Anti-Romantic [SooKai] ✔️

[15]

Hehe..

Csak gondoltam szólok...

El-el szórva található a részben 18+-os tartalom....

Ha nevezhetem annak....

Nem hinném hogy durva lesz, de ha semmiképp nem akarod olvasni, akkor nagyjából egy-egy kisebb bekezdésig fognak tartani.. Azt tovább tekered oszt jóvan...

Jesszus mire vállalkoztammm 😭❤️

🙉🙉

Oké most már hagylak olvasni...

Életemben nem keltem még ilyen fáradtan mint aznap. Tudtam hogy ez egész nap látszani fog rajtam. Nem pihentem valami sokat. A mellettem fekvő még mindig az igazak álmát aludta. Nem kezdtem el forgolódni, nehogy felkeljen. Túl közel volt hozzám, bármiféle nagyobb mozdulatot tettem volna, a fiú felébred. Nem aludhatott mélyen, éppen hogy félálomba volt.  Tökéletesen ki lehetett venni, hogy alszik, de azért már annyira fel van, hogy érzékelje a "kint" történteket. Egy pillanatra az is átsuhant az agyamon, hogy tetteti az alvást. A mellkasán feküldem, míg ő szorosan tartott karjaiban. Az oldalamon aludtam. Bal kezével derekamat fogta át, jobb kezét pedig az én bal vállamon pihentette. Felnéztem rá, majd az éjjeli szekrényen helyezkedő unora vezettem tekintetem. Gúnyosan elmosolyodtam. Hogy gondolhattam azt este, hogy leülünk unozni?!

"Ott hagytuk Jinnit a nappaliba. Égett a képem az idióta beszólása miatt. Persze biztos voltam abban, hogy nem bírja ki anélkül, hogy utánam mondjon valamit. Kait ismerve, elég jól szórakozhatott rajtunk. Beengedtem a szobámba, ahova vigyorogva tette be lábát.

- Szóval így néz ki Choi Soobin otthona... - nézett rám ártatlan mosollyal.

Megforgatva a szemem ültem le a párnák közé. Kai gyerekeket megszégyenítő módon bámulta a szobám. Olyan gyermeki, olyan édes, olyan ártatlan volt. Csillogtak a szemei. Persze ez nyilván nem tartott sokáig. Szórakozottan döntöttem hátam a pisztácia színű falnak.

- Tényleg ilyen a szobád hyung? - érdeklődött végig tapogatva szegény mimózámat.

- Na már hirtelen hyung vagyok? - nevettem fel gyerekes viselkedésén. Végülis még gyerek. - Ne bántsd szegény növényt te nagyra nőtt kölyök. - fogtam meg a kezét, és húztam le az ágyra, mivel időközben meg mert engem is közelíteni.

- Baj hogy hyungnak hívlak? - kérdezte halkan, törökülésbe húzva lábait. - Hyung?

- Nem. - motyogtam lehajtva a fejem. Amikor felnéztem, megpillantottam az egyik szekrényemen egy pakli kártyát. Mosolyogva Kaira néztem. - Akarsz unozni?

- Azt hittem meg se kérdezed. - mászott hozzám közelebb, majd habozás nélkül az ajkaimra tapadt."

- Jó reggelt szivi. - szólalt meg rekedtes hangon a diákom.

- Neked is kölyök. - ásítottam egy nagyot.

- Idő? - kérdezte.

- Fogalmam nincs. Nézd már meg légyszi... Az éjjeliszekrényen a telóm. Ha minden igaz, még hagytad hogy töltőre tegyem. - dörzsöltem meg a szemem, majd felültem fekvő pozíciómból. Ő is így tett, majd lehúzta a töltőről a telefonom.