Anti-Romantic [SooKai] ✔️

[1]

A nevem Choi Soobin. 34 éves vagyok, és a lányommal élek, Choi Yunjinnal [ itt most az volt nmixx-es Jinnire gondolok. A kinézetét konkrétan az anyjától örökölte]. Tanárként dolgozom. Nem régen költöztünk a lányommal, mivel őt felvették egy seouli egyetemre. Szóval az addigi munkahelyem ott hagytam, és itt Seoulban kerestem egy viszonylag normálisan kinéző gimit.

Miután azt a sulit megtaláltam amiben tanár hiány volt, sőt talán egy picit szimpinek is éreztem, úgy döntöttem, hogy ott akarok dolgozni. Márpedig amit én akarok, azt meg is valósítom.
Azaz felvettek. A hónap elején kezdek, ami azt jelenti hogy a kövi héten. Pont mint Jinni.

Na de hogy történt mind ez?

Talán az egész ott kezdődött, hogy megszülettem. Én voltam az a sosem várt, csak úgy véletlen sikerült gyerek, és ez végig kísérte a kiskorom. Anyámék nem nagyon foglalkoztak velem, a nővérem nevelt fel konkrétan. Egy nagyon gazdag házaspár voltak, akik folyton üzleti utakra, vagy "családi kirándulásokra" jártak, csak éppen nem vitték a gyerekeiket. Ameddig még nagyon kicsik voltunk, akkor még voltak bejárónőink, szakácsaink, és ehhez hasonlók. De sajnos csak addig, amíg nővérem el nem érte a tizenhat éves kort. Én akkor voltam hat, a bátyám meg tíz. Neki kellett eltartania minket. Persze apámék mindig utaltak át nekünk pénzt, hogy ne kelljen nővéremnek dolgoznia.

Így éltünk addig, amíg be nem töltöttem a tizenhatodik életévem. Akkor követtem el életem legnagyobb baromságát, ami a későbbiekben életem legfontosabb részévé vált. Szülinapom alkalmából, úgy döntöttem, hogy elmegyek egy házi buliba, és leiszom magam. Előtte nem nagyon ittam, sőt semmi közöm nem volt az alkoholhoz, de akkor minden mindegy alapon ittam le magam a sárga földig. Csak hogy pont nem volt mindegy minden. Hát hogy is fejezzem ki magam szépen... Akkor éjjel nem egy lány mászott rám... Végül választottam egyet, és hát.. a piás fejem mit csinált.., úgy döntöttem lefekszem a csajjal. Csak hát mind ketten részegek voltunk, valamint szüzek... Fogalmam se volt hogy és mit kéne csinálni, de valahogy összehoztuk együtt, és hát megfogant Yunjin.... Amikor ezt a lány szülei, valamint az én őseim megtudták, nem voltak nagyon elragadtatva, de később rá jöttek, hogy "szép pár" lennénk, és ez a gyerek pont kapóra jött nekik. Így hát már tizenhat évesen eldöntötték a sorsom, miszerint ahogy betöltöm a tizennyolcat, össze házasodom a csajszival, akinek a nevét se tudtam akkor. Sőt.. fogalmam se volt még arról, hogy a szexualitástom az.. hogy is mondjam.. elég ferde. Amikor lányom anyja az ötödik hónapban volt, akkor kezdtem el érdeklődni a saját nemem iránt. Csomó fiút megnéztem, nem nagyon érdekelt hogy mások milyen furának tartanak miatta. Agyon flörtöltem a fejem minden féle fiúval. A kávézóba, a suliba, sőt még családi vacsorákon is. Nem nagyon hagyhattam el a lányt Jinni miatt, de.. akkor még nem nagyon érdekelt. Szerettem volna megfelelni a szüleimnek, valamint egy kicsit szórakozni is.
Ez így ment addig, amíg Jinni meg nem született. Akkor még kis hülye tizenhatos fejjel néztem a világot, és a lányomat is. A gyerek anyjának a szülei kezdték nevelgetni, mind addig amíg nem lettem tizennyolc.
Mert hát.. össze kellett házasodnunk. A kis két éves Yunjin már akkor is hozzám kötődött jobban.

Tíz éve váltam el egykori feleségemtől, mivel eléggé meguntam már azt, hogy minden éjjel más férfi döngeti, ráadásul a közös ágyunkban. Akkoriban a lányomnál aludtam. Jinni sokszor kérdezte, hogy mit csinálnak, de mindig leráztam valami hazugságggal.

A lányom nyilván hozzám került, mert nagyon gáz volt, amit az anyja művelt, és ezt a bíró is így gondolta.

Most pedig... Yunjin tizenkilenc, és egyetemre megy. Nagyon büszke vagyok az én egyetlennemre, aki miatt az életemet is odaadnám.
Imádom ezt a gyereket. És ő is engem. Az anyja már nem nagyon érdekli Yunjint. Ha teheti offolja, majd figyelmen kívül hagyja. Az apjára hajaz. Ebben legalább is...

****

- Apa! - kiabált ki Jinni a konyhából.

- Mond szívem! - fordultam a hang irányába.

- Nincs értelmes kaja itthon! - panaszolta.

- Yunjin! Ha nem találsz, csinálj! - mondtam vissza fordulva a tv-hez. Valami értelmetlen műsor ment benne, amivel próbáltam lekötni a figyelmem. Nagyon féltem a hétfői kezdéstől.

- Apa! Ne görcsölj annyira! Tudod nagyon jól, hogy lesz egy csomó gyökér kölyök, meg pár rendes gyerek, és egy-két fura srác. Pont olyanok lesznek, mint az előző gimiben. Max lesz pluszba pár picsa, de velük nem nagyon foglalkozunk. - jött ki a konyhából, és a távirányító után nyúlva kikapcsolta a tévét.

- Annyira örülök hogy ezt pont anyádtól örökölted! - mosolyogtam rá, majd elindultam vele a konyhába összedobni valami ehetőt.

***

Reggeli után tovább görcsöltem a kezdésen. Nagyon sok diákom volt már, és egy suli váltástól se féltem, de ha erre a gimire gondoltam, görcsbe rándult a gyomrom. Nem tudtam hogy miért van, és ez nem tetszett. - Soobin! Szedd össze magad! - vágtam magam homlokon. Nem szeretek idegeskedni, de ez a váltás kitett az idegrendszeremre. Nem tudtam nem az iskolára gondolni. Nagyon de nagyon kiakasztott ez.. is... Amiatt se lett könnyebb, hogy a lányom egész nap a nyakamon lógott, nehogy valami baromságot csináljak. Hálás voltam érte, de akkor mégis nagyon idegesített. Azért.. jól esett hogy törődik az apjával.

- Jinni szívem. Nyugodtan menj el, nézz körül a környéken! - ajánlottam fel neki, és úgy látszott hogy tetszik neki az ötlet. Bólintott, majd elkezdett készülődni.

- Köszi Apa. Anya nem engedett volna el, még úgy se, hogy tudja hogy tizenkilenc vagyok! - adott egy puszit az arcomra, majd mosolyogva lépett ki az ajtón.

Örültem hogy egy kicsit egyedül lehetek, bár ez pár percen belül megváltozott. Úgy döntöttem hogy én is elnézek valamerre, ezért írtam egy kis üzenetet a lányomnak, ha előbb érne haza. "Jinni! Elmentem itthonról, nem tudom mikor jövök. Ne aggódj, csak vásárolni megyek! Nagyon szeretlek! - Apa" Írtam a papírra, majd kiragasztottam a hűtőre, jól láthatóan. Mivel ismerem Yunjint, tudom hogy ahogy haza ér, az első dolga hogy keres valami ehetőt. A lányomat a hasa irányítja, de szerencsére nem látszik meg rajta. Régebben engem is a gyomrom cipelt mindenhová, de mikor megszületett Jinni, leszoktam róla. Csakis miatta. Szerettem volna jó szülő lenni, és úgy érzem sikerült is.

--------------------------------

Sziasztok! Üdvözlök itt mindenkit a legújabb könyvemnél!

Remélem tetszett nektek így az első rész. Én személy szerint nem vagyok vele megelégedve, de tudom hogy úgysem tudok belőle jobbat kihozni.

Köszönöm a segítséget, és a bátorítást Hea_Kyung!

~Fluflu