Anti-Romantic [SooKai] ✔️

[2]

Felszálltam a buszra. Megmutatva a bérletem - mivel akkor már vettem, tudtam hogy semmi kedvem nem lesz autózni munkába menet - mentem beljebb, majd egy szimpatikus helyre le ültem. Nagyba számolgattam fejben arról, hogy mennyi esélye van annak, hogy úgy fognak gyűlölni a diákok, mint még embert soha, amikor is leült mellém egy srác. Hosszú fekete haja volt, frufruja éppen csak hogy nem ért bele a szemébe. Egy fehér póló volt rajta, azon pedig egy - rá nagy - szürke ing. Fekete térdeinél durván szaggatott nadrágot viselt, egy pár fekete hosszú szárú tornacipővel. Ujjaira ezüst gyűrűket húzott, nyakában pedig - ugyan úgy - ezüst lánc lógott. Többször végig mértem, ami már neki is feltűnt. Rám nézett, de nem foglalkozott azzal hogy bámulom. Ha nem ilyen ruhákat hordana, simán azt hinném hogy egy lány. - gondoltam, majd vállat rántva elmerültem a telefonomba. Egy ideig csak a hátteremet néztem - amin Yunjin és én voltunk -, majd úgy döntöttem, hogy megnyitom a közösségi médiát, és ránézek a suli oldalára.

- Bocsánat. - szólított meg a mellettem ülő fiú. Nem olyan mély, de kellemes a hangja - állapítottam meg. Rá néztem. Ő a telefonomat figyelte. - Nem akarok úgy kinézni mint aki mások után kutakodik, de megkérdezhetem, hogy miért nézi az iskolánk honlapját? - kérdezte, majd észre is vette hogy nem nagyon illik ilyet kérdezni. - Sajnálom... Egy kicsit illetlen voltam... Nem akarom magát számonkérni vagy ilyenek, csak.. abba az iskolába járok - mutatott a telefonomra - és eléggé sok hír kering most arra felé. Például hogy meghalt az egyik tanár, helyette lesz új, kapunk új tiákokat... És még ehhez hasonlók. - mondta.

- Beismerem kicsit meglepett hogy így kérdezed, de megértem... - kezdetem bele, majd megköszörültem a torkom - Én.. hétfőn fogok kezdeni. Matekot, és fizikát fogok tanítani. - mondtam mosolyogva. A fiúnak kicsit kikerekedtek a szemei.

- Nem.. fiatal ahhoz maga hogy tanár legyen? - kérdezte furcsán. Felnevettem. - Miért? Nem lehet idősebb huszonötnél. - mondta elképedve.

- Ezt bóknak veszem. Szerencsémre nem nagyon látszanak meg rajtam az évek. Harmincnégy éves vagyok. - árultam el igazi életkorom. Erre a fiú nagyon de nagyon meglepődött. Az arcán látszott hogy le sokkolta az életkorom.

- Hogy mi? - nyögte ki nagyon nehezen.

- Harmincnégy múltam. - mosolyodtam el.

- Wow.. erre nem nagyon számítottam. - motyogta. - Én tízen kilenc leszek márciusban.

- Az nincs olyan soká. - mondtam mivel január vége volt.

- Hát... Azért annyira közel sincs.

- Megkérdezhetem hogy hogy hívnak? - kérdeztem rá kedvesen.

- Choi Beomgyu. - válaszolt a fiú, azaz Beomgyu. - Tizenkettedikes vagyok. - húzta ki magát büszkén. Elmosolyodtam. - És önt?

- Ne magázz kérlek így is elég öreg vagyok. - fintorogtam. - Choi Soobin. - mutatkoztam be illendően.

- Amúgy nagyon helyes vagy. - fürkészi az arcom. A szemöldököm a homlokom tetejére. - Bocsi szókimondó vagyok. Elég durván. - neveti el magát.

- Amúgy te se panaszkodhatsz. - mosolyogtam rá szerényen.

- Kösz. Bár a lányokat nem nagyon érdekli a gusztustalan fejem. - neveti el magát. - Örülök hogy az isten ilyen ronda pofával látott el. Legalább nem kell magamról levakarni a nyáladzó picsákat. - rakta a kezét karba.

- Ezt hogy érted? - kérdeztem meg óvatosan. Nem akartam róla azt feltételezni hogy meleg, mivel nem mondta, nem gondolhatok róla semmi olyat.

- Hát.. szerintem látszik rajtam, de nem nagyon érdekelnek a lányok. A fiúkra bukom. - közölte mosolyogva, bár szemében látszott, hogy fél egy kicsit a reakciómtól.

- Nem vagy vele egyedül. - viszonoztam mosolyát.

- Bocsi megint ha bunkó leszek, de akkor ki az a lány a háttereden melletted? - kérdezte kicsit furán.

- A lányom. Hosszú történet. Igazából a tizenhat éves koromban úgy döntöttem, hogy szórakozok egy kicsit, és lefekszem egy lánnyal.. csak hát nem úgy sikerült ahogy mi terveztük, mivel megfogant Yunjin.... - magyaráztam, miközben az ablakon kinéztem. A házak egymás után suhantak el, ezzel egy kicsit elmosott képet varázsolva.

- Wow.. - szólalt meg kis idő elteltével - A lányod tizenkilenc éves? - lepődött meg.

- Wow.. Értesz a matekhoz? - kérdeztem vissza tettetett meglepődéssel.

- Nem. - vágta rá azonnal. - Tavaly év végén majdnem buktam.

- Meg is bukhattál volna. A pótvizsgára való tanulás nagyon jó elfoglaltság. Főleg szünidőben. - mondtam komolyan, de nem sokáig bírtam, mivel megláttam vigyorgó arcát. Megráztam a fejem, amire ő is hasonló képpen reagált.

- Tudod mit. Ha te leszel a matek tanárom, kipróbálom. - húzta ki magát.

- Beomgyu. Kilencven százalék hogy a matek tanárod leszek. Nem foglak megbuktatni. - néztem rá teljesen komolyan. Bólintott egyet, hogy felfogta mekkora hülyeséget mondott. - Viszont itt én le is szállok. - néztem a mellettem ülőre. - Találkozunk hétfőn Choi Beomgyu.

- Hétfőn tanár úr! - engedett ki helyemről, majd ahogy újra elindult a busz, még intett is egyet. Viszonoztam gesztusát, majd elindultam valami értelmes bevásárló felé.

Fogalmam se volt miért, de egy kis vegyesboltba mentem be. Csak vitt a lábam.
Úgy gondoltam, hogy ha már ott vagyok, veszek valami gyors levest, mert az életmentő lehet, főleg ha a lányomról van szó. Neki szinte minden jó amit meg lehet enni, az pedig plusz pont, hogy gyorsan el lehet készíteni. Le vettem a polcról hat darabot, majd a kosaramba tettem. Tovább mentem, és összeszedtem minden féle ehető dolgot. Tésztát, gyümölcsöt, zöldséget, üdítőt, tejtermékeket, felvágottakat, tojást... Amit csak tudtam megvettem, hogy ne kelljen legközelebb lejönnöm vásárolni csak mert nincs sajt, vagy ehhez hasonló esetek miatt. Már a rágcsáknál jártam, amikor valaki véletlen nekem jött. A hangokból ítélve eleshetett. Megfordultam, majd felsegítettem a lányt, aki nekem jött.

- Elnézést. - hajolt meg mélyen. Nem nagyon tudtam megfigyelni őt, pedig szeretem felmérni a körülöttem levő embereket.

Hirtelen észbe kaptam, és elkezdtem megtömni a kosaram minden féle nassolni valóval. Leginkább Jinninek, de azért egy két dolgot magamnak is vettem.

Beálltam a sorba, majd fizettem. Kimentem a boltból, és megpróbáltam memorizálni, hogy merre van a vegyesbolt. Nem találtam egy rossz helynek, kifejezetten hangulatos, és nyugis volt. Valamint az árak sem súrolták az eget. Ami valljuk be, nem egy rossz dolog.

Vissza indultam a buszmegállóhoz, majd a leghamarabbi buszra felszáltam, ami az otthonom felé vitt.