Anti-Romantic [SooKai] ✔️

[17]

Eltelt két hét. Esemény mentes két hét.

Vagyis... Kit akarok becsapni? Életem leghosszabb két hete volt. Túl sok minden történt. Nem is értem hogyan fér ennyi minden két kibaszott hétbe... Mindenesetre a feje tetejére állt a világ... vagy legalábbis az életem. Nem értitek? Hát... Én sem. Ezért fogom most összefoglani az elmúlt hosszú és nagyon fárasztó időszakot.

Szerdán úgy keltem, hogy minden normális. Na már itt tévedtem. Semmi nem volt normális. Amikor kiléptem a konyhába, azt hittem, hogy szívrohamban fogok elhalálozni... Mármint anyám volt ott, és kávét főzött. Nem értettem hogy vagy miért van itt. Azt mondta kirakta apa, és mivel nálam nincsenek "idegesítő kölykök", ezért ideéglenesen hozzám költözik. Nekik nem szóltam arról, hogy amúgy plusz egy unokájuk van. Mint kiderült, Jinni sem tudott az érkezéséről, és egy külön rejtély maradt, hogyan jutott be a házba úgy, hogy minden zárva volt, és csak Jinninek, valamint nekem van hozzá kulcsom.

Csütörtökön anya hazahozott egy idegent, és beadta neki, hogy ez az ő háza, és ő tartja el a harmincnégy éves fiát, valamint a már felnőtt unokáját. A pofám leszakadt milyen gázul viselkedik, miután megengedtem, hogy minden költség nélkül lakjon nálam. Ismétlem: NÁLAM! Ebből született egy rohadt nagy vita, aminek az lett a vége, hogy anyám ki akart paterolni a házamból. AZ ÉN HÁZAMBÓL! Szerencsére (vagy nem) jött a volt feleségem a gyerekkel, hogy ő meg akarja ezt beszélni, és nem szeretné ha elvenném tőle Lizt. Anyám persze nagyon megörült amikor meglátta az exem. Talán egyedül ez a nő miatt nem tagadott ki a családból. Bár megtette volna.... És hát immár anyám is megtudta, hogy van még egy lányom. Én inkább édesanyámra hasonlítok, a lányom pedig rám, ezáltal anyámra is. Hát nem akartam hisztit, de az lett. Jó édes anyukám kitalálta, hogy egyikünk se jó szülő (hozzáteszem én neveltem fel Jinnit, A SZÜLEIM SEGÍTSÉGE NÉLKÜL!, és a világ egyik legcsodálatosabb embere lett belőle), és hogy végül is hozzátartozik a gyerek, ezért adjuk neki, úgy hogy minden felelőség rajtunk, és ugyanúgy marad a mi vagyis inkább Jiyeon nevén. Na erre sík ideg lettem, és elküldtem Jiyeont Jiwonnal, hogy ne hallgassák végig azt, ahogy anyámmal veszekszem. Szerencsére Jinni sem volt itthon.

Végül nem raktam ki anyám mint anno ők tették volna, amikor kiderült, hogy apa leszek, valamint, hogy meleg vagyok.

"Idegesen lépkedtem az utcán. Nem akartam haza menni. Anyáéknak nem mertem szólni azonnal, hanem csak miután biztosan enyém a gyerek. Undorodom magamtól. Hogy a faszomba voltam ekkora idióta?! Noona se volt jobb, de neki lehetett volna már egy pici esze. Hamár lefeküdtünk nem tudott volna keresni valami esemény utáni tablettát hogy ne történjen meg a baj? Nem hát persze hogy nem. Komolyan mondom, egyszer én ezen jót fogok nevetni... Remélem.
Persze az se segít, hogy együtt vagyok valakivel, méghozzá egy nagyon cuki fiúval. Az isten áldja őt azért, mert ő megért. Hyungért az életemet is odaadnám... Nagyon nagy szükségem volt rá, és ő mellettem maradt. Ő mondta, hogy jobb az őszinteség, ezért készülök arra, hogy ma színt vallok a szüleimnek.

Mire feleszméltem, már anyáék előtt ültem a kanapén.

- Miről szeretnél velünk beszélni Soobin? Mért vagy ilyen komoly kicsim? - kérdezte anya lágy hangon, mégis éreztem benne azt, hogy mennyire gyűlöl most csak azért is, mert az idejét pazarlom.

- Csak nem teherbe ejtettél egy lányt? - nézett a szemembe komolyan apám. Kicsit lefagytam, majd nyitottam is a szám.

- Hát tulajdonképpen de, bár jelenleg nem ezt akarom megbeszélni veletek. - hadartam össze vissza.

- Mi az hogy de? Teherbe ejettél egy lányt?! - akadt ki anyám.