Tiltott Gyümölcs

𝐻𝑢𝑠𝑧𝑜𝑛𝑛𝑒𝑔𝑦𝑒𝑑𝑖𝑘 𝑟𝑒́𝑠𝑧

𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬
06.24

Charlotte azóta be van zsongva. Le se lehet lőni. Miután megkértem a kezét, egyből menyasszonyi ruhákat kezdett el nézni, és azóta ezt teszi.

- Mit szólnál, ha még a nyáron összeházasodnánk? - kérdezte.

- Mármint most? - lepődtem meg. El is felejtettem, hogy azzal a gyűrűvel mi is jár.

- Nem majd két év múlva. Persze, hogy most! - csapott a combomra.

- Nem is tudom... - mondtam zavarodottan. Nem tiszta a fejem. Nagyon nem. Így nem tudok megfelelő döntéseket hozni.

- Mire akarsz még várni?

- Nem akarok várni,... - szokásosan belém fojtotta a szót.

- Úgy is augusztusban ott a szüneted. Használjuk ki kellőképpen. - mosolygott.

- És a vendégek? Nem lesz ez gyors nekik?

- Szerintem csak szűkebb kört hívjunk meg. Az unokatesó unokatesójának a kutyájának a játékát nem kell. - humorizált, de nem tudtam felhőtlenül nevetni.

- És a ruhád? És a koszorúslányok? És... - csak a problémákat láttam. Miért van ez? Ennyire berezeltem?

- Kicsim. - mondta magabiztosan. - Az az én dolgom. Megoldom! Ismersz, tudod, hogy mire vagyok képes. - mondjuk ebben nem kételkedem. Charlotte-t ismerve màr holnapra összedobna egy esküvőt.

- Jó. - engedtem el, mert úgysem tudom lebeszélni. - És a helyszín? - jutott eszembe.

- Arra már van is egy tökéletes ötletem. - vigyorgott. Rosszat sejtettem.

- Tényleg? És mi?

- A Bellucci birtok. - nagyot nyeltem, de majd megfulladtam. A szemeim pedig kiestek.

- Tessék?

- Most miért? Devina úgyis a főkoszorúslányom lesz. Biztosan nem probléma neki, nekik. - rántotta meg a vállát. Oh, dehogynem probléma, de még mekkora!

Devina-t ismerve kihúzta volna magát valahogyan a vendéglistáról. Valami kis hazugsággal, csakhogy ne kelljen végig néznie az egészet. És ezen meg sem lepődtem volna. De így, egészen más a helyzet. Nem tetszik ez nekem, és szerintem neki sem fog.

- A hétvégén el is mehetnénk hozzájuk.

- Öh. - nem! Villámgyorsan kikellett valamit találnom. Most azonnal! - Nekem nem jó. A gyárba kell mennem. De elég vagy te oda te is! - próbáltam nyugtatni, mielőtt eleve felbosszantanám. Semmi kedvem a hisztihez.

𝐃𝐞𝐯𝐢𝐧𝐚
06.27

Charlotte egy pàr napja ide telefonált, hogy meglátogatna minket, egyedül - hála istennek - szombaton. Ezzel még semmi baj nem volt. Látogasson csak. Mondjuk nem tudom, hogy mi ilyen fontos , amiért ide kell utaznia, de majd kiderül.

Mikor megérkezett összehívta az egész családom. Apa, és a nője, valamint a húgom, Charlotte és én ültünk a teraszon egy-egy pohár bor társaságában.

- Gyönyörű ez a hely! Imádom! - nézett hátra a kertbe Charlotte, s vidáman vigyorgott.

- A hely is imád téged Charlotte. - kedveskedett neki apa.

- Tényleg? Ezt jó hallani. Ugyanis lenne itt valami... - hű de titokzatos a lány. Mondjuk, rendesen kíváncsivá is tett. - Augusztus közepén szabad lenne? - mindannyian érdeklődve néztünk rá.

- Ez a hely mindig szabad. De mihez is pontosan? - apa beszélt helyettem, ami jobb is volt.

- Hát nagy hírem van. Charles megkérte a kezem! - visította. A mosoly hirtelen lekonyult az arcomról. Hideg zuhanyként ért a hír. Erre aztán tényleg nem számítottam.

- De hát ez remek! Gratulálok! - apa volt az, aki kapcsolt, s igyekezett elvonni a figyelmet rólam.

- Mutasd azt a gyűrűt! - vinnyogott Tina. Ez esetben mondjuk örültem neki, mert ameddig beállt a lány elé, legalább összetudtam magam szedni.

- Jól vagy? - suttogta a húgom. Gyorsan megráztam a fejem, mintha ezzel új erőre kapnék. Csalódott szemeimmel belenéztem a húgoméba, s bólintottam egyet.

- Gratulálok nektek! - öleltem át Charlotte-t miután Tina abba hagyta a gyűrű fürkészését.

Sakk-matt Charles Leclerc. Ez tényleg betalált! Nem habozott sokat... Gyorsan túllendült rajtam. Ezek után, hogy higgyem el egy szavát is? Volt egyáltalán igaz érzése felém?

- És akkor a hely szabad? - érdeklődött Cha.

- Hát persze! Varázslatossá tesszük! - mutogatott kezével Tina. Most, ebben a percben tudtam volna letépni a fejét, de nem tettem. Nem, ugyanis egy hívásom volt, s Giorgio nevét látva éreztem, hogy ez most kimenthet.

- Bocsánat. - mentem arrébb a társaságtól, hogy zavartalanul tudjak beszélni.

- Minden rendben? - jött oda Charlotte, mikor meglátta, hogy letettem a telefont.

- Igen! - mondtam megjátszott boldogságot színlelve továbbra is. - Csak munkaügy.

- Köszönöm Devina! Olyan mesés a családod. És nagyon sokat jelent nekem, hogy életem legszebb napját, ezen a csoda helyen élhetem át. - borult a nyakamba, majd átölelt. - Olyan jó barátnőm vagy. A legjobb. Köszönöm. - még jó, hogy nem látta az arcom kifejezését...
________________________
instagram: stooriesbylaura
tiktok: wattpad.stooriess