⇥ Fate made us ⇤ /VMinKook fanfiction/

⇥ XIII.rész ⇤

Talán túlzás lett volna azt mondani, hogy Taehyung fáradt, de valójában igenis rászolgált már a következő protein shakere ennyi idő után.

Reggel óta -s még csak dél múlt- edzett, mind elméjét mind fizikumát; előbbit a rengeteg gondolkodással, utóbbit a személyes órákkal melyeket a többiekkel együtt, szokása szerint csinált. Mivel nem evett, kezdte nyűgösnek érezni magát; úgy döntött, kiugrik egy rövid ebédszünetre a közeli büfék egyikébe.

Az általa bérelt edzőterem és stúdió nagy ablak falai tökéletes rálátást nyújtottak a berendezett helyiségre. A közeledő tél ellenére kifejezetten jó idő volt bent, a melegítő funkciót ellátó rendszerek és a padlófűtés kellemes hőmérsékletet varázsolt az egész épületbe. A pult mögött immáron nem állt senki; ideje volt az alkalmazottak részére is egy kis pihenésnek és kikapcsolódásnak.

Mivel az egészet együtt bérelte másokkal, ezért mindenképp szükség akadt valakire aki az egyes vendégeket el tudja irányítani a megfelelő irányba; az ő esetében a földszinten lévő külön termekbe, melyeket ízlés és kedv szerint használhatott bárki, aki bérletet vagy jegyet vett. A megélhetése nagy része mégis inkább az egyéni tréningjeiből származott, melyhez úgyszint valami helyet kellett szereznie, és az egyetemtől nem messze, egy saját kis lakban látta a legtöbb lehetőséget. Na meg természetesen egy másik edzőteremben, ha valaki kicsivel messzebb lakott a szokásosnál, ezáltal korrektebbnek bizonyult, hogy a fizetett szolgáltatásokért ő megy látogatóba.

A délelőtti forgalma szokásosan fiatal nőkből állt, főleg olyan anyukákból akik épp elhagyhatták a gyermeket egy órára -vagy valamennyivel többre-, de akadtak köztük idősek is, akik szerették egy jó tornával kezdeni a napot. Aztán jött a komoly rész; az izomépítők, akik reggeltől majd' délutánig elhivatottságukba merültek és ő csak asszisztált, tanácsokat adott, de az ilyenek céljaikért mindig is többet küzdöttek mint bárki más, csupán némi biztatásra volt szükségük. Taehyung viszont a gyermekeket kedvelte a leginkább, a fiatal fiúkat akik eljöttek, hogy megtalálják amit szeretnek; legyen az sport, box, vagy egyszerű tömegnövelés. A fejlődő fiatalság mindig is a szebb perceire emlékeztette, arra a csodás két évre, melyet emlékeivel, álmában napról-napra újraélt. Egy fontos pillanatot sem hagyott ki; az első csókot, az első szerelmet, az első alkalmat mikor erőszakos túlféltése megért egy köszönömöt. Mind-mind kincsként ragadtak meg benne, nem beszélve a finom ételekről, a jó hambikról...

Felkordult a gyomra. Bár utólag visszagondolva inkább valóban shaket kellett volna innia, nem tagadt meg végül magától egy ízektől gazdag, fehérjével, szénhidráttal és boldogsághormonnal teli jó kis koreai zöldséges tésztát. A sarki hagyományos, büfészerű étterembe lépve vidáman, energikusan köszönt, pulthoz ült, rámosolyogva a hölgyre amögött.

-A szokásosat kérhetném?

-Egy nagy adag zöldséges tészta, Masonnel? -kuncogta a hölgy.

-Mason ezúttal nem kell, hagyjuk ki a buliból. A rengeteg hülyesége még a végén elvenné az étvágyam.

Legyintett, de csak azért, mert Mason jelenlétét valójában nagyon is értékelte volna; elvégre az érettségi után visszatért külföldre vagy három évig. Nem eshetett meg az, hogy valamiféle kapcsolatba került ott Jiminnel? Vagy olyan kicsi nem lenne a világ?

-Na szép. Ilyeneket mondasz egy régi barátról?

A férfi nevetve lépett a pulthoz, barna, nagyjából tarkójáig erő hajába túrt széles, bolondos mosolyával. Izmos alkatára ráfeszült az ing, talán annyi egyensúlyozta, hogy egy fekete zakó is rábomlott vállaira. Széles mosoly húzódott vöröses ajkain, mogyoróbarna íriszei vidámságtól csillogtak.