A lány, aki benézett a kulcslyukon

2. Találkozás- múlt

Lilla el sem hitte, hogy túlesett élete első komoly szereplésén. Még a takarásban is hangosan és hevesen dobogott a szíve, alig kapott levegőt a megkönnyebbüléstől és boldogságtól.
- Megcsináltuk, Lilla!- borult a nyakába legjobb barátnője, egyben szobatársa, Gina.
- Meg bizony- szorította magához a lány.
Már majdnem teljesen belemerült az örömmámorba, ám ekkor valaki megkocogtatta a vállát.
- Ünnepeljen a szólója után- utasította a szigorú tekintetű Molnár Márta.
A szólója. Lilla teljesen elfelejtette, hogy ma este még énekelni is fog, ráadásul a Rebecca című musicalből az igen nehéz Orchidea-dalt.
- Megyek készülődni, Tanárnő- fordult sarkon, és beloholt az aprócska öltözőjébe.
Előszedte a sminktáskáját, és gyorsan újrakente a leizzadt alapozóját és fekete szemfestékét. A helyiségen 3 osztálytársával osztozott, így igyekeznie kellett, hogy még a többiek megjövetele előtt készen legyen az átöltözéssel is. Egy hosszú, sötét ruhát vett fel, haját tarkójára kontyba tűzte. Úgy emlékezett, nagyjából hárommal a Sirályuk után következik ismét, tehát visszarohant a kulisszába, és várakozott, hogy szólítsák. A Tanárnőbe ütközött a függöny bal oldalán.
- Lilla- állította meg a vállánál megfogva.- Jó Nyina volt. Sok sikert a Rebeccához- biccentett.
- Kö... Köszönöm- Lilla elpirult. Molnár Márta ritkán dicsérte meg a diákjait, szökőévente egyszer, ezért meglepte a ,,Jó Nyina volt" mondat. Már el is tervezte, hogy a szólója után megkeresi Ginát, hogy elújságolja neki a rendkívüli eseményt.

- Most, a szünet előtt utolsó produkció, Polyák Lilla és az Orchidea-dal következik!- hallotta Baja Miklós mélyen dörgő hangját a színpadról.

Nem ismerte a fiút, viszont a barátnőjével, Stefivel sokszor összefutott a Vargánya Kávéházban, ami a kollégium mellett volt. Bár Stefi, amióta összeköltözött a barátjával, nem volt koleszos, mégis legalább egy héten egyszer visszajárt a törzshelyre. Gina egy musicalstúdióba járt vele annó, így az ő révén ismerkedett meg Lillával is. Gyönyörű, ámbár kissé rideg lánynak tartotta, mintha sosem a valódi önmagát adná nekik.

Kilépett a rivaldafénybe. A meleg lámpák elvakították, de igyekezett a zenére koncentrálni, nehogy rossz helyen lépjen be. A megbeszélt koreográfia szerint végigjárt a színpadon, majd hangos tapsvihar közepette meghajolt. Végigjártatta tekintetét a kis színházterembe zsúfolódott tömegen, és a messzeségben kiszúrta az évfolyam lányai által sokat emlegetett harmadéves fiúcsapatot, akik közül az egyik állva tapsolt. Akárhogyan hunyorított, nem tudta kivenni, ki lehet az, pedig Gina számára Molnár dicséreténél már csak az egyik szépfiú elismerése lett volna nagyobb pletyka. Félénken integetve levonult a takarásba, ahol legjobb barátnője várta.

- Elképesztő voltál, Lilla!-sikongatott.- Énekesnőnek kéne menned.

- Áh, dehogy. Színésznő vagyok. Molnár azt mondta, jó Nyina voltam- követte Ginát az öltözőjük felé.

- Én meg azt mondom, hogy te éneklésre születtél.

Lilla megvonta a vállát, egyelőre nem akart állást foglalni a saját jövőjével kapcsolatban. Igazság szerint a prózai színészi pálya sokkal jobban vonzotta a zenéstől, ezért is jelentkezett a prózai osztályba, de közben tisztában volt azzal, hogy tud és szeret is énekelni. Lehúzta a fekete ruha cipzárját, kibontotta a haját, és úgy döntött, letusol a folyosó végén található mosdóban. Maga köré tekert egy törülközőt, majd a többieket magukra hagyva kiment a helyiségből. Amint kilépett, beleütközött valakibe.A törülköző ennek következményeként leesett róla, így lefagyva, fehérneműben állt az út közepén.

- Úristen, bocsánat- hajolt le az a férfi, aki sietségében belement. Lehajolt, és felvette Lilla pendejét, amit át is nyújtott neki.- Homonnay Zsolt- nyújtott kezet Lillának.

Lilla zavarában csak gyengén megrázta Zsolt kezét, és halkan elrebegte a nevét.

- Polyák Lilla.

- Tényleg?- csillant fel váratlanul a férfi szeme.- Épp magát keresem.

Lilla csodálkozott, de figyelmesen fürkészte Zsolt mogyoróbarna szemét.

- Nagyon tetszettek az előadásai. A Sirály és a Rebecca is- mondta Zsolt.- Tudja, van az év végi gálaműsor is, és arra gondoltam, hogy esetleg énekelhetnénk egy duettet, ha nem bánja- köszörülte meg a torkát.

Micsoda? Lilla ereiben megfagyott a vér, és hirtelen elfelejtette az előbbi kellemetlen szituációt. Homonnay Zsolt, a harmadévesek sztárja duettet szeretne énekelni vele, a gólyával.

- Mi?- kérdezte sután.

- Duettezhetnénk a gálán. Van pár ötletem. Mit szól hozzá?- ismételte meg a kérdést Zsolt összeszorítva ajkait.

- Persze... persze- habogott Lilla, miközben füle mögé tűrte egyik barna hajtincsét.

El sem tudta hinni, mi történik éppen vele. Pár perccel ezelőtt Molnár Márta ismerte el, most meg Homonnay Zsolt kéri fel arra, hogy közösen lépjenek fel a gálán fél év múlva.
A férfi arca felderült Lilla válaszát hallva, és egy cetlit nyújtott át neki.

- Ez a telefonszámom, ez pedig a cím, ahol találkozhatnánk csütörtök délután, ha jó magának- csúsztatta Lilla kezébe a papírt.- Vargánya Kávéház, szerintem tudja, hol van.

Lilla vadul bólogatott, majd reflexszerűen zsebébe gyűrte volna a cetlit, ám kínosan felnevetve konstatálta, hogy a fürdőlepedőjén nincs ilyen.
Zsolt még intett egyet, aztán sietős léptekkel eltávozott. Lilla egy darabig bámult utána, utána sarkon fordult és a zuhanyzó felé vette végre az irányt. Csütörtök 17 óra Vargánya Kávéház.