Tiltott Gyümölcs

𝐻𝑢𝑠𝑧𝑜𝑛ℎ𝑒𝑡𝑒𝑑𝑖𝑘 𝑟𝑒́𝑠𝑧

𝐃𝐞𝐯𝐢𝐧𝐚
08.14

- Csak megakartam kérdezni, hogy van-e valami jó illatú parfümöd. A sajátjaim nem illenek erre az alkalomra. - mondta Charlotte, amikor kettesben maradtunk.

- Hát persze. - rongyoltam be a szobámhoz tartozó fürdőbe. Kinyitottam a szekrényem. - Válogass csak. És ne sajnáldd! - mosolyogtam.

- Köszönöm Devina! Annyira önzetlen vagy. Nagyon nagyon szeretlek! - borult a nyakamba.

- Oh. - lepődtem meg.

- El sem tudod hinni, hogy mennyit jelent nekem, hogy itt vagy velem ezen a különleges napon.

- Jól van! Azért ne sírj! Még elkened a sminked... - nevettünk össze. De ha nem szabadulok hamarosan ebből a helyzetből, akkor egyenesen ide hányok.

- Tényleg köszönöm, hogy ilyen csodás barát vagy!

- Ugyan... - kezdtem érezni a szívemet a tokromban. - Én most megyek, megnézem, hogy minden tökéletesen kész áll-e.

- Köszönöm! Alig tíz perc, és kezdődik! - mondta izgatottan. - Te elhiszed ezt?

- Nem... - ábrándoztam. - Mármint, dehogynem! - javítottam ki magam, mikor felkeltem az álmaimból. - Lent találkozunk!

Nagyon nem érdekelt, hogy mi, hogy áll, csak kiakartam abból a helyzetből szabadulni. Egyre stresszesebb lettem, ahogy a konyhában álltam. Folyt rólam a víz patakokban.

- Jól vagy? - jött a hang mögülem. Megfordultam, s Arthur állt velem szemben.

- Igen.. Igen. - igyekeztem határozott lenni, de csak habogtam, mint egy gyerek.

- Szívem, nem láttad a nővé... - érkezett meg Chiara is. - Oh, Devina. - sietett felém, s egy erős, szeretetteljes ölelésben részesített. - Ezer éve nem láttalak...

- Ne haragudj Chi. - szorítottam magamhoz. - De rám fért a távollét, meg a felejtés így könnyebben ment. - elengedett, majd a szemembe nézett, s csak sajnálatot láttam benne.

- Ne! Meg ne próbáld! - csitítottam el, még mielőtt elkezdett volna szánakozni. - De jól hallottam? Szívem? - tereltem a témát. - Nem is említetted! - vágtam pimaszul oldalba a húgom.

- Hát igen... - dörzsölte a homlokát Chiara. - Nem akartam, hogy eszedbe jusson, és, hogy fàjjon. De megbocsátottam neki.

- Helyes! Nem is volt rá okod haragudni! - mondtam őszintén.

- Ami azt illeti. Szeretnék bocsánatot kérni tőled is Devina. Nem kellett volna mondanom... - őszintének tűnt Arthur bocsánata.

- De! Kellett! Ebben a helyzetben te cselekedtél a leghelyesebben, és a legérettebben.

- Öh.. - toppant be Charles. Ezt nem hiszem el! - Miről beszélgettek?

- A helyes döntésekről! - vágta oda keményen Arthur, mintha célozni akarna.

- Én most megyek! - szedtem össze magam. - Arthur, jól vigyázz a húgomra! De ezek mellett, őszintén örülök nektek. - álltam meg előttük, s megfogtam mind a kettőjük vállát, majd elmosolyodtam. - Jól van. - engedtem el őket, majd mintha ott sem lenne az idősebb Leclerc kisétáltam a konyhából.

Az a tíz perc villámgyorsan elillant. Megcsinálták a végleges kontyom, s megigazították a sminkem. Magamra fújtam a kedvenc parfümöm, majd elfoglaltam a helyem. Mindenki a helyén volt. Egy kis színben megegyező selyem anyag volt a hátamnál átfűzve a két könyökömön. Kezemben a kis virágcsokor. Minden készen állt. S el is kezdődött.

Először Charlotte húga sétált be a koszorúslányok élén a pasijával. Majd még egy pár, és még egy... Én voltam az utolsó Joris-al karöltve.

Senkinek nem kívánom azt a helyzetet, amibe én keveredtem. Az oltár fele sétáltam, s egyenesen velem szemben Charles állt. Mintha rám várna. És ahogy nézett... Na és ahogy én néztem, pedig igyekeztem nem úgy tenni, de nem tudtam magamon uralkodni, s gyanítom ő sem. Egy fél mosolyt sikerült azért magamra erőltetni, de sokkal inkább komoly fejem volt. Elfoglaltam a helyem Charlotte oldalán, így szembe volt velem a vőlegény. S a picsába! Nem az éppen érkező menyasszonyát nézte, hanem engem! Idióta! De én is az vagyok, mert még tartottam is vele a szemkontaktust.

Majd Charlotte már szinte előttünk állt, s erre odakaptuk a tekintetünk.

- Baj van? - hallottam, hogy halkan odasúgta Charles-nak mikor ő a kezéért nyúlt. Charles nem válaszolt.

A pap belekezdett a szertartásba. Csak mondta, és mondta. Ekkor tudatosult bennem, hogy vége! Elvesztettem őt örökre!

Telibe a menyasszony mögött álltam, így voltam abban a kellemetlen helyzetben, hogy panorámába kaptam Leclerc-et. Csak néztem őt lefagyva. S kissé nehéz volt számomra eldönteni, hogy ő Charlotte-ra néz, vagy rám.

Majd hirtelen olyan történt, amire nem csak én, de szerintem senki sem számított.
________________________
instagram: stooriesbylaura
tiktok: wattpad.stooriess

Meglepetés az insta sztorimba!🙊