A lány, aki benézett a kulcslyukon

16. Bántások- jelen

Lillát nem tartották bent sokáig a kórházban, csupán megígértették vele, hogy nem fog kihagyni több étkezést. Zsolt aggodalma ellenére azt hazudta az orvosoknak, hogy borzasztó stresszes mostanában az élete, ezért nem jut ideje enni, ami természetesen közel sem állt a valósághoz.

Amióta Ödönnel élt együtt, megváltozott a látásmódja. A barátja folyton azzal traktálta, hogy le kellene adnia pár kilót, hiszen úgy sokkal szebb és kívánatosabb lenne. Először nem akarta megfogadni a tanácsait, mindig hajthatatlan, önálló típus volt, de Ödön azon érve, hogy valószínűleg Zsolt is azért hagyta el, mert nem volt elég vékony, szöget ütött a fejébe. Olyan szinten rettegett attól, hogy második kapcsolata is sikertelenül végződik, hogy belement abba, hogy kipróbál egy diétát.

Hónapok óta azon a kórházi napon volt első alkalommal olyan érzése, hogy rosszul döntött. Nem tudta kiverni a fejéből Zsolt könnyáztatta arcát, elfúló zokogásának hangját. Éppen a Mary Poppins próbáján ücsörgött a takarásban a kávéját szürcsölgetve, amikor megint eszébe jutott az a védelmező ölelés, amit aznap kapott tőle. Libabőr futott végig a hátán, ha felidézte.

- Rendben, szünet!- mondta a rendező, s bár épp nem volt jelenete, Lilla is megkönnyebbülten ment vissza az öltözőjébe.

Egyszerűen nem tudott koncentrálni ma, folyton elrontotta a szöveget, későn ment ki vagy jött be. Nem szerette volna, hogy ez bárkinek is feltűnjön, ezért elhatározta, hogy a tizenöt perces szabadidőben megpróbálja összeszedni magát.

Elfeküdt a kis szobában lévő ágyon, a halántékát masszírozta. Szerencsére nem jelmezes próbájuk volt, így annak a veszélye nem fenyegette, hogy összegyűri a kemény munkával varrt és kivasalt kosztümöket.

Éppen sikerült volna ellazulnia, amikor megcsörrent a telefonja. A kijelzőn Ödön neve villogott, rögtön elment a kedve attól, hogy elhúzza jobbra a felvevéshez tartozó ikont. Azonban a nyolcadik kitartó csengetés után rávette magát, hogy beszéljen vele, hátha életbevágóan fontos ügyről van szó.

- Haló, szívem- szólt bele.

- Ezt hogy képzelted?!- hallott a vonal másik végéről egy dühödt felkiáltást.

- Mit?- kérdezett vissza ijedten Lilla, pulzusa pedig az egekbe szökött.

- Hogy merészelted elhallgatni előlem, hogy az átkozott Anna Karenina után Homonnay hozott haza? És arról mikor terveztél beszámolni, hogy nem csak bevitt a kórházba, hanem az összeölelkezve üldögéltetek a kórteremben?- fröcsögte a férfi.

Lillával megfordult a világ, nehezen kapott levegőt.

- Te ezekről honnan tudsz?- nyöszörögte.

- A mai Story, Blikk és Best címlapon is titeket látlak- válaszolt fagyosan Ödön.- Szép, mi? Szegény, szegény Polyák Lillát megcsalja a férje, aztán egy év múlva ugyanazzal a pasival lép félre a boldog párkapcsolatából.

- Nem léptem félre!- próbálta kétségbeesetten tisztázni magát Lilla.- Csak segített nekem.

- Persze, csak segített... Én meg nektek segítek. Szerintem fejezzük ezt be- mondta ki a végszót a férfi.

Lilla nem akarta elhinni azt, amit hall. Fejezzék be? Már a gondolattól is rosszul lett.

- Micsoda? Nem. Nem. Nem- hajtogatta teljes pánikban.- Nem akarok szakítani.

Egy percig csend volt. Aztán Ödön előhozakodott a végső ajánlattal.

- Hát jó. Akkor gyere hozzám feleségül- mondta színtelen hangon.- Akkor hiszem el, hogy tényleg szeretsz és nem Homonnayra fáj a fogad.