Anti-Romantic [SooKai] ✔️

[29; Epilógus]

Egy és fél évvel később:

Sok mindenen mentünk keresztül. Jó sok mindenen. Kai meg én nagyon, ha lehetséges még közelebb kerültünk egymáshoz. Nagyon szeretem, és tudom, hogy ő is nagyon szeret. Talán egy fél éve történt, hogy eljegyeztük egymást, de esküvőt nem tarthatunk, mivel.. hát Kai a fiam is lehetne. Senkit sem hatna meg, hogy én vagyok minden alkalommal seggbe rakva. Kai hozzánk költözött, valamint leérettségizett, szóval hivatalosan egy párt alkothatunk. Pont mint Chan és Inie. És hogy mi van a többiekkel? Élik a saját kis életüket párjaikkal. Még mindig tartjuk velük a kapcsolatot. Jiwon már első osztályos, Jinni pedig.. lassan hivatalosan is Idol lesz. El nem tudom hinni, hogy ez megtörténik vele. Jiyeonról régen nem hallottunk. Nem keresi Jiwont. Szerencsére.

- Apa! Elbambultál. - tette karba kicsi kezeit Jiji, és olyan mérgesen nézett rám, mint még gyerek soha.

- Igen apa, figyelj a gyermekünre! - szólt rám Kai hasonló stílusban mint a kislány.

- Te beszélsz apu? - kérdeztem összeráncolva szemöldököm.

- Igen apu te beszélsz?! - szállt be Jiji is a vitába.

- Oké oké, nyertetek. Az én hercegnőimnek van igazuk! - adta meg magát a fiatal férfi. Most már hívhatom fiatal férfinak...

- De apu... Apa bácsi. - értetlenkedett Jiwon, mire felnevettem.

- Igen apu, apa bácsi.

- Méghozzá egy csúnya bácsi! - nyújtotta ki rám nyelvét, mire én elkaptam azt.

- Fhúj apa, apu! Ne előttem! - fordult el a hisztikirálylány.

- Dfe mégfp nefm if csfinaltpam shefmit! - háborodott fel a gyermek apukája. Mosolyogva engedtem el nyelvét.

- Még. - bólintott Jiwon, és magunkra hagyott minket.

- Még. - suttogta Kai is. Mosolyogva lehunytam szemem, mivel ismerem párom, tudtam mi fog jönni. Nem is kellett benne csalódnom, lassan ajkaimra hajolt. Párnácskáit olyan lágyan kezdte el mozgatni, mint ha ez lenne az első csókunk. Én is hasonlóképp tettem, belevíve a csókba minden iránta érzett szeretetem. Kezeimet óvatosan arcára tettem, mire ő derekamra fogott.

- Apu komolyan mondom! - szólt ránk a kislány. Észre se vettük, hogy ismét közöttünk van. Még mindig egymás karjaiban voltunk, úgy fordultuk arcal a gyerek felé. - Apu.. apu... Nem hiszem el hogy nem bírsz ki egy kis időt apa nélkül. Én értem, hogy szerettek puszilkodni, de null huszonnégyben ezt csináljátok! Apu... Ennyire nehéz egy kis időt apa szája nélkül tölteni? - kérdezte a lányka. Megdöbbentő volt ezt hallani tőle. Még csak hat éves!

- Igen. - suttogta még ajkaimra, majd engem elengedett, és gyerekhez fordulva elkezdett beszékni. - Bocsi pöttöm, de apád olyan nekem mint a kaja vagy a víz. Szükségem van rá ahhoz, hogy életben maradjak. És hát.. naponta. Mivel mi is naponta háromszor eszünk, plusz a nasizgatás. A nővéred folyton eszik valamit. Vedd úgy, mint ha én lennék Yunjin, apa meg a kaja.

- Apa... Ti házasok vagytok? - le se szarta mit akart neki mondani Kai.

- Nem... Nem vagyunk azok. Hivatalosan nem házasodhatunk össze. - válaszoltam meg szomrúan kislányom kérdését.

- Akkor én összeadlak titeket. Egy hét múlva! Hívjátok el a barátaitokat, a családot, szerezzetek apának koszorús lányokat, és tanúkat. Én pedig leszek a pap! - Jiwon szemei csillogtak. Mosolyogva nézett rám, majd apukájára. Nem bírtam neki nemet mondani. Had szórakozzon egy jót.

***

- Nem semmi milyen lányod van hyung. Csak remélni tudom, hogy Iseul is haslonítani fog rá. - mosolygott rám Felix.