Tiltott Gyümölcs

𝑇𝑖𝑧𝑒𝑑𝑖𝑘 𝑟𝑒́𝑠𝑧

𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬
03.15

Sosem gondoltam volna, hogy Devina fog rám mászni. Az első pillanattól kezdve kívántam a lányt, és minden féle mocskos dolgot elképzeltem vele. De ott volt Charlotte, aki miatt nem lehetett semmi. Mondjuk, még most is ott van Charlotte, és most sem lehetett volna megtennem, de muszáj volt. Devina egy olyan tiltott gyümölcs, amit alapból kíván az ember, de a kinézete még jobban rátesz, hogy ne bírd türtőztetni magad.

Jót aludtam mellette, és jól is éreztem magam vele. De nem hagyott nyugodni egy gondolat. A gyűrű... Devina nem tudja, de fenekestül felforgatta az életem. Főleg az érzelmi részét. Lehet, hogy neki ez csak egy kaland volt, egy éjszaka, habár erősen kétlem, hogy semmi érzelme nincs felém. Akkor nem így viselkedne.

Reggel, ahogy felkeltem első dolgom volt kicsit arrébb mászni a lánytól, hisz így jobban tudtam figyelni. Arca minden szeglete csodálatos volt, még így eltorzult fejjel is, hisz elnyomta a párna. Mosolyt csalt az arcomra. Egy tincset elsimítottam az arcából, amire sajnos felkelt. Kómás szeme hamar kipattant, mikor realizálta, hogy én vagyok vele szemben.

- Charles! - ugrott fel, s magával húzta a takarót, hogy eltakarja magát.

- Mi a baj? - csúsztam én is fentebb.

- Mi? Mi...?

- Szexeltünk? Igen!

- Úristenem. - temette csodaszép arcát a kezébe.

- Devina. - nyúltam a vállához, mire egyből felkapta a fejét. - Mi a baj?

- Baj? Charles. Most feküdtem le a nagyon jó barátnőm szerelmével. Az a baj!

- Én is akartam. És ami történt... - csodálatos, ezt akartam mondani, de félbe szakított.

- Hiba volt. - vágta rá. Arcom ledermedt. Tényleg így gondolja? Mert azt nagyon sajnálnám. Kipattant az ágyból, s magára kapta a tegnapi ruháját.

- Én nem tehetem meg ezt. Én nem Charlotte vagyok. - mondta zavarodottan.

- Hogy érted ezt? - furcsállottam.

- Viszlát Charles! - csukta be maga után az ajtót. Miért ilyen? Miért nem mer kockáztatni? Úgy érzem, hogy ebből több is kisülhetne.

Nem mentem utána, hisz felesleges lett volna. Látszott rajta, hogy nem akar most velem beszélni. Egybe reménykedtem, hogy majd haza vihetem. És az út folyamán tudunk társalogni.

Délután átmentem a szobájához, de hiába kopogtattam, nem nyitott ajtót.

- A szőke, fiatal hölgyet keresi? - kérdezte a hátam mögül egy szobalány.

- Igen. Igen.

- Alig egy órája kijelentkezett, s elhagyta a hotelt.

- Oh... - döbbentem le. - Értem. Köszönöm szépen. - engedtem el egy legkevésbé sem őszinte mosolyt.

Most akkor ez lesz Dev? Kerülni fogsz? Na ne gyerekeskedjünk! Ezt muszáj megbeszélnünk. Mert amit a testünk művelt az este, az arról árulkodik, hogy ez nem csak egy éjszaka volt. Muszáj tudnom, hogy ő mit gondol erről, de őszintének kell lennie. És nem volt az reggel, csak rémült.

—

- Szia Drágám! - ugrott a nyakamba Charlotte, mikor épphogy kinyitottam az ajtót. - Már úgy hiányoztál. - csókolt meg, de nem esett olyan jól, mint egy korábbi csók. - Milyen volt?

- Hát tudod... Csak a szokásos. Munka. - hordtam össze valamit.

- És Devinával jobban összebarátkoztatok? - majdnem kiesett a szemem. Azt hiszem a helyes válasz az lenne, hogy egy kicsit jobban is, mint azt ő remélte.

- Igen. Aranyos lány.

- Örülök, ha megkedvelted. Mert nagyon fontosak vagytok nekem. És mert arra gondoltam, hogy tök jó lenne Dev-et behozni a baráti társaságunkba. Te mit gondolsz?

- Öh... Nem tudom. Gondolom jó ötlet. - tudtam, hogy nem az.

- Mi van veled szerelmem?

- Semmi! Semmi! Csak ezt neki kell eldöntenie, hogy szeretne-e velünk lenni.

- Igazad van. Szerintem rátudom beszélni. - a beszélni nála felér egy erőszakolással. Nem fog számítani, hogy Devina mit akar, csak az, hogy Charlotte mit akar. Mint mindig...
________________________
instagram: stooriesbylaura
tiktok: wattpad.stooriess