⇥ Fate made us ⇤ /VMinKook fanfiction/

⇥ VII.rész ⇤

Jeongguk aznap este vízzel álmodott. Természetesen nem a kedves és aranyos folyókkal vagy tavakkal, hanem a háborgó tengerrel, a viharral és a zuhogó esővel, amely időről-időre visszatért, hogy emlékeztesse, miért is él valójában. Akkor pontosan nem tudta, miért kellett látnia ezt a csodálatosan hátborzongató látképet, de utólag valamennyire értelmet nyert felkelésének oka. Taehyung a mellkasán feküdt, így levegőt alig, vagy csak úgy ahogy kapott a párja testének nehezétől. Az ilyesféle riadtság a hirtelen fulladásra, a feketeségre és a csontig hatoló hidegre emlékeztette, pillanatnyi gondolatain pedig a terasz féltetőjén továbbra is kopogó esőcseppek sem könnyítettek. Az viszont felettébb meglepte, hogy már nem volt annyira kétségbeesett, zavarodott és értetlen érzelmeivel kapcsolatban; a zűrzavar az elméjében lenyugtatta azt, amely a lelkében kavargott, ám végül megpihent. Talán túlterhelték a hirtelen történtek; a tény, miszerint eredetileg csupán kikapcsolni tervezett, amiből aztán egy álmatlan éjszaka kerekedett és egy álmos, alkohol által befolyásolt gondolatmenet. Végül sem a nyugtató, sem a tea nem segített, így zaklatottan lépett be azon kórház ajtaján, melyet előző este elhagyni sem akart pont ugyanilyen érzései miatt. De most, hogy pihent egyet, megnyugodott és ép ésszel gondolkodva legszívesebben arcon verte volna magát a történtekért.

Látni akarta Jimint, látni ahogy felkel, ahogy olyan sötét, de csendes tekintettel pillant rá; hallani akarta rövid szavait, azokat melyeket késként használt az igazság felszabdalására. Még ha csupán pár pillanatra is, karjai közt akarta tartani, megcsókolni, talán magához húzni őt ha az számára nem fáj annyira. Válaszokat akart.

-Minden rendben? -Taehyung lassan emelkedett fel mellkasáról, ásított egyet, mielőtt a kanapé szélére markolt volna, úgy tartva meg masszív, stabil alkatát.- Tudtál aludni, igaz?

-Egy keveset -kedvese arcára simított, lejjebb húzva tarkójánál fogva az idősebbet, állhatatosan, szenvedélyesen ajkaira csókolva, azokra harapva.- Mi lenne ha Myung-Heet elvinnénk a szüleidhez, hogy egyedül maradjunk itthon? -suttogta.- Aztán visszamehetnénk Jiminhez..

A barna izmai megfeszültek, láthatóan egyetértett az ötlettel, de még mennyire; szemeiben csintalanság, pimaszság lapult. Ezúttal önszántából hajolt párja szájára, feje fölé szegezte az egyik karját, szorosan összefonta ujjaikat. Jeongguk bőre belebizsergett az érintésbe, karján még a szőr is felállt, olyan szinten rázta ki hirtelen a hideg. Elvigyorodott; azt is tudta hogy valószínű nem bizonyult olyan normálisnak ez a hozzáállás, de talán mégis jobb volt, mint a végtelen kétségbeesés és a rossz gondolatok egyvelegének csúfos forgataga.

A feketeség sóhajtott, mikor Taehyung a nyakára csókolt, ámde el is vált tőle mintegy kifejezetten ingerelve őt; kissé megmosolyogta, de aztán fordított a helyzetükön, ő került felülre. Mindezt addig, míg apró léptek lomha trappolása érkezett az emeletről. A vigyora nem hervadt, csupán felkuncogott, csalódott tekintetű partnerére pillantott, leszállt öléből.
-Csak óvatosan! -kiáltott lesiető kislányának.

⇻⇻⧬⦽⧬⇺⇺

Egy kerek hét telt el, s már a hetedik nap délutánján járt, mikor végre felkelhetett anélkül, hogy bárki is bármi gúnyos hozzáfűznivalót nyilatkozhatott volna részére. Élvezte, hogy a teremből nyílt egy kis terasz a külvilágra, annak ellenére hogy ez csak veszélyesebbé tette az egész tartózkodását; elvégre pontosan jól tudta, hogy egy bérgyilkosnak a vékony üvegfalak nem okoznak gondot és nem törődnek másik emberi jelenléttel sem. Márpedig, ugyebár ő csak kíséretben járhatott ki, hogy véletlen se próbáljon megszökni összekötött lepedőkkel és takaróhuzattal.

Ha őszinte akart lenni, nem tagadta, hogy eszébe jutott már ilyesmi. Jimin teste azonban a szokásosnál is jobban fájt, nem izmai zsibbadtak hanem a nyakától lefelé majdnemhogy minden. A fejét kevésbé mozgathatta még, lévén hogy majd megszakadt a fájdalomtól, ám -szerencsére csak zúzódott- karját már tudta irányítani annyira, hogy a kislány képeskönyveiben lapozgathasson szabadidejében.