A lány, aki benézett a kulcslyukon

4. Celebszemle- jelen

- Készen állsz?- fordult még a kezdés előtt Balogh András, a Celebszemle házigazdája Zsolthoz.

Zsolt bólintott, de belül úgy érezte, hogy egyáltalán nem igaz, amit mutat. Ugyanis borzalmasan ideges volt. Egyrészt ő mindig is a lámpalázas színészek közé tartozott, másrészt ez volt az első tévés szereplése a válás óta. Tudta, hogy Lilla nézi a műsort. Azt ígérték egymásnak a kapcsolatuk első hónapfordulóján, hogy akárhogy hozza az élet, egymás összes médiában való felbukkanását figyelemmel követik majd. Ő úgy gondolta, ennek nem állíthat akadályt egy fájdalmas szakítás sem.

- Jó estét kívánunk, hölgyeim és uraim, én Balogh András vagyok, ez pedig a Celebszemleee!- ordította bele a kamerába lelkesen András.- Mai vendégem nem más, mint Homonnay Zsolt, a Budapesti Operettszínház kiváló művésze, hazánk férfihangja!- kezdett vad tapsba.

Zsolt szerényen meghajtotta a fejét, igyekezett nem a homlokán lassan legördülő izzadságcseppre koncentrálni.

- Zsolt, hogy érzed ma magad?- szólította meg az első, klisés kérdéssel András.

- Köszönöm, remekül- erőltetett hatalmas művigyort az arcára a férfi.

- Na de térjünk is a lényegre, kevés az időnk- vette elő súgókártyáit a műsorvezető.

Zsolt alig várta már, hogy leteljen az idő.

- Mi van mostanában veled? Úgy vettük észre, eltűntél. Van ennek köze a váláshoz? Esetleg megosztasz részleteket?- hadarta gyors egymásutánban az újabb és újabb szálakkal kiegészülő kérdéseket András.

Az izzadságcsepp már Zsolt állán járt, onnan lecseppent a fekete öltönyére, alig észrevehető, sötét foltot hagyva rajta.

- Hát. Mit is mondjak?- harapta be a száját.- Persze, van. Szünetre van szükségem. Le kellett zárnom egy korszakot, és akármennyire nyitott voltam, vagyok egy újra, még emésztem- szedte össze a gondolatait.

Kelemen Rózsával, a csinos táncoslánnyal a szakításuk előtt két héttel találkozott először. Rögtön feltűnt neki a lány már-már aránytalanul nagy, kék, szeme és ártatlan tekintete. Kócos, vörös haja sem volt megszokott, ahogyan az angyali adottságokkal szembemenő tetoválásokkal borított bőre sem. Új volt az Operettszínházban, frissen végzett Londonban egy tánciskolában. Az első napján rendkívül esetlenül és szerencsétlenül üldögélt a lépcsőn, Zsolt pedig meglátta, és megszólította. A köszönésből másfél órás beszélgetés lett, ami után haza is vitte. Inkább tekintett rá akkor, mint saját lányára, nem pedig nőre. Lillával nem született gyermekük, bár ő nagyon szeretett volna. Az elveszett, 22 éves Rózsa végre valaki olyan volt, akiről gondoskodhatott. Lilla már az egyetemi időszakban is független nő volt, amihez hozzájárult még Molnár Mártával való egyre erősebb viszonya is, aki még magabiztosabbá tette. A kis Rózsika épp az ellentettje volt. Talán ez vezetett oda, hogy Zsolt pontosan 15 nappal ismeretségük kezdete után eldöntötte, hogy elválik Lillától és feleségül veszi Rózsát.

- Ez nagyon szép gondolat- sóhajtott teljes átéléssel a műsorvezető.- Mit gondolsz, Lilla néz minket?

- Igen- vágta rá Zsolt.- Rózsi viszont itt van a kulisszában- tért át egy számára kellemesebb témára.

- Miért nem jön be?- csillant fel András szeme.- Rózsa, gyere be!- intett ki.

A lány szégyenlősen bebotladozott tíz centis magassarkúiban. Mivel nem volt több hely, félig Zsolt foteljének karfájára, félig az ölébe huppant le. Vörös lobonca elterült Zsolt vállán, csontos ujjait a férfiéba fűzte.

- Sziasztok!- szólalt meg félénk, lágy hangon.

- Szia, Rózsi. Akkor most hozzád lenne egy kérdésem. Mi vonzott, vonz Zsoltban?- kérdezte most őt András.

Rózsi hátradobta haját, hosszú körmeit végigszántotta benne, nyammogott néhányat a szájával, azután felelt.

- Tudoood, nekem nincs apukám- görbítette le feltöltött száját.- És Zsocus annyira, de annyira törődik velem- mosolyodott el szélesen.- Olyan cuki- borzolta meg a férje haját.

Zsolt kacarászott egy sort, de az interjú további részében még az eddigieknél is feszültebb volt. Alig várta már, hogy kimehessen a szabad levegőre, megszabaduljon a stúdió felesleges csillogásától. Szerencsére alig tíz perc múlva már a dohányzóteraszon álldogált, és az elmúlt időben érkezett e-mailjeit ellenőrizte. Rózsa cigarettával a szájában, szőrmekabátjába burkolózva ténfergett körülötte, várta, hogy mikor indulnak el az étterembe.

- Rózsikám- nézett fel a telefonjából Zsolt.- Kaptam két tiszteletjegyet az Anna Kareninára hétfőre, lenne kedved menni?

Rózsi hümmögött egy darabig, majd megszólalt.

- Az arról az öngyi vonatos nőről szól?- fintorgott.- Megyek.

- Igen, ráadásul megcsalta a férjét- karolta át a lány derekát Zsolt kifigurázva Rózsa arckifejezését.

Neki sajnos nem jött át, hogy ugratásról van szó.

- Most mit problémázol, te is megcsaltad a feleséged- forgatta a szemét.