Anti-Romantic [SooKai] ✔️

[19]

Soobin szsz.:

Hétfő. Egy újabb hétfő.

Hullaként keltem fel. Tényleg.. lassan már élőhalottá válok. Jelenleg nem érdekel hogyan nézek ki. Látszik rajtam hogy keveset alszok, hogy folyton sírok, valamint hogy egyedül vagyok. Nem tudok olyan sokat tenni ez ellen. Anyám is látja, hogy nem vagyok rendben, de nem nagyon izgatja. Igazi minta anya.. nem de?... Neki most csak az a lényeg, hogy tudjon hol lakni. Meg hát.. Jiwon. Ha nem engem baszogat azzal, hogy mennyire egy szörnyű ember, valamint gyerek vagyok, akkor a lányomon lóg. El akarja vinni a nagyiék sírjához, meg akarja neki mutatni, hogy milyen az élet (,persze az ő szemszöféből..), és el akarja érni, hogy egy kibaszott öt éves kurvaként viselkedjen. Eddig se szerettem nagyon anyám, de ez még egy lapáttal rátett. Ezért ha lehet Jiwon mellettem van, vagy legalább a közelükbe vagyok. Nem akarom hogy anyám olyanná tegye mint amilyen a kislány anyukája.
A reggelemre visszatérve.

Ásítva sétáltam ki a konyhába egy pohár kávéért. Pechemre anyám is éppen abban a helyiségben tartózkodott.

- Áh, Soobin! Jó reggelt. - köszönt mosolyogva, majd amikor végig mért magának, hozzátette: - Bár ahogy látom nincs valami jó reggeled. - húzta el a száját gúnyosan.

- Hát persze. - néztem az ég velé. - A mai nap se kezdődik túl fényesen. - a nő tovább beszélt hozzám, de én inkább ignorálva őt, a kávégéphez léptem, és lefőztem a tömény koffeint.

Mikor kivégeztem a poharam tartalmát, lányaim szobája felé vettem az irányt. Halkan bekopogtam. Semmi válasz nem jött, ezért úgy gondoltam még alszanak. Óvatosan kinyitottam az ajtót, majd beléptem a rózsaszín szobába. Amióta Jiwon itt van, még lányosabb az egész. Jinni csak a falakat és a bútorokat akarta lányosra, a többi cucc inkább a fiúk szobáira volt jellemző. Kicsit hasonlított az én első saját szobámra. Nővérem passzolta le nekem, mivel ő már nem fért el benne. A falak lilák voltak, a bútorok feketék, de persze mindegyikre valami pop banda poszterei voltak ragasztva. Leütött róla, hogy lány szoba. Én egyébként tökre megszerettem a kuckót. Amikor anyukámék beléptek a szobába azzal az ötlettel, hogy alakítsuk át, diszkéten visszautásítottam. Túlzottan a szívemhez nőtt.

- Szia apppa! - ásított egy nagyon Jiwonie. Elmosolyodtam azon, hogy milyen édes.

- 'Reggelt prücsök. - nyomtam egy puszit homlokára. - Gyere, keljünk fel, mert menni kell majd oviba, hogy délután apu hazahozhasson. - kócoltam össze haját, majd mielőtt kiléptem a szobából, visszanéztem az alvó Jinnire. - Jiwon drágám. Kérlek ne keltsd fel a nővéred. Had aludjon. Majd kel magától. - suttogtam a kislánynak, aki mosolyogva bólintott egy aprót. Hogy lehet valaki ilyen édes!?!

Most már ténylegesen kijöttem a szobából, és a sajátomat vettem célba. Kerestem pár ruhát, ami megfelel az iskolába, azokat pedig gyorsan felvettem. Újra kiléptem az ajtón. Jinni és Jiwon is akkor bújtak elő a szobájukból, így közösen mentünk ki a konyhába.

- Nagyi. Útba vagy! - szólt oda bunkón Jinni anyámnak, aki szemforgatva kerülte ki a fiatal nőt, és annak kishúgát.

- Apja lánya. - köpte a szavakat Yunjin felé, aki erre felnevetett. - Lettél volna anyád lánya. Ehelyett erre a buzira ütöttél! - mutatott rám egy undorral a képén. - Mindárt jössz, és coming outolsz, hogy leszbikus vagy, valamint terhes mi? - nevetett fel gyúnyosan.

- Ne sértegesd. Engem lehet, de őket nem. - szóltam rá a rangidősre. - Ha nem tetszik, nem muszáj itt lenni. Az én házam, az én szabályaim. És itthon nem szabad gúnyolódni másokon. Mi MINDENKIT elfogadunk. - vissza kellett fogom magam, hogy ne legyek olyan mint ő. Mély levegőt véve, kiszedtem a hűtőből három szendvicset reggeli gyanánt, majd a lányokat magammal húzva kiléptem az ajtón. - Ajánlom hogy lépj le hamar, és ne csinálj faszságot! - szóltam anyámnak, majd rázártam a házat. Csak meg ne bánjam.

***

- Tizenkettő cé! - léptem be az osztályterembe. - Ma nagyon gyanúsak vagytok nekem. - alapból nem lenne egy vészes osztály, csak hát Kaijal az élen mindig csinálnak valami baromságot. A mai nap túlzottan halkak voltak. Mármint már ilyesztően halkak. Nem létezik hogy Jay vagy Ryujin ne csináljanak valami hangosat. Ezek folyton dumálnak, kiabálnak, mivel ugye máshogy semmit nem lehetne megbeszélni az osztálytársaikkal. - Mi történt, hogy ennyire csendesek vagytok? - kérdeztem rá összehúzott szemekkel. Suttogva kezdtek el megvitatni valamit. Elkaptam egy-egy mondat részt. "... mondjuk?" "Biztosan szükség van erre?" "Kai ... akarná?" "Muszáj??" Kicsit ideges lettem ettől. Mikor éppen rákérdeztem volna, Beomgyu felállt a helyéről. Aham... Szóval ő a szólnok.

- Tudja tanár úr... - kezdte rekedtes hangon. Gyorsan megköszörülte a torkát, majd össze vissza nézelődve, veszengve folytatta. - Kai... Hogyis mondjam... Ma.. ma nem jött be... És hát.. megkért.. minket párunkat, hogy.. hogy.. ne mondjunk senkinek semmit, nem... nagyon bírunk magunkkal, mivel aggódunk...... Kai... Érzelmileg nem.. a.. leg.. legstabilabb ember... Nagyon.. nagyon sokat.. szenvedett.. és hát.. most is szenved... Nem.. akar fájdalmat okozni másoknak... Én.. sajnos nem mondhatok többet, mivel hyungjaim.. nem engedték meg... Akik.. akik megtalálták, megkértek arra,.. hogy a legkevesebb.. információt adjak tovább.. a tanároknak.... - remeg a hangja. Jézusom... Mi történt szegény fiúval?!? - De... Meg tudom keresni az óráim után.. - monda szomorúan mosolyogva, majd kicsit meghajolva visszaült a helyére.

Na hát innentől kezdve nem tudtam nem izgulni... Nem tudtam nem Kaira gondolni. Mit csinált? Mi történt? Miért nem beszélt velem? Miért taszított el? Miért? Miért? Miért?

- Hé! - bökte meg a vállam valaki, amitől összerezzentem. - Hé.. Soobin. Jól érzed magad? - kérdezte Chan elmosolyodva. Láttam rajta hogy nem őszinte a mosolya.

- Igen. Ne haragudj... Csak annyira aggaszt, hogy nem tudom mi van Kaijal.. a diákom..... - hajtottam le a fejem kétségbeesetten.

- Fogjuk rá hogy jól van. - nyelt egy nagyot, majd folytatta. - Lehet Hyunjin haragudni fog rám, de nem bírom nézni a keserves képed... - érintette meg a tarkóját kínosan. - De ezt ne itt és ne most....

- Te honnan tudod mi történt vele??!? - kérdeztem rá idegesen. Nem fair hogy ő tudja, én meg nem.

- Hát... Van egy pár közös ismerősünk.... És hát benne vagyok egy csoportba amibe ő is... Valamint a barátai.... - hadarta. Egyre több meglepetés... Hát Huening Kai... Kell még tanulnom rólad egyet s mást.