⇥ Fate made us ⇤ /VMinKook fanfiction/

⇥ XVI.rész ⇤

Hasonlóan hideg, novemberi időben ismerkedtek meg.

Akkor is naplemente volt, ámde a látkép sokkalta tűnt veszélyesebbnek, mint nyugtatónak; legalábbis külső szemszögből. Ha racionálisan néztük, a vér, a fegyverek és a hullák amúgy sem bizonyultak olyan jó látványnak, de egy részeg egyetemistát, aki világáról nem tudott miután a sárga földig itta magát egy szakítás miatt, még meg sem hatott hogy talpai alatt nem az eső miatt csúszik a talaj.

Hoseok egy pohár alkohollal dőlt a falnak, csuklott egyet, miközben magának nyammogva s motyogva érthetetlen szavait az ujjában pihenő eljegyzési gyűrűt figyelte, aztán ráhúzott az italra, az üres műanyagot pedig maga mellé dobta, megtörölve száját.
-A kurva életbe ismh.. -összepréselte ajkait, körülnézett, mégse a látkép, hanem a bűz kezdte el kijózanítani őt.- Basshameg.. -nyammogta.- Olyan kurva büdös van itt!

-Mi a fasz?! -a fegyver kattanására felkapta fejét, hunyorítva mérte végig a homályba süllyedt alakot. Már csupán a sziluettje is kelendőnek bizonyult, ha a hangja még nem ragadta volna meg figyelmét.- A kurva életbe, azt hittem elkerítettétek a környéket?

Nem tudta pontosan, hogy kihez beszélt, de ügyetlenül, mégis határozottan és bátran lépkedett át a hullák fölött. Rájuk nézett mégegyszer, az elsápadt arcokra, az elnyílt ajkakra, aztán lehajolt a kicsivel alacsonyabb férfi szemmagasságába.

-Kibaszott ribanc -motyogta, aztán felegyenesedett és a falnak dőlt, rövidesen maga mögé tekintve, az eldobott pohárra. Végül visszavezette tekintetét a tartogatott ékszerre, onnan egyenesen át a továbbra is őt figyelő, értetlen maffiózóra.

-Haver, szerintem te nagyon eltévedtél -elhátrált.- Full részeg vagy, most menj innen, amíg nem emlékszel semmire!

-Megcsalt, érted? -feldúlt hanggal, határozott mozdulattal ragadta meg az alacsonyabbik azon csuklóját, melyben továbbra is ott pihent a lövésre kész, felhúzott fegyver.- Pont ugyanolyan kurva mint a többi -mintha szipogni kezdett volna, homlokát a férfi vállára döntötte.- Hat év után, basszameg..

Az előtte álló nem igazán tudta, hogyan reagáljon, főleg nem akkor mikor a magas alkata hirtelen megcsuklott karjaiban, és neki kellett elkapnia, tekintvén majdnem összeesett a tartásban. Valahogy sikerült elvonszolnia egy másik részééig a sikátornak, de onnantól nem igazán tudta, hogy legyen tovább.

-Yoongs, siess már! Magaddal hozod azt a faszit, vagy mi?

Lepillantott helyzetére, homlokát ráncolta és tarkójára simított. Elméletileg azért jött, hogy takarítson, s egy ilyen gonddal térjen haza? Azt se tudta, hova vihetné. Mármint a lakására, nyilván, és azután? Oda nem szívesen engedett volna be személyzetet, ő maga meg, nos, gyűlölt a vérben tapicskolni, főként azért mert igazán egy unalmas és fárasztó munkának érezte. Csak pihenni akart, lehetőleg minél előbb és többet; a másnap már újabb titkokat rejtegetett, nem tudván vajon a sötét tincsekkel rendelkező is bele tartozik-e majd.

Na nem mintha Min Yoonginak ellenére lett volna a látvány; a férfi ugyanis igen jóképű volt, egy ilyen szépséget akár napokig is el tudott volna nézegetni, hacsak nem annál több ideig. Bár egyáltalán nem hajszolta a testi élvezeteket, így hát nem úgy viszonyult felé egyből; az biztos azonban, hogy kiállítási darabnak pont beleillett a gyűjteménybe.

Ki tudja végül, hogy miért vitette el magához a végén.

Nem aludt mellette, két dolog okán; egy ággyal rendelkezett az egyszerű kis apartman, másrészt nem is tudott volna egy idegen férfi mellett megpihenni. Helyette inkább ezüstös tincseit rendezgette, vagy épp dokumentumokat, vagy épp dohányzott, ahogy kedve adta. Olyankor kisétált az erkélyre és a csillagokat nézte, elgondolkodott, hogy egy késő őszi időjáráshoz képest mégis mennyire felhőtlen az ég, akkor azonban nem gondolt bele, hogy ez miféle jó előjele lehet.