A lány, aki benézett a kulcslyukon

22. Végtelen ölelés- múlt

Lilla reggel hat órakor ébredt. Ahogy végignézett a mellette alvó Zsolton, nem volt szíve felébreszteni, ezért egyedül látott neki a készülődésnek. Mivel a gála csak délután ötkor kezdődött, bőven elég volt négy körül beérniük a főiskolára. Bár nem volt kiemelkedő szakács, megpróbált villásreggelit készíteni a jeles nap alkalmából. Leemelte Zsolt receptkönyvét a konyhabútor tetejéről, kikeresett belőle egy szimpatikus fogást. Sajnos Brie sajtot nem talált, de megbékélt a mozzarellával is. Bazsalikomot és zöldhagymát Zsolt az erkélyen termesztett kis cserepekben, így a speciális pirítós tetejére tudott mindkettőből szórni.

- Jó reggelt- vitte be egy tálcán a gőzölgő finomságot reggel kilenc körül.

Zsolt álmosan pislogott, de rögtön éberré vált az ínycsiklandozó illatokra.

- Ezt te csináltad, édesem?- vette ölébe a saját adagját.

- Három óra volt, de megérte- vonta meg a vállát Lilla beleharapva a kenyérszeletbe.

- Imádlak- csókolta meg két falat között szerelmét Zsolt.- Izgulsz?

- Ne is mondd. Egész éjjel forgolódtam.

Lillát már a félévzárás is megviselte, de ez a mai még fontosabbnak ígérkezett. Egyedül az nyugtatta meg, hogy a második műsorszámánál már Zsolt is vele lesz a színpadon.

Háromnegyed négykor toppantak be tágas színházterembe, ahol eligazították őket, hogy merre találják az öltözőiket. Meglepetésükre ugyanaz volt most a közös szobácskájuk, ami annak idején Lilláé volt a félévi gálán.

- Itt kezdődött minden- támaszkodott az ajtófélfának Zsolt.

- Valóban- nyitott be Lilla.

A csoporttal közös előadásához egy nagyon összetett sminkre volt szüksége, ezért sietve neki is látott. Addig Zsolt magára öltötte a Mozart!-hoz szükséges rizses parókáját, és egy szemceruzával igyekezett minél hitelesebb ráncokat rajzolni az arcára.

Fél öt környékén elkezdett megtelni a nézőtér a hozzátartozókkal és a gálában nem szereplő diákokkal, tanárokkal. Lilla szomorkásan pillantott ki a takarásból, édesanyjával eltervezték, hogy felutazik Pécsről és megnézi a lányát. Zsolt valószínűleg kitalaálta, min gondolkozik, mert átölelte hátulról, és állát a feje búbjára támasztotta.

- Itt van- adott egy puszit neki.- Mindketten itt vannak.

Lillának könnyek szöktek a szemébe, de gyorsan letörölte őket, hiszen felkonferálták őket, a show pedig nem állhatott meg. Amint kilépett a rivaldafénybe, elfelejtett mindent, csak és kizárólag a szerepére koncentrált. Hatalmas vastapsot kaptak, egymás után röpültek be a rózsaszálak hozzájuk. Ginát is észrevette a nézők között, de sikermámorát még ő sem tudta lelombozni.

Sajnos Zsolttal nem futott össze újból, ő már a színpad másik oldalán készülődött a belépőjére. Lillának a torkában dobogott a szíve, nagyon szerette volna, hogy legalább olyan jól menjen neki ma este a saját produkciója, mint ahogy neki ment.

Nem okozott csalódást, zseniálisan énekelt, talán még a félévinél is jobban. Lilla nem titkolta örömét, amikor a barátja kijött felé a kulisszák mögé, a nyakába ugrott.

- Olyan nagyon büszke vagyok rád- suttogta.

- Én is rád- szorította magához a férfi.

Ölelésüket Márta fejeztette be.

- Gyerekek, elolvad a szívem, ha rátok nézek, de négy szám múlva duettetek van, úgyhogy húzzatok átvedleni a másik jelmezbe- tolta őket az öltöző felé.

Lilla és Zsolt kézenfogva futottak végig a folyosón, aztán egy villámöltözést követően már Lucyként és Hyde-ként álltak vissza a színpad jobb oldalára.

Lilla Zsolt arcát szemlélte, el sem tudta hinni, hogy meg ebben a loncsos köpenyben és cilinderben is milyen jóképű.

- Most pedig következzék Polyák Lilla, Homonnay Zsolt és az Ördögi tánc- harangozta be őket a műsorvezető.

Váltottak még egy gyors csókot, aztán pozícióba helyezkedtek az elsötétített színpadon.

- Oly hűs és forró...- kezdte Lilla az első sorokat, amiket egy szenvedélyes mozdulatsor.

A lámpák vakító fényében csakis egymásra koncentráltak, az eddigi legjobb Ördögi táncukat énekelték el. Amikor az utolsó taktus is elhallgatott, felmorajlott a közönség, taps, huhogás hallatszott.

Közösen meghajoltak, egymás kezét szorongatva álltak a színpad közepén. Lilla ment volna már, ám ekkor Zsolt megállította. Ahogyan hátrafordult megtudni az okát, a szájához kapott.

Zsolt félig térdelve nézett vele szembe, kezében pedig egy összetéveszthetetlen gyűrűdobozka volt.

- Lilla- kezdett bele a monológjába.- Nem tudom, így képzelted-e álmaid lánykérését, de az biztos, hogy te álmaim lánya vagy, én pedig szeretném, ha a feleségem lennél.

Nem csak Lilla fagyott le a váratlan fordulattól, hanem a közönség is. El sem hitte, hogy ez megtörténik vele. Reménykedni sem mert benne, hogy ilyen hamar Zsolt menyasszonya lehet, de realizálta, hogy ha tovább hallgat, nem is lesz az.

- Igen. Igen... Igen- habogta.- Basszus, igen!- kiáltott végül fel, és engedte Zsoltnak, hogy felhúzza az ujjára a fantasztikusan szép gyűrűt.

Amikor a férfi felállt, első dolga volt, hogy hajába túrva megcsókolja, utána pedig fejét a vállára hajtva megölelte. Sohasem volt még ennyire boldog.