Tiltott Gyümölcs

𝑇𝑖𝑧𝑒𝑛𝑘𝑒𝑡𝑡𝑒𝑑𝑖𝑘 𝑟𝑒́𝑠𝑧

𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬
04.22

Nagyon jól éreztem magam Devina családjának a légkörébe. Na jó, ez így azért hazugság, ugyanis már egy teljes napja itt vagyunk, de a lány még csak a szemembe se nézett. Ez azért nem túl jó érzés. Pedig, történt, ami történt, azon változtatni már nem tudunk.

- Nagyon aranyos kiscsaj. - célzott anya Devinára.

- Valóban. - mosolyodtam el.

- Khm. - köszörülte meg a torkát, majd ravasz arckifejezést vágva bámult rám. Pontosan tudtam, hogy mire céloz. Anya kedveli Charlott-ét, mint embert, de szerinte nem ő az igazi. A gyűrűről nem is tud, különben már megfojtott volna. Szerinte Charlotte olyan nekem, mint a Forma1; egyszer úgyis elmúlik. Sosem értettem, hogy miért nem látja, hogy Charlotte mellett vagyok a legboldogabb. Ő sosem osztozott a véleményemen. Lehet, hogy egy magas, szőke miatt, már én is máshogy gondolom.

- Anya! El se kezd!

- Mi a téma? - csatlakozott a birtok kertjében, Arthur is.

- Devina. - piszmogta anya.

- Ó te jó isten! Istennő az az ember. - olvadozott az öcsém. Azért álljon már le! Idősebb nála a lány! És, még gondolatba se lehet hozzá köze! Anya csak nevetett egyet a legkisebb fián.

- Ha Lorenzo nem szedi fel, én fogom. - mosolygott pimaszul.

- Na állj le! - kissé rámordultam. - Az idegeimre mész.

- Mi bajod van? Nekem zöld utam van, ellenben a tiéd eléggé piros.

- Eddig bírtam. Vacsoránál találkozunk! - intettem, majd elsétáltam.

A ház verandájára egyszerte léptem Devinával. Valami sétapróbán volt, a holnapi divatbemutatója miatt. Most, meg felvolt pakolva szatyrokkal.

- Szia! - köszöntem neki zavarodottan.

- Szia! - most először pillantott a szemembe, de nem is vitte túlzásba.

- Milyen volt a napod? - kezdeményeztem beszélgetést.

- Ne haragudj, de most erre nincs időm! Ha csevegni akarsz, gyere a konyhába. - nyitotta ki az ajtót, majd magabiztos léptekkel átszelte a házat. Egy darabig álltam lefagyva, majd leesett, hogy a konyhába invitált, ezért észbe kapva oda is sétáltam. A lány, már pakolt ki a szatyrokból kapkodva.

- Mit csinálsz? - kérdeztem tőle. Megtámaszkodtam a boltívnél.

- Ma én főzöm a vacsit, de nagyon késésbe vagyok. - mondta zavarodottan.

- Segítsek?

- Tudsz főzni? - esett le az álla, s végre el is engedett egy kisebb mosolyt.

- Így azért nem jelenteném ki, de biztosan nem fogom felgyújtani a konyhát, már. - tettem még hozzá utolsó szavam. És megtörtént, Devina elnevette magát.

- Biztató. - nevetve felém nyújtott egy vágódeszkát, jelezvén, hogy csatlakozhatok.

Canneloni-t készítettünk, ami amúgy a kedvencem. S közben jókat beszélgettünk. Devina érdeklődött a mai szabadedzésekről, ami igen jól esett. Vagy milliószor bocsánatot kért az apja miatt, ami teljesen szükségtelen volt. Az édesapjának én vagyok a kedvenc pilótája, s ezt szereti is hangsúlyozni, és kimutatni is. De nekem semmiféle kellemetlenséget nem okozott.

- Van itt egy kis... - töröltem le az arcáról egy kis paradicsom foltot. Mélyen egymás szemébe néztünk, s túl közel voltunk egymáshoz. Ha ő nem hajolt volna el, biztosan megcsókolom.

- Köszönöm. - csúszott arrébb lehajtott fejjel. Ugyanazt láttam a szemébe, ugyanazt a tüzet, vágyat.

Nem sokkal később mindenki elfoglalta a helyét a vacsora asztalnál. Az egész Siné család, az én családom is, s Dev apja, és a húga is.

- Ez isteni lett! Nagyon jó szakácsotok van! - olvadt el az anyukám. Anya imádja az olasz konyhát, s pont neki is ez az étel a kedvence. Persze, mint minden nő, ő is eléggé kritikus az étel minőségére, így kb még sosem hallottam, hogy megdicsért volna egy kaját.

- Nem szakács csinálta. - jegyeztem meg halkan, egy mosolyt ejtve.

- Komolyan? Hát ki? - csodálkozott anya.

- Devina. - jelentettem ki.

- És, Charles is segített. - egészített ki a szőkeség.

- Charles a konyhában? - nevetett Charlotte, mire elszállt a mosolyom.

- Miért? Nagyon ügyes volt! Sokat segített. Nélküle biztosan nem készültem volna el időben. - kelt védelmemre a modell. Úgy pillantottam rá, mintha valami isten lenne. Tudom, hogy Charlotte sem akart megbántani, de egészen mást jelent neki olykor a humor.

- Hát, otthon nem tevékenykedik ilyesmiket. - vágta oda nekem a barátnőm. Nem mintha ő egy igazi konyhatündér lenne. A salátában ki is merül a tudása.

- Gilberto, ez a bor isteni! - ízlelgette a poharában levő italt, a Siné anyuka.

- Köszönöm. Az ilyen embereknek csinálom. - mosolygott kedvesen Dev édesapja. - Nem például a lányomnak, aki nem is iszik. - nevetett össze mindenki. Ó, de apuka! Iszik az ön lánya. Fel is tudnék idézni egy estét...

- Túl sokat ittam mostanában. - mormogta el halkan, s összepillantva mosolyra húztuk ajkunkat.

- Megjöttem! - viharzott be egy energetikus, fiatal nő.

- Oh, Tina. - ment elé Gilberto.

- Nem is mondtad, hogy van még egy testvéred. - súgtam oda Devinának.

- Mert nincs is... - forgatta a szemét. Már teljesen más volt az arca, olyan életkedvtelen lett. Tudtam, hogy van valami a háttérben, amiről még nem tudok.
________________________ 
instagram: stooriesbylaura
tiktok: wattpad.stooriess