Tiltott Gyümölcs

𝐻𝑒𝑡𝑒𝑑𝑖𝑘 𝑟𝑒́𝑠𝑧

𝐃𝐞𝐯𝐢𝐧𝐚
03.13

- Köszönök mindent Charles. - pillogtam a kocsiban a srácra. - Egy élmény volt. - még mindig a szemébe néztem, de gyorsan megsimogattam a kormányt. Hátha, így leesik neki, hogy a vezetésre utaltam.

- Tudod...örülök, hogy elfogadtad. - ejtett egy bájos mosolyt. Ezután kiszálltunk a kocsiból, s átsétált mellém, a vezetői oldalra.

- Hát. Jó munkát! - intettem neki mosolyogva.

- Neked is! - mosolygott elég flörtösen, miközben beszállt az autójába.

Miután becsekkoltam a hotelbe elfoglaltam a szobám. 1064-es szobát kaptam. Igazából az ügynökségem intézett mindent, ezért is ment ilyen könnyen. Reménykedtem a csodálatos kilátásban, de sajnos az a másik oldal szobáihoz tartozik. Aludtam még egy órát, majd letusoltam, felöltöztem lazán, s indultam is az előre megadott címre.

Ma egy kisebb bemutató lesz, de szombaton lesz a fő. Ráadásul, ha jól értesítettek róla, akkor ma ilyen zártkörű is. Ha minden jól megy, akkor este tíz óra fele végzek. Már előre látom, hogy milyen hulla fáradt leszek.

Háromszor öltöztettek át fél óra alatt. Ami azt jelenti, hogy háromszor léptem kifutóra. Egyet pezsgőztünk még a csapattal, majd én fogtam egy taxit, s haza indultam. A taxiban ment a fűtés, ami nem segített az állapotomon, ugyanis eléggé beütött az egy pohár pezsgő is. Fáradt is voltam, plussz elég erős alkoholtartalma is volt az italnak, illetve a diétám nem engedi meg az eféle szeszes italok fogyasztását, ezért sosem iszok. Úgyhogy, most minden összejött egyszerre.

Kitámolyogtam a taxiból, s kezembe vettem a tűsarkúimat. Szó szerint össze-vissza, ide-oda andalogtam a hotel ajtajáig.

- Jól van hölgyem? - jött elém segíteni az egyik gardedám.

- Csak hosszú volt a nap. - mosolyogtam nagyon. Nyilván leesett neki, hogy nem csak ennyiről van szó. Hagyta, hogy belékaroljak, s a liftig kísért. Lehívta a liftet, s én addig neki támaszkodtam. Így háttal voltam a liftnek. Amint kinyílott az ajtaja, a pasas "betolatott" velem.

- Elnézést! - kért valakitől bocsánatot, de annyira felém nézett, hogy azt hittem hozzám beszél.

- Köszönöm! Nagyon kedves! - habogtam nagy nehezen össze ezt a mondatot. Bólintott kedvesen a helyes, s fiatal srác, majd becsukódott közöttünk az ajtó.

- Jaj, elnézést! - kértem valakitől bocsánatot. Ugyanis hátráltam, hisz azt hittem, hogy egyedül vagyok, de tévedtem, ugyanis valakinek neki ütköztem.

- Devina! Te be vagy rúgva? - nevetett egy piszok ismerős hang. Muszáj volt, hogy megforduljak. De kínos, pont előtte nem akartam lejáratni magam.

- Szia! Szia! - köszöngettem, mint valami hülye. Próbáltam összekapni magam, ezért megköszörültem a torkom. - Nem, csak fáradt vagyok. - hazudtam.

- Hűha. Ilyen, mikor fáradt vagy? Akkor elég szórakoztató lehet veled élni. - mosolygott, s halkan kuncogott. Nem tudtam mit felelni, csak álltam vele szemben.

- Jó estét!

- Jó estét! - léptek be egy páran a liftbe. Elég sokan voltunk már, ezért összébb kellett húzni magunkat. Amúgy se álltam stabil lábakon, de ez a lift indulás még jobban megbillentett.

Persze, úriember létére a velem szemben álló Charles kinyújtotta karjait, s derekamra helyezte, hogy megtartson. Még közelebb lökött hozzá a lift, s túl közel voltam hozzá. Ajkaim résnyire nyitva voltak, s szemeim feltérképezték minden szegletét az arcának.

- Szia! - mondtam zavaromban.

- Szia. - mondta lágyan. Szinte kínzóan lassan mondta ki, s csak az járt az eszembe, hogy vajon mit tud azokkal az ajkakkal csinálni.

Jó időt így töltöttünk. Kicsit erősebben ráfogott a karcsú derekamra, s fél mosoly villant meg piszok helyes képén.

- Ki kéne szállnom. - jöttem rá. Szívesen maradtam volna ebben a helyzetben, vagy tovább is vittem volna, de túl sokan voltak még velünk.

- Segítsek? - kérdezte.

- Megoldom. - mosolyogtam, s megnyomtam a stop gomb helyett valami másikat.

- Jó! Segítek! - nevetett, s ő megnyomta a helyeset.

Elköszöntünk a többiektől, majd kiléptünk a liftből. Ő volt olyan figyelmes, és kedves, hogy átkarolt, s ezzel bebiztosított, hogy nem esem el.

- Mi a szobaszámod? - kérdezte.

- 1068! - vágtam rá, s boldog voltam, hogy legalább a szintet eltaláltam. Elbattyogtunk a folyosó egyik végébe, az általam megadott szobához. Hiába tettem oda a kártyám, az nem akart kinyílni.

- Várjunk csak! - kaptam észhez. - Négyes is van benne! Öh... - kezdtem el agyalni. - 1046!

- Az a másik felében van. - láttam, hogy kezd elfogyni a türelme, de kitartott. Átsétáltunk a másik általam megadott ötlethez, de hiába próbálkoztam nem nyílt.

- Oh. Vagy 1086- os? - kezdtem el agyalni.

- Hagyjuk! Én is ezen a szinten vagyok! - kapta el a kezem, s húzott maga után. A szobaszámát nem láttam, de a spicces énem ígyis kiszúrta a kilátást. Ő a másik oldalba volt. Elképesztően szép volt, ahogy megvilágították a köztéri fények a tengert. Miután kibámultam magam, visszafordultam. Charles csak állt egy helyben, s nézett engem. Szinte csodált. A francba! Lehet neki ellenállni?

Hogy tetszik eddig a sztori?🥰
________________________
instagram: stooriesbylaura
tiktok: wattpad.stooriess