Anti-Romantic [SooKai] ✔️

[25]

Feszülten ültem a szobámban lányaimmal a két oldalamon. Akkor jöttünk be, amikor a fiúk megígérték, hogy nem nyírják ki a másikat, valamint nem szednek szét semmilyen bútort. Egy ideje csend volt, semmi hang nem jött kintről. Féltem mi történhet. Felix a szívemhez nőtt, még úgy is, hogy nem nagyon ismerem, vagy pontosabban nem olyan rég óta ismerem. Kai pedig... Ő Kai... kell ennél jobb indok? Jiwon nem teljesen értette a helyzetet, Jinni pedig sokat beszélt Lixel, mivel nagyjából egy korosztály, könnyen megértették egymást.

- Apa... Felix oppa meg apu miről beszélgetnek? - húzogatta meg Jiwon a pulóverem ujját.

- Tudod... Felix és apu legjobb barátok, és nem olyan régen összevesztek. Tudod oppa ezért szétment Hyunjin oppával. - meséltem el neki a lehető legnyugodtabb hangomon.

- Hyunjin és Felix szétmentek? - kérdezett vissza. Bólintottam. - És az pontosan mit is jelent?

- Az törpe, hogy én és Hyunjin most már nem vagyunk egy pár. - lépett be a szobába Felix mögötte Kaijal.

- Szóval mostmár nem fogtok folyton egymás szájában.. lenni? - gondolkozott hangosan, amire picit felnevettem.

- Nem. Most már nem fogunk. Viszont apa meg apu annál inkább. - köpött be minket a gyereknek.

- Na! - csapta vállba a szeplőst legjobb barátja. - Vigyázz a szádra! - nézett rá morcosan, majd rám mosolygott, és kacsintott is egyet. Na de jó. Erre én nyilván elpirultam. Gratulálok Soobin! - Jól áll a vörös. - nevetett fel, majd kikerülve barátját elém lépett, majd szembe velem leguggolt. Egy gyors csókot nyomott ajkaimra, ami csak fokozta a zavarom. Idősebb lányom ezen jót nevetett, majd, a kisebbet kézen fogva kivitte a szobámból. Felix is hamar lelépett, ezzel minket magunkra hagyva. - Még mindig nem akarod? - simított rá a combomra, azóta is guggolva.

- Még mindig nem. - fogtam meg arcát, úgy húzva magamhoz egy hosszabb csókra. Nem akartam most tényleg tovább lépni. Csak egy lágy csókot váltottam vele, mégis előjöttek a pillangók gyomromban. Felült az ágyra egy pillanatra se megszakítva lassú nyálcserénket. A kezemmel - ami az arcán pihent, - lassan megtámaszkodtam mellette, majd továbbra is ugyanabban a tempóban mozgattam ajkaim. Egyik mancsát tarkómra helyezte, ezzel megelőzte azt, hogy idő előtt elváljak tőle. Továbbra is lassan csókolt, ami végett kezdtem kicsit türelmetlen lenni. Úgy van Soobin... eddig nem akartál vele lefeküdni. Mi az hogy türelmetlen vagy?! Lajhárokat megszégyenítő módon ültem át ölébe vele szembe. Ő arcomról levezette kezeit, amik a combomat talánták meg. Beletúrtam a hajába, majd pár tincsét jól megrángatva váltam el tőle levegőhiány miatt.

- Mi van azzal hogy nem akarod? - kérdezte Kai nagyon közel hozzám.

- Meggondoltam magam. - leheltem ajkaira, amitől a tűz meglobbant a szemében, és immáron vadul kezdett csókolni.

***

Megtörtént. Nem hiszem le hogy megtörtént. Hogy lehetek ilyen hülye? Eddig attól féltem, hogy megint csak egy alkalom lennék, most pedig önként ajánlkozom fel neki.

Kai mellett feküdtem az ágyon. Reggel lett. Csak remélni tudtam, hogy a gyerekek elmentek aludni, persze előtte vacsoráztak meg hasonló. Kicsit nyűgös voltam, és a seggemet is fájlaltam. Hát persze. És mivel csütörtök volt, menni kellett, dolgozni. Óvatosan megrázogattam a mellettem alvót, amire nem reagált. Egy ideig ezzel próbálkoztam, de nem akart felkelni, szóval taktikát váltottam.

- Hát jó. Te akartad. - löktem le az ágyról. Erre bezzeg felkel.

- Te jézus isten! Mit csinálsz?! - ült fel mérgesen a földről.

- Felkeltelek. - mosolyogtam rá. - Jó reggel szívem. - nyomtam egy csókot a szájára, majd kikeltem az ágyból.

- Fhu te! - nevetett fel kínosan, majd utánam jött ő is.

Az előző alkalommal ellentétben, Kai most nem hagyott rajtam nyomokat, amit meg kell majd köszönnöm neki.

- Sziasztok! - nézett fel Jinni a konyhából, ahogy kiléptünk a szobám ajtaján. - Remélem jól aludtatok. - mért végig, de "sajnos" nem látott arra nyomot, hogy mással tölöttük volna az éjszakát mintsem alvással.

- Igen. Viszonylag jól. - válaszolt Kai megköszörülve a torkát.

- Apa? - kézett rám kedvesen lányom, nem is foglalkoztam párom válaszával.

- Jól aludtunk. - bólintottam egyet.

- Apa, apu. - szaladt elénk Jiwon. - Ma vihet engem oppa oviba? - nézett rám, majd Kaira bociszemekkel. Ki tudna ennek a csöppségnek nemet mondani?

- Felőlem. - rántotta meg a vállát Kai olyan nemtörődöm módra.

- Igen. - tettem kezem a kislány fejére, majd diákom után lépve lekevertem neki egy tockost. - Tudod hogy nem szeretem ha így viselkedsz? - kérdeztem halkan, a tarkójához nyomva mégjobban hideg kezem.

- Igen apa, bocsánat. - mondta szépen. Ez a gyerek a halálomba kerget.

Hello!
Mizu világ?
Én ide fogok pusztulni. Bocsi hogy uncsi, meg rövid rész lett, csak semmi időm nincs. Most is fizikát kéne tanulnom, mert ki kéne javítanom azt az év eleji kettest... 😭😭🔫