekem ígyis-úgyis megfelel.  Vett fel pár ékszert kiegészítésül, majd videót kezdett csinálni a követőinek. Na ez az, amitől herótom van.

- Mehetünk? - kérdeztem tőle, mert már 10 perce rá várok.

- Charles! - kiáltott rám, miközben feje előtt fogta a telefonját. - Istenem... most vehetem újra. - forgatta a szemét kritikusan.

- Muszáj ennyit videóznod?

- Öhmm... igen?! - mondta, mintha ez olyan egyértelmű lenne.

- Istenem Charlotte... - vettem egy mélylevegőt, de milyen rosszul tettem.

- Már megint ez a sóhajtozásod. - mondta megsértetten.

- Csak vettem egy levegőt. Azt tán még szabad, nem? Jajj... vagy tönkretettem a videód? - vágtam vissza. Nem akartam én veszekedni, de utálom, mikor rám fogja a problémákat.

- Most miért kell ezt csinálnod? - kezdett elérzékenyülni. Tudtam, hogy mindjárt sírni fog. Most van az, hogy magamra vállalom, és megvigasztalódik és úgy teszünk, mintha semmi se történt volna. Vagy pedig kifejtem a problémám, és nagyon megsértődik, és vigasztalhatatlanul neki kezd sírni. Legyen, mint mindig...

- Ne haragudj kicsim! - közeledtem felé, de nem volt túl őszinte a bocsánatom. - Csak mostmár indulnunk kéne, ha nem akarunk késni.

- Igazad van. Menjünk! - törölte le a könnycseppét. Belül megpaskoltam a hátam, hisz ez szép mentés volt tőlem.

Mivel Monacóba maradtunk, és nem is volt tőlünk messze a hely, ezért az új fekete Ferrarimmal mentünk. Természetesen én vezettem, hisz a barátnőmnek nincs jogsija, de ha lenne se vagyok benne biztos, hogy rá merném bízni ezt a csodát. Sőt...

A bejáraton besétáltunk, ahol egy csomó ember állt. A teremben rengeteg ember volt. Charlotte fogta a kezem, s úgy húzott maga után. Szemével egyfolytában a barátnőjét kereste.

- Ott van! - jelentette ki egyszer csak, s hevesebben elkezdett sétálni, s közbe le is maradtam egy kicsit. - Devina! - hallottam, ahogy megszólítja, s csak Charlotte hátát láttam. Majd egyből szemet szúrt a szőke gyönyörű barátnő. Ahogy átölelte Charlottet, a szemembe nézett mélyen, s én ugyanígy tettem. Igéző, zöld szemei hamar a hatalmukba kerítettek. Egyszer a barátnőm eltávolodott tőle, majd maga mellé húzott engem. Van az a pillanat, ami csak a könyvekbe létezik, az amikor valaki első látásra felkelti az érdeklődésed. Na, ez volt nálam is épp, de azt hittem, hogy ez csak a filmekben, és a könyvekben létezik.

- Devina, ő Charles Leclerc a barátom. És Charles, ő pedig Devina Bellucci.

- Nagyon örülök. - rázta meg mosolyogva a kezem. - Már sok jót hallottam rólad.

- Ohh.. - dörzsöltem meg a fejem. Most mit mondjak? Na vájunk csak... én most zavarban vagyok?? Mi a fene? - Charlotte, sokat mesélt már rólad. - nyögtem ki nagy nehezen. Csak most volt időm végig mérni az idegent. Hosszú, vékony lábak, nap barnította bőr, kis mellek, s vékony derék, ezzel kirajzolva a tökéletes homokóra alakot. Egy fekete rövid ruhát viselt, melynek felső része mélyen volt dekoltázslova. Hosszú, szőke haja egyenesen volt kiengedve, s mindkét oldalt a füle mögé volt tűrve. Egy lazább, sminket viselt, ami kifejezetten mutatta, hogy mennyire természetes.

Nem akartam bámulni, de nem bírtam ki, hogy néha-néha, kapva az alkalmon ne pillantsak rá. Bár úgy érzékeltem, hogy a tökéletes alakú topmodell is, sűrűn pihenteti rajtam a tekintetét.
________________________
instagram: stooriesbylaura
tiktok: wattpad.stooriess