- Ne akadj ki nagyon....
Nem tudtam hogy mi az amin nem szabadna kiakadnom, de nem számítottam jó dologra. Jiyeon nagyon sokszor akasztott már ki, így hát nem ígérhettem neki semmit.
- Nem tudom hogy gondoltam azt, hogy soha nem fogod megtudni vagy hasonlók... - sütötte le a tekintetét. - Liz. Kicsim kérlek gyere ide! - kiabált ki az előszobába. Egy öt-hat évesnek kinéző kislány lépett be a nappaliba.
- Ki ez a bácsi anya? - kérdezte Jiyeont fürkészve.
- Anya? - kérdeztem mosolyogva. Volt feleségem rámnéztett félelemmel teli tekintettel. - Jinninek van egy kishúga? Ismerem az apukáját? - tettem fel örömmel a kérdést.
- Nem akartam hogy találkozzatok valaha is... - mondta szaggatottan kifújva a levegőt. - Liz... Ő itt az apukád. - mutatott rám. Kicsit megilletődtem. - Soobin.. ami azt illeti, van még egy lányod, Jiwon.... - mondta halkan Jiyeon. Az örömöm gyorsan haragba fordult. Hogy merte eltitkolni előlem hogy van MÉG EGY LÁNYUNK???!! Azt hittem már nincs nagyobb titkunk egymás előtt.. Azt hittem hogy... Én tényleg azt hittem ...
- Anya, nekem nem ő az apukám! - mondta a kislány morcosan. - Az apukám ott van az oviba. Ott van az én igazi apukám! - közölte felháborodva.
- Liz életem... Menj a szobádba játszani. Beszélnem kell apukáddal. - kísérte be Jiwont a szobájába. Ahogy Jiyeon visszaért a nappalijukba, azonnal megbombáztam kérdésekkel.
- Miért Jiyeon? Miért? Mikor? Vagy hogyan? - estem kétségek közé - Miért nem tudtad elmondani hogy van még egy lányunk?! Tökre megértettem volna, viszont azt nem érteném, sőt nem is értem; mikor?? - kérdeztem egyre idegesebben.
- Soobin... Tudod... Nagyjából hat éve még elég gyakran jártam bárakba, és az egyik nap megláttalak. Nem értettem hogy lehet, de láttam rajtad hogy ideges, és fáradt vagy. Nem akartam oda menni hozzád, de amikor már kezdett beütni az alkohol, mégis megtettem. Alig voltál magadnál, szóval gondoltam kicsit felvidítalak... Csak hát félresikerült, és született még egy lányom. - válaszolta meg azt a kérdést ami talán a leges legnagyobb kérdőjel volt számomra. - És hogy miért nem árultam el neked? - tette fel a kérdést remegő hangal. - Mert tudtam, hogy el fogod venni. Pontosan úgy mint Yunjint. Tőled akartam ezzel megóvni a kislányt. Nem vagy kész még egy gyerek felnevelésére, ezért nem akartam hogy valaha meg tudd. - kiabálta könnyes szemmel.
- Remélem Jiyeon tisztába vagy azzal, hogy ha akkor elmondod, akkor élhetett volna veled a kicsi. Jinni akkor élte durván a tini korát. Beláttam volna hogy nem tudom felnevelni! De ez így.. nem is tudom mit mondjak. Öt évig eltitkoltad előlem a gyermekem. Az isten szerelmért! ÉN VAGYOK AZ APJA! - hadartam egyre hangosabban. Az utolsó mondatomat már teljes erőből ordítottam. Minden harag elszált ezzel a mondattal. "Én vagyok az apja" ezt utoljára a bírónak mondtam a tárgyaláson. Azon a tárgyaláson ahol eldöntötték, kinél marad Yunjin. - Sajnálom Jiyeon, de mindent meg fogok tenni, hogy hozzám kerüljön a kislány. Ilyen környezetben NEM élhet tovább. - mondtam halkan, majd elhagytam a házat. Idegesen mentem végig az utcán ahol fél órája az ex feleségem otthonát kutattam. Elővettem a telefonom, majd megkerestem annak az ügyvédnek telefonszámát, aki Yunjin ügyét vállalta.
***
- Jinni itthon vagyok! - kiabáltam el magam, majd az órámra nézve rájöttem, hogy még nincs itthon. - Hát persze.. egyetem. - motyogtam magamban.
Délután öt óráig még azt intéztem, hogy minél hamarabb nálam tudjuk a kislányt. Az ügyvéd azt mondta, hogy nagy valószínűséggel hozzám kerül Jiwon, mivel az anyja eltitkolta előlem, sőt a gyermeknek sem mondta el ki az apja. Az is egy plusz pont, hogy milyen élete volt Jiyeonnak a gyerekek előtt, vagyis inkább Jiwon előtt. Mint megtudtam Jiyeon felvett egy új nevet; Bona. Gondolom valami új élet kezdésének az első lépése volt. Ami nem nagyon sikerült neki. Az ügyvédünk monda, hogy azóta többször házasodott, valamint vált is. A "munkámból" az zökkentett ki, hogy Jinni valamit a hangok alapján egy barátnője megérkeztek.
- Apa! Itthon vagyok, vendégem van! - kiabálta el magát. Azonnal kipattantam az ágyamból, és a jegyzeteimet félre téve ki mentem a nappaliba, ahol Jinni egy lánnyal beszélgetett.
- Tudunk beszélni? - kérdeztem higgadtan.
- Fontos? - kérdezett vissza gyorsan. Látszott rajta, hogy nem akarja egyedül hagyni a lányt, aki kinézetre tizenhat év körüli lehetett.
- Nagyon. - mondtam komolyan, amire Jinni azonnal reagált. Felállt, majd bejött velem a konyhába. Persze ezek előtt egy "bocsi"t eltátogott a vendégének. Valószínűleg Nmixx tag.
- Mond. - nézett a szemembe.
- Most tudtam meg én is Jinni, ne akadj ki. Nekem már sikerünk. - Tettem hozzá gyorsan. Yunjin bólintott, én pedig vettem egy mély levegőt. - Van egy kishúgod. Öt éves, és anyával él. Ma mondta el nekem, de amúgy nem állt szándékába. Jiwon se tudott rólam, rólunk. - mondtam halkan.
- Ch... Bocs. Ez csak vicc? Mond hogy csak vicc. - könyörgött.
- Sajnos nem. Bíróságra visszük az ügyet, nem maradhat a gyerek anyádnál. - közöltem vele halkan.
- Ez egyértelmű. Anya egy felelőtlen idióta. Már bocs. - vett egy mély levegőt. - Azt hiszem visszamegyek Sullyoonhoz...
- Szerintem is menj vissza. Talán akkor könnyebben emészthető. Beszélek anyáddal, hogy hétvégére hozza le a húgod. - néztem Jinnire aki bólintott.
Vissza mentem a szobámba, és felhívtam Jiyeont. Szerettem volna hogy Jiwon megismerjen minket mielőtt ide költözne... Biztos voltam benne, hogy Yunjin jó nővér lesz, és persze én is szerettem volna jó apja lenni Jiwonnak, ezért nem akartam volt feleségemnél hagyni. Nem akartam hogy az anyja mindig más férfival az oldalán nevelje, és nem akartam hogy több apja legyen. Így is azt mondta Jiwon, hogy az apja az óvodában van. Az oviban...
- Mond Soobin. - szólt bele ridegen Jiyeon a telefonba.
- Szeretném hogy Jiwon a hétvégén nálunk legyen. - mondtam komolyan.
- Nem hinném hogy jó ötlet. Nem akarom hogy megismerjen titeket jobban. Már így is túl sokat kérdezett rólad, meg a nővéréről. - válszolt gúnyolódva. - Amúgyis az egyik barátnőjénél lesz egész hétvégén. Most beszéltem le. Bocsika. - monda, de lehetett érezni a hangján hogy nem sajnálja. Sőt....
- Jiyeon.. vagy Bona. Remélem hogy tisztában vagy azzal, hogy ha nem engeded hozzánk, azzal csak jobban kiszúrsz magaddal, és akkor fix hozzám kerül a kislány. - vettem egy mély levegőt, nehogy dühbe guruljak.
- Jó. Legyen. Hétfőn menj el érte az oviba, nálatok aludhat, kedd reggel leadod, és én fogok érte menni délután. - adta meg magát. - Remélem megfelel, nem tudok más megoldást. Puszi! - ezzel le is tette a telefont.
Legalább lehet nálunk is Jiwon....
-----------------------------------
Sziasztok!
Huh... Hát nagyon rég nem volt rész, sőt a wp-m se létezett, mivel a telefonomon a hely az egyre jobban közelít a 0-hoz. Bocsánat hogy csak így eltűntem....
Remélem vagytok még akik olvassátok, és remélem, hogy olvashatóra sikerült. Igyekszem visszarázódni!!
~Fluflu
![](https://img.wattpad.com/cover/331346594-288-k92646.jpg)
ESTÁS LEYENDO
Anti-Romantic [SooKai] ✔️
Fanfic" - Mindig is hittem a következő életben... - fordítottam a fejem az asztalon ülő fiú felé. - És úgy érzem hogy van köztünk valami féle kötelék. - néztem a szemeibe, majd gyorsan el is kaptam a tekintetem róla, mivel egy pillantásától is zavarba jöv...