Anti-Romantic [SooKai] ✔️

[28]

Hehe...

már megint...

18+❤️  szeretemem jeléül. Kiírom honnan a rész végéig....

Már megint mire vállalkoztam 😭😭😭😭😭

- Gyere ide mellém. - integettem hevesen a szobába belépő fiúnak. - Fáradt vagyok életem. Gyere aludni! - ültem fel törökülésbe, és megütögettem a mellettem lévő helyet.

- Fürdeni ki fog? - lépett az ágyhoz. Egyik kezével combomon megtámaszodva, hajolt közel hozzám.

- Majd te. Gondolom. - rántottam meg a vállam szórakozottan.

- Te is fogsz hyung. - nevetett fel édesen. Én is elmosolyodtam a szemeibe nézve. - Annyira aranyos vagy. Nem tudok betelni veled.. - nyomott egy pici puszit az orrom hegyére.

- Ezt pont te mondod szerelmem? - zártam kezeimbe puha, még gyermeki arcát.

- Igen. Te vagy a legédesebb teremtés akivel életemben találkoztam. - hajolt le hozzám egy rövid csók erejéig.

- Csöpögsz a nyáltól geci.

- Nem csak a nyáltól. - húzogatta a szemöldökét, hogy leessen mit akar.

- Perverz disznó. - forgattam meg a szemeim, majd egy utolsó puszit nyomva szájára elindultam a fürdőszobába. Még szoknom kell mi hol van ebben a hotelban. A kajáldát megjegyeztem, mivel ott vacsoráztunk, a szobánkhoz pedig van kulcs, amire rá van írva az emelet és a szoba száma. Nyilván nem sikerült eltévesztenem az ajtót, mivel a kicsi nappali szeeűségben csak két féle lehetett tovább menni. És ugye a mi szobánkat tudom. Lassan nyitottam be a fürdőbe. Cuki kis szoba volt egy kétszemélyes káddal, meg egy sarokzuhanyzóval. Volt benne még egy ajtó, ami a wc-hez vezetett. Nem akartam fürdeni, így hát megálltam az egészalakos tükör előtt. Végül mégis csak úgy döntöttem, hogy lezuhanyzok gyorsan, mivel nem feltétlen árt. A pólómat, valamit a nadrágomat gyorsan lekaptam magamról, amikor is nyít az ajtó. Tudtam, hogy nem bírja ki. Egy önelégült mosollyal néztem magam elé és vártam, hogy mondjon, vagy tegyen valamit.

- Kibaszott szexi vagy baby... - morogta párom elmélyítve hangját. Oldalasan hátrafordultam, és mosolyogva néztem az elködösült tekintetű fiú felé. Csak állt, és bámult. Többször végigmért, ami már nem feltétlen zavart. Szerintem ha ez pár hónapja megtörtént volna, akkor a közelmbe lévő legelső tárgyal takartam volna magam. Most meg... nem is ismerek magamra.

- Akkor... engedsz lefürdeni, vagy csinálsz is valamit? - kérdeztem türelmetlenül.

- Nem is tudom... - szívta be élesen a levegőt. - Fáradt vagy életem.. - sétált közel hozzám. Hát nem elég fáradt. Egy menetre? Veled? Bármikor készen állok.

- Mi a gond? - léptem előrébb úgy, hogy már majdnem összeért a testünk. - Talán.. nem akarsz jól megdugni? - fúrtam nyakába a fejem.

- Fáradt vagy... Majd holnap. - simogatta meg a hajam. Én viszont nem hagyom ennyibe. Ennyire azért ismerhetne legalább...

- Biztosan? - vezettem le kezem férfiasságára, ami már nem feltétlen volt nyugalmi állapotban. Felnéztem rá, ő pedig bólintott. Persze persze. Teszek én arról, hogy meggondold magad Kai... - Száz százalék? - kérdeztem olyan hangon, aminek biztosan nem tud ellenállni, valamint hogy tényleg ne mondjon nemet, nadrágon keresztül elkezdtem simogatni tagját, közben lassan végignyaltam ütőerén. A szíve hevesen vert, és nyelt egy nagyot. Nyert ügyem van.