⇥ Fate made us ⇤ /VMinKook fanfiction/

⇥ XIV.rész ⇤

Visszajött. Azzal hívták fel, hogy Myung-Hee hirtelen eltűnt, és órákkal később "visszajött", így kedves apuka ne aggódjon, a gyerekkel minden rendben..

Igen? Minden rendben? Legszívesebben ordibált volna a hölggyel a telefonon keresztül, de túlságosan elfoglalt volt ahhoz, hogy ezt megtegye. Elvégre jobb dolga is akadt, mint azon gondolkodni, hogyan vessen börtönbe olyasvalakit, aki egy gyerek életét kockáztatta puszta figyelmetlenségből, ami talán egy séta alkalmával fordult elő. Annyi gerinc nem akadt a nőben, hogy felhívja, hogy "bocs elvesztettük a gyereked"? Hát mit kellett volna, hogy reagáljon?

Hajába tépett, a vonal megszüntetése után egyből Namjoont tárcsázta mindenféle hezitáció nélkül; közben ajkait harapdálta, körbepillantott maga körül, papírokat szórt szét, cetliket futott át, s csak utána realizálta hogy Jiminnel nem fogja tudni olyan könnyen felvenni a kapcsolatot.

Szerencsére barátja hamarabb felvette, mint amúgy kellett volna, hogy történjen.

-Tessék, itt N-

-Namjoon, segítened kell -lehelte pánikolva.- Nagyon, de nagyon gyorsan.

-Taehyung? -felettébb értetlennek, de egyben komolynak csengett hangja, s némi billentyűzet keltette zaj után ismét megszólalt.- Mi történt?

-Röviden annyi, hogy Kookot.. elrabolták. És nem veszi fel a telefonját majd' kettő órája. Szeretném ha ráállítanál egy keresőcsapatot, mert egyáltalán nem poén-

-Várj, kérlek, tudom hogy nehezen megy, de magyarázd el bővebben! A nyomozóink mind terepen vannak, ahhoz, hogy visszahívjak valakit igen nyomós ok kell..

-Myung-Hee elveszett nap közben, kapott egy üzenetet hogy egy adott címen megtalálja -hadarta, az ujjai alatt lapuló papírra szorított, meggyűrve ezáltal azt-, és természetesen nem hallgatott rám, elment. Nem tudtuk hogy igaz-e vagy sem, mert nem kaptunk visszajelzést, de mostmár tudjuk hogy az volt és ismételten nem érem el, ami azt jelenti hogy biztos történt valami vele..

-Van bármi oka bárkinek is arra, hogy a lányotokat felhasználva esetlegesen megzsarolják őt?

-Hát, igazából elég tekintélyes ha azt nézzük hogy mennyi pénze és milyen pozíciója van, de erről a részről..

-És másik részről?

Taehyung elnémult; nem akart arra következtetni, hogy mindez azért történt, mert túlságosan elvesztek az újonnani dolgok extázisában.

-A maffia..

-Szóval Jimin? -sóhajtott.- Bármi ok?

-Van egy szervezet akit keres, és tudod, beszéltünk arról, hogy kiderültek az adatai. Ha nem is miattunk, hát miatta előfordulhat, hogy felhasználják bármelyikünket is..?

-Igen, nagy valószínűségét látom, mert a maffia nem épp tiszta dolog -ez a kijelentés, akármennyire is bizonyult nyugtatónak, őt valahogy mégsem az a hatás fogta körbe, melynek meg kellett volna tennie.- Kiadom a keresést rá, de előfordulhat hogy holnap, vagy csak azután állnak majd neki. Sajnálom..

-Nem, ne, ne tedd -felelte zaklatottan-, inkább köszönöm. Köszönök mindent, Namjoon.

-Próbálj meg megnyugodni, ahogy őt ismerem, ezer százalék hogy megoldja a dolgait. Később, ha szeretnéd, értesítelek a dolgokról, de ha gondolod vedd fel a kapcsolatot Jinnel. Ő lehet hogy többet tud segíteni a pszichológiai dolgaiddal.

-Köszönöm -suttogta. Választ már nem kapott, csak a telefon pittyegését hallotta, ahogy megszűnt rajta a vonal.

Frusztráltan rakta le az eszközt, lassan megmasszírozta orrnyergét, s időközben nyugtatva magát felsóhajtott; alsó ajkát harapdálva indult el a kanapéhoz. Lehuppant az ülőalkalmatosságra, térdeire támaszkodott és a fedetlen teraszajtót kémlelte, mintha csak egy csodára várt volna. De hát az is olyan relatívnak bizonyult; mi lehetett az, amely abban a pillanatban olyan fordulatot tesz életében, hogy a dolgok az ő javára forduljanak? Mint például kedvesének hirtelen felbukkanása, vagy egy telefon Jimintől, hogy "érzem, hogy történt valami, mi a baj?.."