Anti-Romantic [SooKai] ✔️

[16]

- Jól van, jól van! Mára ennyi! - mondtam az osztálynak pár perccel a kicsöngő előtt. Erre a kijelentésemre eluralkodott a káosz. Hyeongjun az asztalon ülve fűzte padtársát, aki látszólag benne volt a dologba, Tzuki felmászott a padjára, és szoknyáját megigazítva, beállt anime lányosan, és japánul kezdte túlkiabálni a tömeget. Yuki a lányhoz odarohanva vörös fejjel kérte koreaiul, hogy száljon le az asztalról, és ne beszéljen hülyeségeket. Beomgyu Taehyunnal és Kaijal beszélgetett, de nem ment oda hozzájuk, hanem kiabálva társalogtak. - Mehettek haza, ma nem kaptok leckét! - kiabáltam túl az osztályt. Mindenki felkapta a cuccát, és már rohant is ki az osztályteremből. Utoljára Kai maradt.

- Hé! Tanár úr! - sétált elém mosolyogva. - Ma elég jó diák voltam. Nem gondolja? - elgondolkodva bólindottam. Végülis ma nem volt vele túl sok bajom. - Éssss.... Ugyebár a jó diákok jutalmat érdemelnek. - lépett egyet felém. Vettem a célzást.

- Bizonyára. - helyeseltem, amitől kiült egy győztes vigyor arcára. - Bár én itt nem látok egy jó diákot sem. - kezdtem el húzni az agyát.

- Nem? - úgy vettem észre, ez a mondatom elég hirtelen érte, mivel két lépést hátrált.
- Elnézést tanár úr... Magának véletlenül nincs szüksége szemüvegre? - tette fel a kérdést. - Közelre nem lát jól, vagy távolra sem?

- Tökéletes a látásom.

- Biztosan? - pillanatok alatt előttem termett, majd durván az arcomba hajolt. - Még mindig nem lát engem? - suttogta ajkaimra.

- Ó!... Saját magára gondolt? - játszottam el, hogy meglepődök. - Ez egy vicc? - komolytalankodtam. - Vicc... Szerintem kérj tanácsot Mr. Bangtől, mert neki több érzéke van a humorhoz mint neked.

- Chantől? - érdeklődött.

- Igen. - húztam közelebb. - De tudod ezt a szép kis szádat nem csak a felesleges fecsegésre használhatnád.... - mosolyogtam rá ártatlanul.

- Nem tudom mire gondol tanár úr.... - lehelte a szavakat, majd gyorsan ajkaimra tapadt. Lágyan kezdte el mozgatni párnácskáit, ami végett én is így tettem. Csókjába beleremegett egész testem. Ezt ő is érzékelhette, mivel két kezét derekamon pihentette. Elmosolyodott, majd elvált tőlem.

- Lassan csöngetnek, mennem kell a tizenegyedikhez. - cirógattam meg arcát, majd ellépve tőle indultam el a 11.A termébe.

- Hányszor mondjam, hogy biszexuális vagyok nem meleg? - hallottam meg egy veszekedést. A teremből jött, ahol elvileg órám lesz. Ha jól vettem ki, két fiú veszekedett, egy pedig kiált társa mellett.

- Faszt! Buzi vagy Jungwon! Ezt mindenki tudja! - kiabált ezek szerint Jungwonnak a srác.

- Ember nem bírod felfogni azzal az apró agyaddal, hogy nem csak heteroszexuális emberek élnek ezen a tudtommal még föld nevű bolygón? - kiabálta le a harmadik Jungwon "támadóját".

Nem akartam ezt tovább hallgatni, ezért beléptem a terembe. Megfagyott a levegő. Mindenki engem nézett, majd lehajtott fejjel, mint ha mindenki bűnös lenne, sétáltak vissza a helyükre.

- Hjajj ti! - fogtam a fejem. - Nem szeretnék én balhézni, de csak hogy tudjátok, az egészet lehetett hallani a folyosó végén is! - sétáltam a tanári asztalhoz, majd mutattam a diákoknak, hogy üljenek le. - Nem volt szép dolog az, ahogy egyikőtök nevezte Jungwont. Kérlek szépen tartsátok tiszteletben, hogy ki kihez, vagy mihez vonzódik. Ennyi erővel, én most lefújjoghatnám az összes heterót! - néztem végig komolyan az osztályon. - Nem akarok ennél jobban bele folyni az ügyeitekbe.. - csóváltam meg a fejem szomorkásan - Ezért csak meg szeretném kérni a mocskos szájút, hogy óra után kérjen bocsánatot Jungwontól. - mosolyogtam kedvesen a fiúra, aki hálásan tekintett vissza rám.

***

- Jinni! Itthon vagyok! - léptem be a házba.

- Szia apa! A szobámba vagyok az Nmixx többi tagjával! - válaszolt szinte azonnal.

- Ohh.. Okés! - kiabáltam vissza neki, majd a saját szobámba mentem.

Nem tudtam mit kezdjek magammal. Kicsit aggasztott a tizenegyedikkel történt események, és az is, hogy az emberek még mindig nem fogadják el a másikat úgy, ahogy van. Had szeress már azt akit szeretsz!

Teljesen felháborodva indultam ki a szobámból a konyhába, hogy egy pohár teát lefőzhessek magamnak. Mit ne mondjak, megnyugtat. A kész teámmal indultam vissza a szobámba, majd leültem vele az ágyra, hogy végre sikerüljön megnyugodni. Éppen ittam volna bele a forró víz alapú italba, amikor a telefonom elkezdett csörögni. Szitkozódva tettem le a bögrét, majd a még mindig csörgő készülékhez léptem, hogy felvehessem.

- Igen? - kérdeztem nem valami barátságos hangon.

- Mr. Choi? - kérdezte a hang bátortalanul. Hümmöve adtam tudtára, hogy nem tévedett, úgyhogy folytathatja. - Én vagyok az Haruto... - motyogta. Haruto a tizenegyedik a-ba jár, japán diák, aki egy csapat japán cserediákkal érkezett. Közéjük tartozik Tsuki, Yuki, Rei, Hikaru, és Riki. Ők hatan azért jöttek Koreába, hogy jobban magukévá tegyék a nyelvet, és végül mind úgy döntöttek, hogy itt is maradnak befejezni a tanulmányaikat. - Azért hívtam, hogy magától is bocsánatot kérjek... Tudja én voltam aki ilyen szinten megbántotta Jungwont. Nem akartam semmi rosszat, csak úgy kitört belőlem, mivel Tsukiék osztálytársáról, Jayről áradozott. Köszönöm hogy felnyitotta a szemem, és megmutatta, hogy mennyire egy bunkó, elfogadhatatlan ember voltam. Azt hiszem szeretném jobban megismerni a nem heteró ember társaim, mivel akkor talán nem fogok visszaváltozni ezzé az undorító hülye japánná, aki most vagyok... - suttogta szripogva.

- Oh... Hát... Erre nem tudom hogy kéne reagáljak... Szerintem beszélj többet a meleg, vagy bi osztálytársaddal, vagy iskolatársaiddal.... - adtam azt a tanácsot, ami legelőször eszembe jutott - Mellesleg nemtudom, hogy tudtad-e, de Riki barátod is a bi-k csoportját erősíti, és felvállalja. Fogalmam nem volt mit kéne neki mondjak, és ez rosszul esett. Talán tanácsot kéne kérnem egy barátomtól?... - Tudod Haruto... Ismerek valakit, aki arra szentelte az életét, hogy a hetero embereknek megmutassa mit, vagy hogy érez egy meleg... Megadom a számát, és ha úgy van hívd fel! Junkyu sokat tudna neked segíteni. - szólaltam meg kedvesen.