⇥ Fate made us ⇤ /VMinKook fanfiction/

⇥ Prológus ⇤

Mintha hirtelen ég szakadt volna Seoul városára, a gyors, csattogó léptek olyan erőteljesnek bizonyultak, hogy az majdnem keresztülrengette a ház minden apróbb zugát. Padlótól plafonig, fentről le, keresztbe-kasul visszhangzott, mígnem a hangot okozó megállt a két magas, felnőtt férfi előtt.

-Apa! -kinyújtotta apró kezeit, széles vigyorral s némán kérlelve a rápillantó, sötétbarna hajú egyént, hogy vegye fel őt.- Játszunk? Játszunk ma?

-Játszani? -mosolyogta, miközben amaz felemelte, jó magasra.- Mire gondoltál?

-Kirakósozzunk! Amit hozott a nyuszi, a hercegnőset! Közben olvasol nekem?

-Hogy-hogy kirakósozni szeretnél? -érdeklődte a másik, miután szórakozottan megtalálta a kislány papucsát.

-Hát -maguk mögé mutatott-, ott is kirakósok vannak.

Ahogy hagyta, hogy feladják rá a lábbelit az egy, elegáns képkeretben pihenő nyakláncokat figyelte. Kettő volt, de messzebb egymástól; mintha illhetett volna még közéjük valami.

-Az mi? -mutatott a számára érdekesnek bizonyuló, csillogó tárgyakra.- Még sosem láttam.

-Oh, az ékszerek -a fekete elvezette pillantását, kissé bűnösen s fájóan, mintha egy emlékkép suhant volna át szemei előtt.- Tudod, Myung-Hee, az apu és apa közös titka.

-Titok? Miért titok? -kapta oda a fejét, majd el a barnára.

-Mert csak akkor lesz belőle igazság -a mosolygó férfi megpuszilta a kislány orrát, kedvesen simítva fél kézzel arcára-, amikor az utolsó is odakerül.

-Van mégegy? -nézett értetlenül, mégis kíváncsian.

-De van ám. Hosszú mese kicsim, még a végén elfutnak azok a csintalan puzzledarabok!

-Apa olyan butus, hisz azok nem is tudnak futni! -nevette az apróság, miközben elindultak a szobába. Mégegyszer visszatekintett a csillogó nyakláncokra, mielőtt agyát ellepték volna a zűrös gondolatok.