Anti-Romantic [SooKai] ✔️

[12]

Izgatottan pakoltam a táskámba a cuccaim. Az utolsó órám a kilencedikesekkel volt, akik szokásukhoz híven tök nyugodtak voltak. Náluk tartottam rendes órát, mivel nem akartam minden osztállyal lemaradni a tananyagban. Ahogy Jiyeon "kérte", háromra mentem Jiwonért, vagyis háromnegyed háromkor indultam az iskolából. Kicsit féltem, mivel ha minden igaz, találkoznom kellett Jiwon "apujával", meg hát persze egy teljes délutánt készültem tölteni a lányommal, akivel eddig még csak egy szűk tízpercre találkoztam. Csak remélni tudtam hogy elfogad apjának.

Lassan léptem be az ovi utcájába, majd pár házszám, és az ovi elé értem. Kisebb gyomorgörcsel léptem át az ajtót, és arra gondoltam, milyen régen volt már, amikor Jinni oviba járt. Akkor voltam utoljára óvodában... Megnéztem az időt, és büszkén vettem tudomásul, hogy három óra előtt ideértem.

- Jó napot! - köszöntem belépve a csoportszoba öltözőjébe. Azonnal kirohant egy óvó néni hozzám, hogy köszöntsön.

- Jó napot kívánok! Mi szél hozta önt az óvodánkba? - kérdezte mosolyogva.

- A lányomért, Jiwonért jöttem. - mondtam mosolyogva.

- Jiwon.. a maga lánya? Eddig csak az anyjával láttuk. Bona mindig azt mondta, hogy nincs férje.

- Mert nincs is. A volt párja vagyok, és nem régen tudtam meg, hogy Jiwon az én lányom. Szeretnék vele több időt tölteni, mielőtt véglegesen hozzám kerülne. - osztottam meg gondolataimat a hölgyel.

- Akkor valószínűleg többször fogjuk magát itt látni. Nam Dawon vagyok. Bona leginkább miattam hozta ide Jiwont. Régen nagyon jóban voltunk... Csak tudod hozzá kellett mennie valakihez a kislánya miatt, ezért elköltözött, mi pedig nem tartottuk tovább a kapcsolatot. Akkor még Jiyeonnak hívatta magát. - mesélte úgy, mint ha életembe nem hallottam volna róla.

- Choi Soobin. - mutatkoztam be mosolyogva, ami hatására kicsit lesokkolt.

- Az a Choi Soobin? - kérdezte.

- Az. Bizony az. - nevettem fel kínosan. - Szólok Jiwonnak hogy itt vagy érte. - kezdett azonnal tegezni, mivel régen én is jóba voltam Dawonnal. Jiyeon miatt sok mindenkivel barátkoztam össze.

Dawon visszament, a csoportba, és legközelebb Jiwonnal jött ki.

- Szia appppaaa!! - rohant hozzám, majd megölelt.

- Szia prücsök. - öleltem vissza, majd felkaptam a karomba. Nagyon könnyű... Eteti őt rendesen Jiyeon? Persze rendesen belegondolni se volt időm, mivel meghallottam egy rendkívül ismerős hangot.

- Jiwon pöttöm! Mutasd be szépen az apuká- nem bírta tovább mondani, mivel szembe került velem. Ő.

- Te? - kérdeztem vele egyszerre. Olyannyira ledöbbentem, hogy a kislányomat majdnem kiejtettem kezeim közül. Lassan leraktam, ő pedig elment átvenni a cipőjét. - Hol van mindenki? Mikor ugranak elő az emberek hogy "bevetted"? - néztem körbe kétségbeesetten. Nem bírtam elhinni hogy itt van, és ismeri a lányom. De még mennyire.

- Ezt kérdezhetném én is. - motyogta maga elé.

- Apa, bemutatom aput. Apu, bemutatom apát. - fogta meg mindkettőnk kezét Jiwon.

- Te vagy az, akit mindig is az apukájának hívott? - néztem mélyen gyönyörű szemeibe.

- Végülis igen....

- Ismeritek egymást? - érdeklődött Jiwon.

- Igen. - guggolt le hozzá Kai. - Tudod apa tanít engem a középsuliba. - mesélte a kislánynak, aki tátott szájjal hallgatta.