Anti-Romantic [SooKai] ✔️

[13]

Mosolyogva léptünk ki hárman a kávézóból. Nem volt nagyon drága, szóval Jiwon miatt biztos hogy vissza fogok járni ide. Kai nem engedte, hogy az ő és a lányom részét kifizessem. Nagyon akaratos tud lenni. Az én kávémat is ki akarta fizetni, de azt már nem engedhettem.

- Szerintem ideje haza mennem. - mondta Kai szomorkásan, majd a kislány hajába puszilt, tőlem pedig kedvesen elköszönt.

- Apu. Félek. - mondta Jiwon. - Kísérj el apáékhoz! Nem akarok egyedül találkozni a nővéremmel. - biggyesztette le ajkait.

- Apa ott lesz.

- De apa ismeri a nővérem, te meg nem! Kérlek!! - könyörgött. Én biztosan hamar beadtam volna a derekam, de Kai nem így tett. Hosszas percekig mondta Jiwonnak, hogy otthon várják őt, meg "tanulnia kell"... A kislányomat nem nagyon zavarta hogy Kai nem ér rá, továbbra is könyörgött neki.

- Tudod mit Jiji? - kérdezte. - Veletek megyek, de nem maradok sokáig. - mondta, majd erre kezet ráztak Jiwonnal. Mosolyogva néztem végig ezt a jelenetet, majd elindultam a két fiatalabb után szólva.

- Gyerekek tempó! - mind ketten felkapták a fejüket, és igyekeztek beérni engem, közben írtam Jinninek, hogy indulunk haza. - Busszal megyünk mert nincs kocsim. - mondtam Kainak, aki erre mindenféle grimaszt vágott. - Bocs...

- Egyszer túlélem... Jiji mit meg nem teszek érted. - kócolta össze lányom haját.

- Apu. Nem. - szólt rá morcosan, ami végett muszáj volt felnevetnem.

- Bocsi pöttöm. - kért elnézést mosolyogva Kai.

- Cukik vagytok. - mondtam közéjük sétálva. Mosolyogva hajtották le mind ketten a fejüket, amin ismét elnevettem magam.

Megérkezett a buszunk, amire gyorsan fel is szálltunk. Kainak és Jiwonnak vettem jegyet, majd mivel már nem volt ülőhely, fogtuk magunkat, és kerestünk egy olyan helyet ahol úgy tudunk ácsorogni, hogy senki nincs benne a seggünkben. Enyhén szólva is, rohadt sokan voltak a buszon. Míg Kai meg én kapaszkodtunk a tetőről lógó fogódzkodókba, lányom a combomat átkarolva tartotta meg egyensúlyát.
A következő megállónál még többen szálltak, föl, ezért egyre kevesebb hely jutott az utazóknak. Kai mellé beállt egy kinézetre húsz éves férfi, aki elég feltűnően nézegette diákomat. Ő persze ezt nem vette észre.
Már egy ideje mentünk amikor a fickó lassan Kai jobb combjára simított. Feszülten néztem, mit fog erre reagálni a fiatal srác, de legnagyobb meglepetésemre, nem tett semmit. Remegve nézett a férfira, majd a kezére, ezek után pedig felvette velem a szemkontaktust. Láttam rajta, hogy retteg. Persze a faszi jól ki volt baszva, szóval akármelyikünk is leállt volna vele veszekedni, fixen nem úsztuk volna meg egykönnyen. Nem tudtam mit csináljak... Nagy levegőt véve előre nyúltam, majd megfogtam Kai derekát.

- Gyere ide baba. - mosolyogtam rá, majd magamhoz húztam.

Már nem csak láttam, de éreztem is hogyan remeg szegény srác. Közelebb húztam magamhoz, hogy a férfi felfogja; velem van. De persze hogy nem érdekelte az izmost. Ezúttal Kai fenekét célozta meg, ami miatt kicsit bepánikoltam. Lenéztem a karjaimban lévő gyerekre - hiszen még csak tizenhét éves - aki továbbra is reszketett.

- Bocsánat. - kértem tőle előre is elnézést, majd ajkaira hajoltam, és egy lassú csókba hívtam. Felfogva a helyzetet, szinte azonnal viszonozta tettem.
Közben lassan, hogy Kai se ilyedjen meg, le vezettem a derekán pihenő kezem a fenekére. Ő egyik kezével még mindig kapaszkodott, a másikal pedig átkarolt.

Fél szememet még mindig a palin tartottam, aki "rátámadt" Kaira. Mérgesen a szemembe nézett, majd elfordult felőlünk. Feladta. Itt lett volna az a pillanat, amikor el kellett volna engednem Kait, de nem bírtam. Egyszerűen képtelen voltam rá. Jó esett édes csókja. Elvesztettem időérzékem, már nem tudtam mióta faljuk egymás ajkait. Éreztem, hogy nincs több levegőm, és abban is biztos voltam, hogy az előttem állónak is elfogyott. Óvatosan felvezette kezét az arcomra, majd lassan vált el tőlem.

- Köszönöm. - suttogta még mindig őrülten közel hozzám.

Hirtelen jöttünk rá, hogy mit is tettünk, és ki előtt. Mind ketten a kislányra néztünk, aki csillogó szemekkel bámult minket. Erre gyorsan elengedtem, Kait, amire ő is így tett.

- Most fog az jönni, hogy elmentek apa hálószobájába és értelmetlen, rövid, el ahh-ozott meg mhhm-özött mondatokat sikoloztok vagy morogtok egymásnak? - kérdezte Jiwon. Kikerekedtek a szemeim, pont úgy, mint a mellettem álló fiúnak.

- Ezt honnan veszed Jiwon? - kérdeztem komolyan.

- Hát... Anya sokszor hozott haza bácsikat, és azután hogy puszilkodtak, be mentek anya szobájába, és már csak fél mondatokat, és hangfoszlányokat lehetett kihallani, én meg nem tudtam tőlük aludni. Reggel meg már sehol nem volt az adott bácsi. - mondta. Elcsodálkoztam azon, hogy ötéves létére ilyen szépen fogalmaz.

- Te ezt tudtad? - kérdeztem Kaitól, aki azonnal megrázta a fejét.

- Egyébként, anya azt mondta, hogy ezt csak apának és anyának szabad, és nekem nem szólt a bácsikról, csak titokban láttam, vagy hallottam hogy itt vannak. Ha anya azt mondta hogy csak anyának és apának szabad, én úgy gondolom, hogy nektek is szabadna. - mondta mosolyogva. Vörösödő fejjel pillantottam diákomra, aki még mindig sokkos állapotban volt. - Egyébként anyáék mit csináltak? - kérdezte.

- Tudod Jiwon.... - kerestem a szavakat.

- UNO-ztak! - vágta rá Kai.

- Aha... És akkor én miért nem mehettem velük unózni? - tett fel még egy kérdést.

- Mert az az uno felnőtteknek való.

- Aha... És miért adnak ki a felnőttek az uno közben fura hangokat? - kérdezte a gyerek. Égett a pofám, mivel még mindig a buszon voltunk, és rengeteg ember hallgatta végig a beszélgetésünket kuncogva.

- Mert... Annyi impulzus éri őket. - hazudta Kai. Tényleg rohadt jól tudott hazudni. Bár... Nem feltétlen hazugság...

- Mitől?

- Hát tudod, nem csak unóznak, hanem sakkoznak, és amőbáznak is, csak hogy ne kelljen mindezt felsorolni, unozásnak szokták mondani. - meséltem a lányomnak.

- Ó... De még mindig nem értem a hangokat.

- Hát... Gyorsan játszák, ezért gyorsan nyernek vagy veszítenek, és nem tudnak egy értelmes mondatot összerakni, mivel már kezdődik is az új kör. Ezért csak betűkkel kommunkikálnak. - mondta Kai. - Mind mást jelent.

- Ooo.. Értem. - mosolyogott a kislány. - És én mikor játszatok felnőtt módra unót?

- Ha felnőtt leszel. - kócoltam össze a haját.

- Apa! - szólt rám mérgesen, de szinte azonnal komolyra váltott. - Apuval ti már unoztatok? - kérdezte.

- NEM - vágtuk rá egyszerre.

- És fogtok unózni?

- NEM! - mondtuk megint közösen.

- Kösz fiúk! - veregette meg a vállunk egy nő - Ha a gyerek megkérdezi mit csinálunk éjszaka ilyen hangosan, így fogom neki elmagyarázni. - nevetett fel, majd szált le.

Zavartan néztem Kaira, aki kínosan mosolyogva figyelt engem. Egyet értettünk; gáz volt. Ultra gáz. Majd mi hárman is leszálltunk, és az otthonom felé vettük az irányt.

Sziasztok!

Bocsánatot kérek, hogy elfelejtettem publikálni a részt múlt héten... Asszem kéne választanom egy napot, amelyiken minden héten rakok ki egy részt. Hétfőre vagy péntekre gondoltam... Szerintetek?

~Fluflu