A lány, aki benézett a kulcslyukon

9. Az első próba- múlt

Lilla alig bírt elaludni szombat este, annyira izgult a vasárnapi első próba miatt. Egész héten az Ördögi tánc szövegét tanulta, régi Jekyll és Hyde előadások felvételeit nézte vissza. Gina füldugóban tudott már csak létezni az aprócska szobájukban, az agyára mentek az ismétlődő dallamok.
Lilla semmiképp sem szerette volna, hogy Molnár Márta tudomást szerezzen erről az új lehetőségről. A prózai osztály vezetőjeként valószínűleg nem nézte volna jó szemmel, hogy a tanítványa ismét zenés produkcióval lép fel a gálán.

- Izgatott vagy?- kérdezte Gina, miközben reggeli kávéjukat iszogatták.

- Várom, az biztos. De közben félek is- sóhajtott egyet Lilla.- Szerinted elég jó leszek ehhez az egész gálához? Elég jó leszek Zsolthoz?

Gina leguggolt barátnője mellé és kezébe vette a kezét.

- Tudod te is, hogy elég leszel, sőt- szorította meg.

Lilla hálásan elmosolyodott Gina biztató szavait hallva, és ezután sokkal magabiztosabban állt neki a készülődésnek. Bár sokat civakodtak, az elmúlt időben Gina volt az egyetlen, aki valóban megértette őt, és bármikor megoszthatta vele a problémáit. Nem mindenben értettek egyet, de az számára is egyértelmű volt, hogy Gina legtöbbször csak hecceli, és nem akarja megbántani.

- Azért én lecsapnék Homonnayra- kacsintott rá, amikor Lilla elbúcsúzott az ajtóban.

A lány csak a szemét forgatva felhorkant, rohant is tovább az egyetem nagy próbaterme felé, ami a tényleges komplexum szomszédságában helyezkedett el.
Azt hitte, hogy el fog késni, de a helyiség még üresen kongott, így letelepedett a földre nyújtani egy kicsit, mivel a sok előadásnézés közben beállt a dereka és a nyaka.
Tíz perccel a megbeszélt időpont után közeledő lépések zaja kezdett hallatszódni a folyosón.

- Szervusz- tolta be az ajtót Zsolt egy kézzel, tekintve, hogy a másikban egy hatalmas, tíz rózsából álló csokrot szorongatott.

- Oh... köszönöm- vette el a virágot zavartan Lilla.- Nem kell mindig ajándékot hoznia. Nekem is ugyanolyan fontos ez a munka.

- Semmiség- vette le a kabátját a férfi, és beletúrt a hajába.

Lilla akaratlanul is követte a mozdulatát, de aztán gyorsan elkapta a tekintetét, és felvette a külön erre a produkcióra vásárolt magassarkúját. Sosem bírt harminc percnél tovább ilyen cipőben lenni, de az elmúlt napokban annyit elemezte Lucyt, hogy mostanra elengedhetetlennek tartotta ezt a ruhadarabot a teljes átszellemüléshez.

- Szöveg?- nyújtott felé egy fehér lapot Zsolt, de Lilla megrázta a fejét, fejből tudta oda-vissza a dalt.

A próbát amilyen gyorsan csak lehet, elkezdték, csak két órájuk volt a teremben. Először még nem állt össze a fejükben a koncepció, de amikor harmadjára belekezdtek, érezhető volt a pozitív változás.

- Most pedig megfogom így- karolta át Zsolt egy végtelenül gyengéd mozdulattal Lilla derekát két sor között.

A lányt villámcsapásszerűen érte a hirtelen közelség, egy pillanatra elfelejtett levegőt venni. Nem tervezte, de nagyon nagy hatással volt rá ez a másodperc. A gyakorlás további felében folyton az járt az eszében, hogy milyen volt a férfi leheletét érezni a vállán és a nyakában, viszont próbálta kiverni az emlékképet a fejéből és a feladatára koncentrálni.

- Sokat haladtunk- vette fel az utcai cipőjét a terem ajtajában a próba végeztével Zsolt.- Nem hittem volna, hogy ilyen gördülékenyen fog menni a dolog.

- Én azért reméltem. Molnár így is lefáraszt minket a beadandókkal, egyébbel, szerencsére legalább erre a műsorra nem kell néhány alkalomnál többet próbálnunk- mosolygott Lilla, miközben belebújt a ballonkabátjába.

Zsolt bólintott, de nem tűnt maradéktalanul boldognak. Együtt mentek ki a kapuig, közben pedig végre egy kicsit a magánéletükről is tudtak beszélgetni, ugyanis az éneklés közben rájöttek, hogy alig ismerik egymást.

- Mindenképp a prózai irány felé menne tovább, ugye?- kérdezte Zsolt.

- Igen, és kérem ne kezdje azt, hogy ilyen hanggal a musicalszínpadon a helyem- fújt egyet Lilla előre tudva, hogy a Ginától már oly megszokott kioktatás fog következni.

Azonban Zsolt csak bólogatott, esze ágában sem volt belekötni.

- Maga inkább a Madáchba vagy az Operettbe szerződne le az egyetem után?- vette át a kérdező szerepét Lilla.

- Külföld- vágta rá a férfi hezitálás nélkül.

Lillát meglepte a válasz. Akikkel eddig beszélt a Színművészetin, mind a két nagy zenés színház közül az egyiket felelték. Természetesen logikusnak tűnt Zsolt gondolkozásmódja, hiszen Amerikában vagy Németországban fényes jövő várhat rá.

- Hát akkor- torpant meg a lány, ahogyan kiértek az épület elé.

Zsolt búcsúzásképpen szélesre tárta a karját, Lilla pedig szorosan megölelte. Finom parfümjének illata bekúszott az orrába, és újra érezte a gyomrában azt a szorítást, amit annál a mozdulatnál. Végül elengedték egymást, és ketten két különböző irányba mentek hazafelé.