A lány, aki benézett a kulcslyukon

7. Anna Karenina- jelen

Zsolt, amikor elfogadta a tiszteletjegyeket, pontosan tisztában volt azzal, hogy ki a főszereplő. És azzal is tisztában volt, hogy Rózsinak fogalma sincs róla. Ettől függetlenül nem tálalta neki, hogy három órán keresztül a volt feleségét fogják nézni, mert tényleg kíváncsi volt az előadásra, és tudta, hogy Rózsi azonnal lemondaná, ha tudomást szerezne a dologról.
Este hat körül kezdett el készülődni, Rózsa már egy órája a tökéletes sminkjén dolgozott. Akaratlanul mindig Lillához hasonlította őt. Lilla nem szeretett sminkelni, bár az egyetemen híres volt fekete szemfestékéről. De ez a stílus egy idő után kikopott belőle, és törekedett a minél egyszerűbb megjelenésre. Rózsa pont az ellentettje volt. Zsolt nem emlékezett olyan alkalomra, amikor vastag alapozóréteg, műszempillák és rúzs nélkül látta volna. Reggel szándékosan felkelt a férje előtt, hogy a reggelit már kikenve-kifenve hozhassa neki. A főzés volt az az egy dolog, amiben a házimunkák közül jeleskedett. Egyébként nagyon gyámoltalan volt, amit Zsolt vonzónak talált benne.

- Kész vagy, Cicukám?- kopogott be a fürdőszobaajtón.

- Egy peeeerc- hallotta bentről Rózsi nyivákoló hangját.

Zsolt a faliórára pillantott, és elkezdett félni, hogy le fogják késni a kezdést. De szerencsére felesége hamarosan kinyitotta az ajtót, és kilépett frissen besütött hajjal, hibátlan sminkkel, magassarkúban és kisestélyiben.

- Gyönyörű vagy- adott egy puszit a szájára a férfi.

A kocsijuk háromnegyed hétkor gördült be a Madách Színház elé, ahol kisebb tömeg gyülekezett. Zsolt udvariasan kinyitotta Rózsának az ajtót, és belékarolva bevezette az épületbe. Mögöttük többen összesúgtak, de próbált nem rájuk, hanem a feleségére figyelni.

- Zsolt!- hallott egy igen ismerős hangot maga mögül.

- Márta!?- perdült meg a tengelye körül.

Rózsa megtorpant, és értetlenkedő tekintettel nézett férjére.

- Molnár Márta- nyújtott kezet a tanárnő a lánynak.

Ő bátortalanul rászorított, majd a saját jegyét elkérve ott hagyta a többieket.

- Te mit keresel itt?- húzta fel Molnár Márta tökéletesre szedett, vékony szemöldökét.

- Kaptam tiszteletjegyet- magyarázta Zsolt, de ő is kellemetlenül érezte magát a szituációban.

Márta horkantott egyet, de régi, erős barátságuk emlékére nem kezdte el kioktatni a férfit a színház közepén az előadás kezdete előtt tíz perccel.

- Jó szórakozást.. nektek- intett végül, és eltűnt az emelet felé vezető lépcsőn.

Zsolt kifújta a régóta bent tartogatott levegőjét és ő is bement a nézőtérre.
Amikor elváltak, egyértelmű volt, hogy időközben kialakuló jó viszonyuk ellenére Márta Lilla pártjára áll. Zsolt ezt maximálisan megértette, tudta, hogy a volt tanárnője olyan Lillának, mintha az édesanyja lenne, akit egy autóbalesetben veszített még el 19 évesen. Nem volt kérdés, hogy ez azt jelenti, hogy ők ketten többet nem találkoznak- kivéve az ilyen alkalmakkor. Zsolt azonban elhatározta, hogy a csúnya válás ellenére kibékül Lillával és Mártával is- talán épp ezért jött ma ide.

A nézőtér lassan elsötétedett, és megszólaltak az Anna Karenina kezdő melódiái. Rózsi érdeklődéssel figyelte a színpadot, és Zsolt nagy meglepetésére csak a szeme rebbent meg, amikor Lilla feltűnt. A szünetben sem akadt ki annyira, mint ahogy Zsolt hitte, hogy fog, ezért remélte, hogy a terve is megvalósulhat.

- Szívecském- mondta, miközben elvették a pezsgőjüket a büféből.- Van itt egy régi jó barátom, és együtt kitaláltuk, hogy bemennénk előadás után a művbejárón. Tudod, jóban van az egyik táncosfiúval, és elhívott magukkal egy sörre. Lehet, hogy sok ideig eltart a dolog, adok pénzt, menj haza taxival, oké?- hadarta el a gyorsan kitalált kamusztoriját Zsolt.

Rózsi egy pillanatig értetlenül nézett, de utána hevesen bólogatni kezdett. A férfi elégedetten a kezébe nyomott néhány bankjegyet, aztán a figyelmeztető csengő hangjára visszamentek a a helyükre.

Az előadás után Rózsi elbúcsúzott a férjétől, aki hátaszaladt a kis utcába. Természetesen szó sem volt táncosfiúról, csupán Lillát szerette volna látni. Nem lepődött meg, amikor Molnár Mártát az ajtó előtt várakozva találta.

- Zsolt?- ráncolta össze homlokát a tanárnő.- Ne feszítsd túl a húrt.

- Úgy érzem, le kell zárnom néhány szálat- magyarázta a férfi, miközben lazán besétált a művészbejárón.

- Azt már lezártad akkor, amikor lefeküdtél azzal a kis libával- mordult fel Márta követve Zsoltot.

Zsolt a lépcső aljánál megállt, szeme villámokat szórt.

- Nem kis liba, hanem a feleségem!

- Lilla is az volt- vágott vissza a tanárnő.

- Tudod, mit? Nem értem, mire jó ez. Vége van, és szeretnék Lilla barátja maradni. Túl nagy kérés ez?- könyörgött az ég felé fordulva a férfi.

- Az, Zsolt, igen- kiáltott rá tőle nem megszokott hangerővel Márta.

Ekkor kicsapódott a fenti ajtó, és Lilla lépett ki rajta. Gyorsan le akart futni a meredek lépcsőn, de a második foknál beakadt a magassarkúja a ruhájába, és elesett.

- Lilla!- rohant oda hozzá Márta, de Zsolt is ott volt a nyomában.

A nő felült, szerencsére tudott mozogni.

- A bokám- tapogatta meg a lábát, megpróbálta megmozdítani, de a fájdalomtól felszisszent.

- Jól vagy?- hajolt oda hozzá a férfi.

- Nem- köhintett Lilla, és gyorsan elkapta a tekintetét róla.

Zsolt megpróbált a hóna alá nyúlni, hogy felsegítse, de a nő inkább Mártába kapaszkodott.

- Most hogy megyek haza?- harapta be a száját Lilla.- Ödön vidéken van, neked pedig nincs kocsid. Ilyen későn tuti, hogy nem tudunk taxit fogni...

Márta végigsimította a hátát, de ő sem tudott megoldást a problémára.

- Nekem itt van az autóm- szólalt meg csendesen Zsolt.

Mindkét nő lassan felé pillantott, összenéztek, aztán egyszerre mondták:

- Kizárt!

Egy darabig még kétségbeesetten próbálták kitalálni, mi legyen, Zsolt addig a sarokban ácsorgott. Nem is tudta, miért, de mindenképpen haza szerette volna vinni Lillát. Rózsi úgysem tudja meg, az úton pedig rendezhetik a dolgaikat.

- Zsolt!- hívta oda végül Márta.- Elvihetsz minket. De ne is próbálkozz!

- Nem próbálkozom, ne aggódj- forgatta a szemét a férfi.

Előrement az autójáért, amíg a két nő ott maradt a művészbejárónál. Útközben írt Rózsinak, hogy kicsit később fog hazaérni, mint hitte.

- Így kényelmes?- kérdezte Zsolt, amikor Lilla elhelyezkedett hátul, és felrakta a lábát a mellette lévő ülésre. Márta az anyósülésen ült, rosszallóan méregette a helyzetet. Szerencsére hátul már csak két ember beszélgetett, így rajtuk kívül senki sem vette észre a kis akciójukat. Egyikük sem akarta, higy másnapra médiabotrány legyen az ügyből.

Zsolt végül Molnár Márta szúrós tekintete és talán egy kis gyávaság miatt feladta azt az ötletét, hogy egy 20 perces utazás alatt Lilla puszipajtása legyen, ezért néma csöndben vezetett el a bediktált címre.

- Hát- segítette ki Lillát az autóból.- Jó volt összefutni.

- Pompás volt, tényleg- támaszkodott Mártára Lilla.

Zsolt az ajtónak támaszkodva figyelte őket, ahogy eltávolodtak a lakóépület felé. Tizenegy felé járt az idő, a szél hűvösen süvített végig az utcán. Zsolt nagyot sóhajtott, majd újra beindította a motort és elindult hazafelé.