A lány, aki benézett a kulcslyukon

3. Új kezdet- jelen

Lilla oktogoni lakásába reggelente erősen tűzött be a nap télen-nyáron, így már reggel 7-kor kipattant a szeme annak ellenére, hogy kivételesen volt egy szabadnapja. A naptárja az ágyával szemben lógott, és tele volt firkálmányokkal, jegyzetekkel, különféle fontos és kevésbé fontos eseményekkel. Egyedül a mai, szombati napra nem írt be semmit a hónapban.

- Jó reggelt- dörzsölte meg álmos szemeit, macskájára, Anna Kareninára pillantva.

A meglehetősen kövér, egyébként kandúr, hangosan fújtatva mászott ki kosarából, és panaszosan nyávogva kezdte tálkája szélét kapargatni.

- Adok reggelit, ne aggodalmaskodj!- kászálódott ki a dunyhák közül Lilla, és egy paplant maga köré csavarva kibotorkált a konyhába.

Onnan már kiszűrődött a beszélgetős rádióműsor zaja, és kávéillat szivárgott ki az ajtón. Bacskó Ödön, Lilla barátja a pultnál álldogált és paradicsomot szeletelt.

- Hát te?- húzta magához a nőt egy könnyed csókra.- Miért nem alszol, drágám?

- Elfelejtettem behúzni a függönyt- forgatta a szemét Lilla, majd kiszedte a hűtőből a szeletelt halat, és kimérte Anna mai adagját.

- Ma csak háromig leszek benn a Vígben, azt találtam ki, sétálhatnánk egyet utána a Margitszigeten- törölte meg szemüvegét Ödön.

Fél éve, Lilla viharos válása után nem sokkal ismerkedtek meg egy közös színész ismerősük révén. Ödön akkoriban lett a Vígszínház igazgatója, jó egzisztenciával rendelkező, megbízható, negyvenes férfi volt. Lillának pont megfelelt és pont a legjobbkor találtak egymásra. Először azt hitte, ez csak egy futó kapcsolat lesz, amiben vigasztalódhat Homonnay Zsolt után, de mostanra komolyabbnak tűnt a dolog. Még a viszonylag nagyobb korkülönbség sem zavarta, mindig érettebb volt a korosztályánál, így abszolút megértette magát Ödönnel.

- Remek lenne- ment vissza Lilla a szobájukba, ahol lehelyezte az éhhaláltól kínok közt fetrengő macskának a reggelijét.

Ezután kivett a gardróbjából egy egyszerű pólót és cicanadrágot, majd bevonult az aprócska fürdőszobába. A tükörben dühösen vette észre a kevés alvástól kialakult táskáit, így előkereste a sminkszettjét a szekrényből, és agresszívan krémezni kezdte az arcát.
Gyors mosakodás után belebújt ruháiba, és átfésülte néhányszor a haját. Miután befejezte a készülődést, visszament a konyhába, de ott Ödön helyett már csak egy cetlit talált az ebédlőasztalra ragasztva:

Margitsziget, Zenélő szökőkút 15:15
Szeretlek:)

Halvány mosoly kúszott az ajkára. Szerette Ödönben, hogy figyelmes volt, és mindig tudta, hogy mivel tudja szebbé tenni a napját. Sosem hitte volna, hogy valaha talál egy Zsolthoz hasonló férfit- ráadásul ilyen gyorsan. Azelőtt úgy gondolta, hogy nem tudna mást szeretni, viszont az Ödönnel való találkozása közel 12 éves házassága után sorsdöntőnek bizonyult. Alig várta már, hogy találkozzon vele a szökőkútnál délután, de addig még jó pár óra volt hátra.
Lustán elhevert a kanapén, kezébe fogta telefonját, és felhívott valakit, akiről tudta, hogy legyen akármilyen korán vagy későn, mindig fel fogja neki venni.

- Szervusz, Lilla- hallatszódott három csörgés után egy kemény, női hang a vonal túlsó végéről.

- Szervusz, Márta- köszönt Lilla is.- Zavarlak?

- Természetesen nem. Mi újság?

Lilla beszámolt volt tanárnőjének és mesterének az elmúlt pár nap fellépéseiről, előadásairól.

- Mikor nézhetlek meg újra valamiben?- tudakolta izgatottan Molnár Márta.

- Anna Karenina lesz hétfőn. Van 2 pluszjegyem- felelte sejtelmesen Lilla, hiszen pont ezért kereste fel most őt.

- Zseniális. Akkor egy nekem, egy Zso... Ödönnek- javította ki magát gyorsan a nő.

Lilla gyomra egy pillanatra összeszorult, de utána helyeselt. Az elmúlt 10 évben megszokottá vált, hogy élete két legfontosabb pillére, Molnár Márta és Zsolt a legtöbb előadását megnézik- általában közösen. Bár az egyetemen akadt néhány feszültség a konzervatív tanárnő, és a gyakran szemtelen, szabadszájú férfi között, Lilla révén összebarátkoztak, és szinte- mindenki számára meglepő módon- elválaszthatatlanná váltak.

- Be is írtam- mondta Márta búcsúzóul.

- Rendben, ott találkozunk- tette le Lilla a kagylót.