Anti-Romantic [SooKai] ✔️

[4]

Reggel amikor felkeltem nagyon fáradt voltam. Miután elolvastam a könyvem és kisírtam magam, aludni akartam, de nem ment. Nem bírtam lehunyni a szememet. Vagyis nem aludtam semmit. Szombat volt, sőt korán is. Lementem a konyhába megfőzni egy kávét, hogy azzal kicsit felébresszem magam. Amíg vártam hogy a fekete forró ébresztőm lefőljön, addig elővettem a telefonom. A jegyzeteim közé nem írtam semmit ami azt jelentette, hogy pihenhetek egész nap. Álltalában a fontosabb tennivalókat felírom a telefonomba, hogy ha előveszem tudjam, hogy mit is kéne csinálni. Anélkül elfelejteném. Eltettem a telefonom, és elkezdtem szürcsölni az újonnan főtt kávém. Amég azt ittam, addig próbáltam magam fejben összekaparni, de sajnos túl fáradt voltam hozzá. Mikor már elpusztítottam a bögrém keserű tartalmát, úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni. Felöltöztem, és elvégeztem a reggeli rutinom, hogy valamennyivel vállalhatóbb pofám legyen.

Kiléptem az utcára. A hideg levegő csípte az arcom, de nem nagyon bántam. Körül néztem, hátha látok valamit, de egy árva lelket, vagy egy eltévedt autót sem láttam. Egyedül voltam. Ezt mindig is nagyon utáltam. Az egyetlen értelmes dolog amitől féltem, hogy egyedül maradok. Sosem szerettem egyedül lenni, és mivel a szüleim folyton egyedül hagytak, kialakult ez a félelem. Mindig azzal nyugtattak hogy az idősebb testvéreim vigyáznak rám, meg itthon lesznek, de nem. Sajnos nem. Ez nem így működött. Ha anyáék nem voltak otthon, a bátyám mindig egy barátjánál aludt, a nővérem pedig éjjel-nappal bulizott. Akkoriban volt abban a korban, ezért nem hibáztathatom. Nekem nem nagyon voltak barátaim. Egy igaz barátom volt ebben az igazságtalan életben.. Yeonjun.. de vele is elváltak az útjaink. Fogalmam sincs hogy most hol van, jól van-e, meg hasonlók.... Ez a legszomorúbb az egészben.

Nagy levegőt vettem, majd elindultam a kihalt utcákon.

Nem mentem rég óta, amikor is megláttam egy ismerős embert. Jinni révén találkoztam vele évekkel ezelőtt. Úgy hívják hogy Lily. Egy csupaszív vidám lánynak ismertem meg, és a reggeli órákban is úgy nézett ki, mint aki nagyon boldog. Szőkés-fekete vállig érő haja ki volt engedve. Egy fehér egyberuha volt egy hasonló színű cipővel, és egy vastag fekete zoknival. Sok sok gyöngyből készült kiegészítő volt rajta. Hajának egy részét a feje tetejére kötötte, a többit szabadon hagyta. Vidám volt, és énekelt. Fiatalabb Jinninél egy évvel, mégis sokkal érettebbnek néz ki. Mosolyogva indultam el felé, majd amikor már egész közel voltam, köszöntem neki.

- Szia Lily! - intettem neki egyet, mivel annyira azért még sem voltam hozzá közel. Először meglepődött, majd mosolyogva integetett vissza.

- Soobin!! - rohant oda hozzám feldobódva. Először azt hittem hogy a nyakamba ugrik, de csak körbe ugrált. - Ugye tudod hogy mennyiree hiányoltalaaak titekeeet?! - arca egy pillanatra komorrá vált, de gyorsan felvett egy örömteli arckifejezést. - Jinnivel évek óta nem beszéltem! Hogy vagy? - kérdezte fülig érő vigyorral.

- Jól köszönöm. És te? - kérdeztem vissza.

- Jól vagyok én is köszi. Képzeld... - állt neki a meséjéhez. - Van egy társaság, akikkel nagyon jóba vagyok. Hat lány. Velem együtt. És képzeld, dalokat kezdtünk írni, meg táncot is gyártunk hozzá, és most olyanok vagyunk mint az idolok! - kezdett el ugrálni. - Nagyooon jófejek. Ott van Yoona, Jiwoo, Jinsol, Kyujin, Haewon meg én. - mosolygott. - De tudod mindig úgy éreztük hogy hiányzik valaki a csapatból, egy hetedik tag, és hát tegnap délután írt HaeHae, hogy talált valakit, aki pont tökéletes lenne. - élte bele magát a történetbe.

- Várj... De hát Haewon egész délután nálunk volt, sőt nálunk is aludt... - gondolkodtam hangosan. - Lily.. lehet hogy Jinni az akiről Haewon beszél? - kérdeztem meg halkan.

- Bármi lehet. - rántott vállat. - Mennem kell Soobin! Jó volt találkozni! - integetett, majd másodpercek alatt eltűnt egy mellékutcában.

Nem nagyon lepődtem meg azon hogy Lily így eltűnt, mivel egy igazi energia bomba. Nem tudom hogy bírják a barátai, mivel én alig bírom tíz percig azt ahogy pörög. Biztos van valami módszerük arra hogy lefárasszák. Ahogy Haewont ismerem, nem is egy.

***

Nagyjából két órán keresztül sétálgattam kint. Jó volt kicsit egyedül lenni, még akkor is ha nem szeretek. Jó volt friss levegőt szívni.

Amikor hazaértem Jinni és Haewon már ébren voltak, sőt már reggeliztek is.

- Szia apa! Merre voltál? - kérdezte a lányom mosolyogva.

- Sétáltam egyet. - voltam vállat, majd beljebb mentem a házba. - Nem fogod kitalálni kivel találkoztam! - néztem lányomra.

- Kivel? - kérdezte mosolyogva, majd Haewonra nézett.

- Lily.

- Lily?? - kérdezte egyszerre Jinni és Haewon, majd összenéztek.

- Aham.

- Lily volt? Nem mondta hova megy? - kérdezte Haewon.

- Nem. De egy cuki fehér ruci volt rajta. - mondtam a tévét bekapcsolva.

- Fehér.. ruha... - gondolkozott hangosan. - Szőke volt a haja? - jött a következő kérdés.

- Igen. A végében fekete csíkokkal. - válaszontam.

- Oké.. akkor ha minden igaz hajat festeni megy.. csak tudnám miért öltözött ki..... - ráncolta a homlokát lányom barátnője.

- Miért nem kérdezed meg? - értetlenkedtem.

- Az nem olyan könnyű... Múltkor is leszidott mert meg mertem kérdezni hogy neki volt-e valami köze Kaihoz. - forgatta meg szemeit. - Lehet felhívom... Bocsánat. - lépett ki az előszobából. Átment a konyhába. Telefon csörgést hallottunk, majd halkan Haewon hangját. - Szívem.. mi van rajtad? - nem akartam hallgatózni, úgyhogy Jinnihez fordultam.

- Hallottál már az Nmixxről? - kérdeztem halkan.

- Hae említette. Miért suttogunk? - kérdezte mosolyogva.

- Haewon nem kért fel téged valamire?

- Hát... Lehet megkérte hogy csatlakozzak a bandájukhoz... - motyogta lejatott fejjel.

- És?

- Igent mondtam.. benne leszek az Nmixxbe. - mosolygott.

- Ez nagyszerű! Legalább nem itthon fogsz dögleni tizenkilenc évesen. - borzoltam össze a haját, majd bementem a szobámba aludni.

***

A vasárnapom nem telt valami jól. Yunjin elment találkozni az Nmixx tagokkal, így hát egész napra egyedül maradtam.

Próbáltam magam lefoglalni, ami egy ideig sikerült, mivel végig néztem két rövidebb sorozatot ebédig, de délután már nem tudtam nem arra gondolni, hogy kevesebb mint egy nap múlva kezdek a munkahelyemen. Egyre többször kaptam azon magam, hogy a telefonom előtt ülök, és az iskola honlapját bámulom. Egy ideig úgy gondoltam, hogy még ma elmegyek, és megnézem az iskolát, de végül nem bírtam magam rávenni. Egész nap a hányinger kerülgetett, alig bírtam enni. Nagyon féltem a hétfőtől, ezért már kora este úgy gondoltam hogy elmegyek aludni. Szerencsére hamar elaludtam, mivel ténylegesen fáradt voltam. Az előző nap nem bírtam normálisan kialudni magam, szóval úgy gondoltam hogy jót tenne egy hosszú alvás. Nem tévedtem. Jót tett. Másnap úgy keltem, mint ha újjá születtem volna.