Tiltott Gyümölcs

𝐻𝑢𝑠𝑧𝑎𝑑𝑖𝑘 𝑟𝑒́𝑠𝑧

𝐃𝐞𝐯𝐢𝐧𝐚
06.16

Mi volt a célom? Volt-e célom? Miről is beszélek most? És mi ez a sok kérdés?

Nos hát, az este elmentünk bulizni. Alapból nem szokásom, de most úgy döntöttem, hogy kirúgok a hámból, és egy merész ruhában megyek el szórakozni.

Egy csillogós mini ruhát viseltem. Mini, mégegyszer hangsúlyoznám. Az eleje le volt ejtve a hasam közepéig, tehát igen nagy dekoltázst engedett. Háta pedig nem volt. A két pánt a nyakamnál találkozott. Vad, azt hiszem ezt a szót használnám rá.

De miért pont most akarok feltűnősködni? Màr, miért ne! És, hogy bejött-e? Charles komoly, és erektől duzzadó arcából az jött le, hogy igen. Igen, eredményes voltam.

A fiú kezében egy doboz volt, s mikor meglátott a dobozt merő egyszerűséggel összenyomta. Mintha egy pihe toll lenne.

Büszke vagyok magamra. Sosem szoktam ilyesfajta játékokat űzni, de ez most nagyon is tetszik.

- A ruha többi részét később veszed fel? - súgta oda Charles.

- Nem tudom. Ennél csak lentebb terveztem öltözni. - incselkedtem. Ökölbe szorította a kezét, és minden egyes ere pattanásig feszült. A szemével megbírt volna gyilkolni.

- Devina... - határozottan akart még valamit mondani, de nem igazán hagytam neki.

- Charles. - biccentettem, mintha csak köszöntünk volna egymásnak, majd oda sétáltam a többiekhez.

Hátra néztem, és Charles még mindig ugyanabban a pozícióban állt ott. Csak lógatta lefele a fejét. Tudom, hogy mi baja van. És azt is tudom, hogy nem könnyítem meg neki a helyzetét. De ez így nem maradhat. Így is tovább húztuk, mint kellett volna. Ha tényleg engem akar, akkor tegye meg. Lépjen ki a komfortzónájából, mert miatta én is megtettem.

Egy viszonylag nagy, és hangulatos bárba érkeztünk. Telis-tele volt emberekkel, akik nagyon jól érezték magukat. Hangos zene szólt, s még hangosabban kiabáltak az emberek. Nálam ez is kívűl van a komfortzónán.

𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬

Tényleg hatalmas volt a hely, és szerencsémre dugig volt emberekkel. Így nem tűnhetett fel, ha eltűnök.

Egy alkalmas pillanatban megragadtam Devina karját, és villámgyorsan elhúztam a többiektől. Csak sétáltam, és sétáltam, de magam sem tudtam, hogy hova megyek. Egy folyosó végén, volt egy kis beugró, ami teljesen jól elvolt dugva. Tökéletes takarást adott. Neki nyomtam Dev-et a falnak, majd újra végig mértem, s az ajkára tapadtam vadul. Nagyon felbosszantott ezzel a ruhával. Nagyon...

- Héj, héj héj! Mit csinálsz? - tolt el nevetve.

- Te mit csinálsz? Megőrjítesz! - sóhajtottam mélyeket. Elengedett egy büszke mosolyt. - Oh, hogy te még élvezed is. - húztam fel a szemöldököm, mire a lány csak nevetni kezdett, őszintén. Ilyenkor a legszebb. Számomra ezek a pillanatok lassított felvételben zajlanak, hogy tovább élvezhessem. Devina mosolya elragadó, kár, hogy oly kevésszer mutatja.

Minden ember életében van egy pillanat. Egyetlen pillanat alatt rálehet jönni, hogy szeretsz valakit. Nos, én pont ebben a minutumban jöttem rá, hogy szerelmes vagyok a lányba. Még ő billegve nevetett, majd a szemembe nézett, s mosolyra húzódó ajkára harapott, bennem tisztázódtak az érzéseim. Már minden világos. Egy valakibe vagyok szerelmes, és az  a személy jelenleg előttem áll.

- Menjünk vissza! Keresni fognak a többiek. - indult volna meg, de visszanyomtam a falnak.

- Csókolj meg! - követeltem.

- Mi?

- Csókolj meg, a legőszintébben.

- Hát jó. - szedte össze magát, majd átfogta fejemet a vékony kis kezével, s magához húzott.

Most éreztem a legigazabban, hogy mennyire akar engem. Lehet, hogy eddig is így volt, csak nem figyeltem oda. Nem láttam a jeleket. Tudom, hogy Dev is feltételek nélkül szeret, s bármit megadna a szerelmünk beteljesedéséért. Már tudom, és érzem.

Rajtam a sor. Lépnem kell. Ez már világos, mint a nap.
________________________
instagram: stooriesbylaura
tiktok: wattpad.stooriess

Ma még hozok egy részt❤️