⇥ Fate made us ⇤ /VMinKook fanfiction/

⇥ X.rész ⇤

-Szóval azt mondod, hogy megvan a telefon, és ezért le tudtad nyomozni a lakást is? Nem tudtam, hogy ez így működik?

-Nos -Namjoon sóhajtott, lecsukva a laptopját, együttesen feltolva szemüvegét feje tetejére-, inkább azt mondanám hogy azt nyomoztam le hogy hol maradt vagy tért vissza a legtöbbet, az pedig a címhez vezetett, amit diktáltam -bólintott.- Meglepő, hogy nem eldobható, egyszeri telefont vett magának, de mindenesetre, az adatbázis ezt mutatta, így gondolom van benne valami igazság. Ha nem találnád ott, megnézem mit tehetek.

Taehyung tincsei közé túrt, leeresztve mobilját teste mellé; végül kezét azzal együtt zsebre dugta. Elgondolkodott kissé, hogy vajon mennyire lesz hatásos az egész; egyáltalán lesz-e értelme odamennie. Vigyen valamit, esetleg ajándékot hogy csitítsa egykori kedvesét? Nem is tudta már, melyik édességet szereti igazán. Szereti egyáltalán az édességet?

-Ha másban nem is -Jin jókedvűen elmosolyodott, ahogy vállát a falnak döntötte, lábait keresztbe téve megtartotta magát, belekortyolva a gőzölgő teájába, miközben másik kezével felkarját támasztotta-, hidd el, a nyomozásban elsőrendű.

-Effelől kétségem sem akadt -mosolyogta válaszként a barna, aztán visszatekintett a kanapén ülőre; látta rajta, hogy hevesen tekeregnek agyában a fogaskerekek.- Van valami baj? -összevonta szemöldökeit, pillanatnyilag körbetekintve a teren, aztán vissza a rendőrre.

-Nem, csak.. Az igazság az az, hogy ha nincs az egyedi program amit ilyenekre használunk, már nem találnék róla semmit. A dolgai talán két napig voltak az egész rendszerben, ami kifejezetten aggasztó lehet a részünkről. Elvégre kell lennie valaminek, amiért úgy rejtegeti magát, mintha meg sem született volna..

A kérdezett elgondolkodott, míg végignézte, ahogy a társának párja lassan közelebb lépett hozzá. Fehér, majdnem combjáig leomló hosszúujjú pulóver takarta el alkatát, ámde bőrét még egy világoskék, egyszerű farmer hatású nadrág is fedte. Ellentétben párjával, aki szürkébe és kényelmesbe öltözött, neki sikerült a lehető legjobban kinéznie a nap minden percében. Na nem mintha Namjoon nem mondhatta volna ezt el magáról; Taehyung szemeiben ő is tökéletes volt, csak valahogy... teljesen másképpen. Barátjából mindig is a meginghatatlan dominancia áradt, az elszántság és törekvés, de egyben komolyság és segítőkészség, míg annak párjából a passzivitás, az önzetlenség és az odaadás. Egyedinek bizonyultak, talán ezért is passzoltak annyira össze. Elvégre immáron majd' kilencedik éve házasodtak össze, azóta pedig csak közelebb kerültek egymáshoz.

Egy takaros ház és egy jól kiképzett, ám mégis édes rendőrkutya nyújtott nekik kényelmet s biztonságot; egy ideig Jeongguk és ő is gondolkodott, hogy vajon kisméretűt vagy nagyot fogadjanak örökbe, ám végül a gyerekre esett a választás. A barna családja e részről poénkodott egy ideig: "most kicsi, aztán majd lesz nagy", pár hónapig viccesnek bizonyult, de aztán leszoktak róla.

Jin azonban nem akart gyereket, és Namjoon zűrös beosztása miatt úgy döntöttek, jobb is így. Idő lett volna rá, persze, ha van bizonyára a pici az első, de ők egymásnak szánták azt, sokszor mentek el kirándulni, bejárták a világot és minden emléket nagyobb értékű kincsként őriztek mint a gyémánt, mely helyet foglalt az egykori pszichológus eljegyzési gyűrűjében.

-Ha gondoljátok -az említett a kanapé bőr felületére helyezte ujjait, kettejükre pillantott s kedves tónusára mindketten neki szentelték figyelmüket-, én is elmehetek hozzá, csak hogy beszélgessünk kicsit.

-Lenne rá elég időd az iroda mellett? -Taehyung aggódóan, kissé bűnös érzettel mellkasában ráncolta homlokát; ekkor ötlött ugyanis tudatába, hogy mindkettejük igen elfoglalt, de hozzá, egyetlen szaváért türelemmel, gond nélkül fordultak. Ezt jelentette volna barátnak lenni?- Nem akarok ennél is többet zavarni..