Anti-Romantic [SooKai] ✔️

[7]

A 12c terme előtt idegesen járkáltam. Nem mertem bemenni. Az osztály akkor már tíz perce lelépett, csak Kai maradt a terembe. Nem akartam kettő előtt belépni, de késni sem szerettem volna, ezért a másodperceket számolva vártam, hogy az óra 14.00-ra váltson. Amikor ez megtörtént, egy nagy levegőt véve beléptem a terembe. Bent már tényleg csak Kai volt. A szokásos helyén ült az ablaknál, a székkel hátradőlve, a lába az asztalon volt. Végignézett rajtam, majd egy elégedett mosollyal bólintott.

- Reméltem hogy mégis csak maga jön Mr. C. - állt fel a helyéről, majd az ajtóhoz lépve, bezárta azt. - El kell hogy ismerjem, ma nagyon szexi.... - lépett elém, majd szépen lassan közeledni kezdett, amitől én automatikusan hátráltam. Elértem a tanári asztalig, aminek nekiütközve vettem tudomásul hogy nincsen tovább, nem tudok menekülni. Kai mosolyogva ért elém. Magabiztos volt. Lassan beletúrt a hajába, majd megnyalta alsó ajkát. Két kezével megtámaszkodott az asztalon, majd vészesen közel hajolt az arcomhoz. Lehelletét az ajkaimon éreztem, amitől egy kicsit elpirultam. Ráadásul a  rohadt pillangók is életre keltek a gyomromban. Ezektől hirtelen bepánikoltam, mivel kevésszer éreztem ilyet. Elkezdtem kapkodni a levegőt, amit Kai is észre vett. Ekkor elfogott egy szörnyű érzés, majd utána nem sokkal úgy éreztem, mint ha ráléptek volna a tüdőmre. Nem kaptam levegőt. A fülem sípolni kezdett, mindent tompán hallottam, valamint a  könnyeim is megeredtek. És ha ez nem lenne elég, a kezeim elkezdtek remegni, a lábaimmal együtt. Kai azonnal kapcsolt, és leültetett a földre, majd elém guggolt. A szemeimet összeszorítottam, úgy próbáltam levegőhöz jutni.

- Soobin. - szólított a nevemen. Meghallottam, de nem jutott el az agyamig. - Soobin nézz rám. - kérte kedves hangon. Tettem amit mondott, gyönyörű szemeibe néztem. - Jólvan. Lassan lélegezz. Okés? Háromig beszív, ötig benttart, kettőig kifúj. - könnyezve tettem amit mond. - Egy, kettő, három. Most tartsd, három, négy, öt. És fújd ki, kettő. - Amíg én csináltam a légző gyakorlatokat, addig Kai az arcom, vagy a karom simogatta. Nem tudtam mennyi idő telt el, mi hogy történt... Jó érzés volt Kai karjai közt lenni. Amikor már majdnem minden rendben volt, óvatosan vettem egy nagy levegőt, majd a(z) -akkor már- mellettem ülőre néztem.

- Honnan tudtad? - kérdeztem szaggatottan véve a levegőt.

- Pánikrohamod volt. Nem egyszer volt már nekem is. Apukám pánikbeteg, és ő segített leküzdeni. Mindig ezt a légzőgyakorlatot csináltatta velem. - mesélte mosolyogva.

- Ilyet ne csinálj többet. - kértem rekedtes hangon. - Légy szíves.

- Bocsánat. - segített fel a földről, és mint ha mi sem történt volna, visszavette a morcos, bunkó állarcát. Visszaült a helyére, majd az asztalra helyezve a lábát, elkezdte firkálni a falat. Én még egy kicsit megszeppenve az előbbi miatt visszamentem a tanári asztalhoz. Szipogva leültem a székre, majd az angyalomra néztem. Angyal.. bukott angyal.. védőszent... Ő is visszanézett rám, majd flegmán megszólalt: - Léphetek, vagy meg kell várnom a négy órát?

- Nem mehetsz. Itt maradsz. Nem érdekel kifogás, nincs de. - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.

- Mr. C... Most tényleg maradnom kell?? - kérdezte gyerekes hangon.

- Igen.

- De... Unatkozni fogok... Legalább had keressek valakit... - kérte aranyosan.

- Nem érted mit jelent a nem? - kezdtem ideges lenni.

- De.. Mr. C. szükségem van valakire... - nézett rám, majd azonnal felcsillant a szeme. - Mr. Choi... - meglepődtem azon, ahogy hív. Ő csak Mr. C.- nek szokott emlegetni, csak a többiek Choiznak. - Kérem... Óvatos leszek... - állt fel a helyéről, és már megint csak felém indult.

- Nem, Kai. Nem. - szóltam rá, de nem figyelt.

- És ha előtte elmondom hogy mit fogok csinálni? - kérdezte reménykedve.

- Te tényleg nem érted mi az a nem. - ráztam meg a fejem.

Ő elém ért, és lenézett rám - mivel a székben ültem. Egy határozott mozdulattal az államnál fogva felemelte a fejem, hogy rá nézzek. Szemei csak úgy csillogtak a vágytól, édes ajkai elnyíltak, szájon át vette a levegőt. Megpróbáltam lenyugtatni magam, nehogy megint bepánikoljak. Egyenletesen vettem a levegőt, és lehunytam a szemeimet. Éreztem Kai jelenlétét, ami egyszerre megnyugtatott, és elbizonytalanított. Kai várt a válaszomra. Ha nem érdekelte volna, akkor már azonnal a pánikrohamom után megdugott volna. Csak remélni tudtam hogy tényleg óvatos lesz, mivel akkor úgy éreztem hogy belemegyek. Talán Kai miatt, talán egy kicsit magam miatt, de azt akartam hogy megtegye. Az agyam helyén lévő kis piros gomb mint ha magától kikapcsolt volna. Kinyitottam a szemem, majd Kaira néztem, aki még mindig ugyan úgy nézett rám, ugyan úgy várt rám.

- A nemet nem érted, ezzel tisztába vagyok. - szólaltam meg halkan - De ha azt mondom hogy igen, akkor azt azonnal felfogod? - kérdeztem egy huncut vigyor kíséretében. Kai azonnal kapcsolt, és az ingemnél fogva felrántott magához, és oda szorított a tanári asztalhoz. - A feltételek maradnak. - szóltam rá azonnal, amire bólintott egy picit.

- Akkor... Mr. C. most meg fogom csókolni. - mondta mélyen a szemembe nézve. Azonnal zavarba jöttem, ő pedig úgy tett, ahogy azt megmondta.

Nem tévedtem, ajkai méz édesek. Igazat mondott, nagyon óvatos volt. Lassan kezdte mozgatta ajkait, amire én is úgy tettem. A hideg futkosott a hátamon. Óvatosan a derekamra tette a kezét, amitől libabőrös lettem. Hogy ne legyek olyan szerencsétlen, és áldogáljak mint fasz a lagziba, balkezemmel megfogtam a arcát, jobbal pedig a hajába túrtam. Arca majdnem olyan puha volt mint fekete haja. Nem gondolkodtam, nem tudtam másra figyelni, mint a diákomra. Lassan vált el tőlem, mivel már nem nagyon kaptunk levegőt. Azt hittem azonnal visszafordult, de nem. Elkezdett pakolni. A táskájába dobálta a cuccait, majd a kabátját felvéve azonnal elindult ki. Az ajtóra kenődött kétszer, egyszer, mivel elfelejtette hogy bezárta az ajtót, másodjára pedig azért, mert kapkodott, és nem tudta kinyitni az ajtót.

- Kai. - szóltam utána, amire visszafordult. A szemébe zavart, értetlenséget, vágyat és félelmet láttam. - Ennyire rossz volt? - kérdeztem kétségbeesve. Szó nélkül ott hagyott, elszaladt. Elmenekült. Nem válaszolt, ami miatt egy hülye, szerencsétlen, undorító embernek gondoltam magam. Megint éreztem hogy nem kapok levegőt, de ekkor már a világ is forgott. Talán elájultam... Nem tudtam mi történt.