Anti-Romantic [SooKai] ✔️

[6]

- Jó reggelt Soobin! - köszönt az egyik munkatársam, név szerint Namjoon. Ő informatikát, és matematikát tanít a kilencedikeseknek, és tizedikeseknek. Én a két tizenkettediket, meg a két tizenegyediket tanítom matekból, fizikából meg a kisebbeket (kilenc, tíz).

Már két hete jártam a munkahelyemre, és nagyon szerettem. A gyerekek viszonylag normálisak voltak, kedvesek, és szerettek. A kedvenc osztályom a 12c lett. Eleinte Beomgyu és Lily miatt szerettem oda járni, de ezt hamar megváltoztatta az osztály. Gyorsan tanulnak, kedvesek... Szerencsém van velük. Nagyon kedvenc diákom nincs, de ha ki kell emelnem egy-kettőt, akkor azt hiszem: Jay, Sunghoon, Chaeryeong, Jeongin, Minjeong, és Yunjin. Ők.. alapból kiemelkednek az osztályból. Ki a tanulmányi eredményei miatt, ki pedig a vezetői alkata miatt. Beomgyu szerint belőlük páran az osztályuk "vezetői" (Jay, Yunjin, Minjeong). A többiek pedig inkább visszahúzódóbbak, ritkán kommunkiálnak a többiekkel, a kis baráti társaságukkal vannak (Sunghoon, Chaeryeong, Jeongin).

Éppen a 12c-hez tartottam, amikor összefutottam egyik diákommal, Kang Taehyunnal. A fiú rám mosolygott, majd elsétált mellettem. Nem tudtam mire vélni, de örültem hogy valamilyen szinten nyit felém. Taehyun mindig Kai mellett volt, és semmi áron nem hagyta volna el a fiatalabbat. Minden hülyeségbe benne voltak mindketten. Nyilván Kai vitte a balhét, de Tae mindig ott volt, és kiállt mellette.

A csengőszóra eszméltem fel. Becsengettek, nekem pedig már a 12c-ben lett volna jelenésem.  Megdupláztam a lépéseim számát, és igyekeztem a matek órámra.
Beléptem a terembe. Szinte azonnal a fejem mellett csattant a falnak egy vízzel tötött óvszer. Meglepődtem, majd körbenéztem, hátha megtalálom szememmel a tettest.

- Gyerekek! - ráztam meg a fejem nem tetszően. - Azt hittem hogy csak a 12a fogad így, de most csalódnom kellett. Valaki takarítsa fel, és ha lehet ne csináljatok ilyet többet. Az egy dolog hogy Kainál jobb esetben van óvszer, de mások ne süllyedjenek le az Ő kicsinyes és mocskos szintjére. - néztem rá Kaira, akinek kiült a meglepettség az arcára. - Köszönöm. - néztem Beomgyura és Chaeryeongra, akik feltakarították a tócsát a padlóról. - Remélem nem volt használva azelőtt mielőtt feltöltöttétek. - néztem megint csak körbe. Három fiú nemlegesen megrázta a fejét. Pontosabban Jay, Heeseung és Jake. - Mivel - léptem a tanári asztalhoz - elég kevesen vagytok, és nem akarom megszivatni a hiányzókat, szabad foglalkozás. - mondtam. Mindenki tombolni kezdett. - Lehetőleg csendben. - tettem hozzá, amire kicsit lehalkították a hangerejüket, de folytatták amit elkezdtek. - Ezt pedig nem említem meg senkinek, azzal az egy feltétellel, hogy a tettes most idejön, és bocsánatot kér. - mondtam el az alkum. Kicsit meglepett amikor Kai felkelt a helyéről, és odajött hozzám. - Te? - kérdeztem enyhe undorral.

- Nem, csak bevédem a kis geciket. - forgatta meg rágóját a szájában. - Megcsinálni megtudják, de felvállalni már nem merik. - mondta a fejét megcsóválva.

- Na és kik is azok a "kis gecik"? - idéztem őt, majd a szemébe néztem. Azelőtt sosem figyeltem meg ilyen jól. Gyönyörű szemei, édes ajkai, féloldalas mosolya, kócos haja... Nyeltem egy nagyot, majd vártam a válaszát, de az sehogy sem akart megérkezni. Pár perc csend után mégis megszólalt.

- Nem az a fajta vagyok aki beköpi a gyökereket. - fordult meg tengelye körül, majd indult vissza a helyére.

- Kai. - szóltam utána. Lassan felém fordult, majd fekete szakadt farmejre zsebébe dugta a kezét. - Gyere vissza, nem végeztem. - mondtam komolyan. Komótosan vissza sétált elém, majd megtámaszkodott az asztalon. - Ha ezt most elvállalod, itt kell maradnod délután valamelyik munkatársammal. - válzoltam fel, hogyan fogja eltölteni a délutánját.

- Legyen. De akkor egy helyes tanárt szerezzen nekem Mr. C. Szórakozni akarok. - mondta végig a szemembe nézve, mosolyogva. - Bár... Azt se bánnám ha maga maradna. - nyalta meg alsó ajkát, majd visszament a helyére.

Kicsit sokkos állapotban voltam attól, amit Kai mondott nekem. A szívem össze vissza kalapált, a gyomrom liftezni kezdett, és hányingerem lett. A legszomorúbb ebben pedig az, hogy nem az undortól...

Az órán próbáltam nyugodt, maradni, de nem nagyon sikerült. Egyszer Beomgyu odajött hozzám Innievel, és megkérdezték hogy jól vagyok-e... Nyilván igennel feleltem... Kai rendesen felhúzott és összezavart.

Óra után Chan is rákérdezett hogy minden rendben van-e velem. Neki is igennel válaszoltam.
A tanáriba lépve elmeséltem tanártársaimnak, hogy Kai megint rendetlenkedett, és hogy kéne valaki aki felügyel rá, de megkaptam munkatársaimtól, hogyha annyira bent akarom tartani, legyek én vele. Igazi jó munkatársak... Kicsit kiakadtam, mivel nem nagyon szerettem volna Kaijal egy légtérben lenni, ráadásul négyig.. kettőtől.
Egy eléggé kanos diákkal szar lehet kettesben lenni egy terembe. Főleg ha olyan diákról van szó, mint amilyen Kai. Alapból nem lett volna vele bajom, csak hát a megjegyzése után.. enyhén szólva elment a kedvem az élettől. Nem volt más választásom, mint hogy szóljak Kainak, hogy nem kell bent maradnia, de akkor elfogott egy érzés, ami  utoljára tizenhat évesen.

Mit veszíthetek? Úgy sem lesz belőle nagyobb bajom. - szólalt meg a belső ördögöm.

Tudtam hogy nem szabadna bevállalnom, de Kai... Mint valami földre szállt angyal. Méghozzá egy bukott angyal.