Tiltott Gyümölcs

𝑁𝑒𝑔𝑦𝑒𝑑𝑖𝑘 𝑟𝑒́𝑠𝑧

𝐃𝐞𝐯𝐢𝐧𝐚
03.12

Azta. Charlotte barátja szemérmetlenül helyes. Nagyon hasonlít valakire, akit elszeretnék felejteni.

- Charles, te ugye pilóta vagy? - próbáltam ismerkedni.

- Igen. A formula 1-ben.

- Na az már nem semmi. Várj, had találjam ki. Ferrari csapat?

- Úgy, ahogy mondod. - nevetett. Gyönyörű mosolya van. Értem, hogy mivel tudta levenni a barátnőmet a lábáról.

- Charlotte, te pedig mindig elkíséred? - érdeklődtem tovább az asztalunknál ülve.

- Igyekszem, de nem mindig sikerül. - nézett rá, kissé szomorkásan a barátjára.

- A legtöbbön ott vagy. - "vigasztalta" Charles.

- Nyomon követed egyébként a sportot? - érdeklődött felém fordulva a pasi.

- Hát. Szó-szó. A családom szereti, de bevallom őszintén, hogy nincs nagyon időm nézni.

- Akkor nem kérdezem meg, hogy ki a kedvenc pilótád, vagy csapatod. - nevetett, mire én is elnevettem magam.

- Ö... Lewist ismerem.

- Komolyan? Honnan? - esett le az álla.

- A puma márkának az egyik kampányában szerepeltünk közösen.

- Azta. Ez nagyszerű lehetőség volt.

- Igen. Valóban. - jöttem zavarba.

- Na, most mit szégyenlősködsz Devina? - csattant fel Charlotte. - Már a Versace-nek, és a Lagerfeld-nek is dolgozott.

- Oh... igen? - lepődött meg Charles.

- Igen. Volt szerencsém. - pirultam el. Sosem voltam felvágós. Ha rákérdeztek elmondtam, de magamtól eszembe sem jutott soha.

Később ők ketten ott maradtak az asztalnál, míg én arrébb, állva beszélgettem pár ismerősömmel. A táncparketten többen táncoltak, ami nagyon szép volt. Mélyen belül elképzeltem, hogy én is ott táncolok. De nyilván nem fogok, főleg nem egyedül. Mivel már egyedül voltam, így elővettem a telefonom.

- Szabad egy táncra? - kérdezte egy ismerős hang. Felnéztem, s Charles állt előttem.

- Öh... - lefagytam teljesen. - Charlotte...? - célozgattam, hogy nem lesz-e féltékeny.

- Igazából, ő kényszerített, hogy kérjelek fel.

- Ja értem... - esett egy kicsit rosszul a mondata.

- Mármint. Ah, bocs hülyén fogalmaztam. Szeretnék veled táncolni, persze csak ha neked is van kedved.

- Legyen. - fogtam meg a kezét, amit felém nyújtott, majd rájöttem, hogy a telefonom nem tudom hova tenni.

- Add csak. - vette ki a kezemből, s eltette a mobilom a zakója zsebébe.

Felmentünk a táncparkettre, s lassan táncolni kezdtünk. Csodálatos, és leírhatatlan érzés kerített hatalmába. Éreztem, ahogy kicsit jobban ráfog a derekamra, mintha élvezné, hogy ilyen vékony. A szemembe nézett néha, s mosolyogott. Magassarkúban épp, hogy nem voltam magasabb nála. Azt mondanám némi pozitivitással, hogy egy magasak vagyunk így.

- Köszönöm a táncot. - váltunk el a zene végén.

- Én köszönöm, hogy megtiszteltél. - mosolygott tiszta pirosan. Annyira piros volt, mint egy paradicsom, de én sem lehettem különb.

- Na, ugye, hogy jól táncol? - kérdezte mosolyogva Charlotte, mikor az asztalhoz értünk.

- Mondhatni. - nevettem. De tudtam, hogy nála jobb partnerem még sosem volt.

- Sajnálom is, hogy nem szokta megmutatni. De tudod, én nem szeretek ezekben tipegni. - mutatott a lábára a lány.

- Megértem. - kuncogtam.

Ezután még egy kicsit maradtunk, majd úgy döntöttünk, hogy távozunk. A kabátokat felvéve kiléptünk az óriási ajtón, s egyből megcsapott ez a hűvösebb levegő. Bár, nagyon is kellett, hisz a tánc nagyon felpezsdített, s valaminek muszáj volt lehűtenie.

- Nagyon köszönjük a meghívást. - mosolygott a pár rám.

- Én köszönöm, hogy eljöttetek. Nélkületek ez kész unalom lett volna. - nevettünk össze.

- Devina! - hallottam egy erős férfi hangot a hátam mögül. A földbe gyökerezett a lábam, nem akartam megfordulni. De mégis megtettem, mikor a fickó, már közvetlen mellettem állt. Henry... de mi az isten keres itt? Egy szó nem jött ki a torkomon.

- Devina. Csakhogy elértelek. - lihegett.

- Öh. Heló! - nézett mosolyogva Charlotte, a mellette álló férfi most nem mosolygott. Én kínomban a lábaimat néztem. - Charlotte vagyok, Devina barátnője. - nyújtotta a kezét neki.

- Ó... milyen faragatlan vagyok. - nyújtotta ő is a kezét. - Henry, Devina barátja. - na erre majd kiesett a szemem. Charlotte csak meglepődötten, de boldogan rám pillantott. Charles rám sem nézett.

- Khm. - köszörültem meg a torkom. - Ex barátja. - javítottam ki.

- Ő pedig a párom, Charles. - nyújtotta felé is a kezét az exem, mire kis habozás után Charles is kapcsolt.

- Héj! Te nem Forma1-es vagy? - kérdezte, mint valami gyerekes rajongó.

- De. - mondta kevésbé sem kedvesen.

- Na jó, nekünk most mennünk kell. Majd beszélünk! Sziasztok! - fogtam meg Henryt, s elhúztam onnan, mielőtt ez egyre csak kellemetlenebb lenne.

Mint kiderült Henry épp a városban járt, valami kiállítás miatt, s gondolta jó ötlet meglátogatnia. Plussz, azt is gondolta, hogy újra összejövünk. Rosszul gondolta. Miután megvitattuk a dolgainkat, egyenesen a hotelemig vezettem. A szobámba beérve, hulla fáradtan az ágyra vetődtem. A kabátom zsebéből kiszedtem a cuccaim, de egy nagyon fontos holmim nem találtam. Hol is lehet a telefonom? Jaj, ne ugye nem hagytam el....? Kétségbeesetten kapálóztam össze-vissza, majd egyszer csak eszembe jutott. Visszaemlékeztem, hogy hova tettem, s rájöttem, hogy Charles zakójába. Na ne... ezt nem hiszem el.

Felnyitva a laptopom már várt egy üzenet a barátnőmtől. Melyben az állt, hogy: Holnap Charles elviszi neked.

Nagyszerű. Szép volt Devina! Okot adtál újra találkozni. Biztosan nem lesz halál kínos... főleg az exem magánakciója után.
________________________
instagram: stooriesbylaura
tiktok: wattpad.stooriess